Rionnak a mobilszámlákkal kapcsiban!: Am két napja reagálni akarok Rion bejegyzésére. „Biztos észrevetted, hogy mondjuk, kevesebbet telefonálsz, mégis a fizetendő összeged, ha keveset vagy többet beszélsz, akkor is olyan 10 ezer ft körül van. Így rendszerint olvasom, h panaszkodsz a magas előfizus díj miatt. Minden ilyen előfizut érdemes minimum 2 évente újra megújítani teljesen az alapoktól, tehát lemondani és új csomagot keresni. Az apró betűs részt átfutod, akkor benne van a szolgáltatónak az opció, hogy a hűségnyilatkozat lejárta után, ha tovább leszel előfizus aztán is, szabadon szabhatja a perc árát a cég.

A családban mi is voltunk egy ilyen flottába. Letelt a két év, és vége lett a 25ft-os percdíjnak. Egy maximum és minimum értéket számítottak fel a rendszerben, és ezután beállt mivel átlagban 3500-4000ft közt telóztunk, annyi számlát is kaptunk, se kevesebbet-se többet. Jött a sokadik 3950ft-os havi számla fejenként, s a következő hónapban megfogadtuk próbából nem telefonálunk sokat. Anya annyira komolyan vette, hogy egész hónapban 12 percet beszélt… és a számlán legközelebb 3870 ft volt (kevesebb, de mégis irreális?) Azt hittem leesik az állam. Tehát szopat a szolgáltató mindenestől. Gondolkozz el rajta, sokkal jobban jársz, ha minden hónapban veszel egy 3000-es feltöltő kártyát, s abból minden hónapban megvan a több mint 1,5 óra telefonhívási időd ami saccra egészen elég visszafogottság mellett.

Érdemes azt megtenni, hogy mindenképpen minél hamarabb lemondani a dolgot, s vagy többé nem visszaváltani, vagy más csomagot keresni, s két év múlva megint lemondani. Mert a jövő évi telefonszámlád, ha nő a szabad percdíj, ismét átvált 55 ft-ról (kb. ennyivel beszélsz most), egészen 75-80 ft-ig, mikor már majdnem 20 ezres csekkek potyognak majd rád. Ördögi kör ez, de erről természetesen nem tájékoztat a szolgáltató, és ha bemész érdeklődni, akkor közli: „Sajnos Ön a jelenlegi előfizetésével már nem esik bele a kedvezményezett díj követelményeibe, így előfizetésének konstrukciós díja egy normálértékre állt be, a telefonálási szokásaihoz mérten igazítva…” – Ilyenkor az ember legszívesebben ráborítaná az asztalt, hogy ezt nem tudja közölni?!:) Kalkuláld ki, most jelenleg hány forintért beszélsz, mert biztos ez van, mint velünk volt. Megfogsz lepődni, a lényege most a díjcsomagodnak üzleti szempontból a „minél kevesebbet, minél nagyobb összegért hogyan pofázzon a júzer…” – mert úgysincs ideje foglalkozni ezzel, hiszen ő csak egy fizetőgép… A legelrettentőbb példa lenne, ha kikapcsolnád a telót, kivennéd a kártyát, s több mint 4-5 héten át egy szót se dumálnál vele, akkor is minimum 9500Ft-ot számlázna…Nincs benne semmi reláció, értelem, egyszerűen mindig csak a legújabb ügyfelek, átlagban 2 évig kapják a valódi csomagot amiért fizettek akkor. Van olyan szerződés, ahol csak egy évig tart...aztán azért is fizetned kell majd, amit abszolút nem is használtál...csak egy üzlet az egész.”

Rátérek más dolgokra ami ma foglalkoztatott... Mindig elfelejtem, hogy… ez már elég hülyén indul.:) Nah Igazából kész témám volt, de valahogy mire megnyitottam a Word-öt az óta kiesett az egész. Oltári egy sablonos és szar ez a szünet, a mai napom is az lesz. Közben vannak dolgok amiket, nem is írok le a blogba. Egyszerűen nem tudom leírjam-e, még önmagammal sem beszélem meg. Sokszor fellépek, megnyitom a böngészőt és csak ülök előtte h „mit akartam?”

Még hogy nincs megbeszélve… Ez is rohadt jól hangzik, önmagammal hogyan lehet megbeszélni valamit? Tiszta skizo lettem már. Am néztem, egyik nap volt a TV-ben a „Számkivetett” c. film. Egész jó, és nagyon érzelem felkavaró maga az összkép a film után átgondolva a sztorit. Végül is utána annyira eltértem a témától, hogy lefekvés után egész éjszaka a múlton gondolkodtam.

Annyira régen volt, mikor még elsőnek ismerkedtem, meg stb… Annyira sok dolog van az életemben, amit nagyon megbántam. Például az egyik dolog, amit életem végéig viselek magamban, s lelki furdalást okoz, hogy nem anyának mondtam el először h meleg vagyok. Minden este elalvás előtt, pont ez jut eszembe több mint négy éve megállás nélkül…:(

Nem tudom, majd mikor fogom ezen túltenni magam, s feldolgozni az egészet. Még mindig, bármilyen röhejes ez mardos, erről sem szoktam általában senkinek se beszélni. Am néha vannak olyan napjaim, ha odaülne hozzám valaki, s megölelne, valószínűleg elbőgném magam. Ez nem azt jelenti, hogy hisztis buzi vagyok, csak vannak érzékeny pillanataim…

Viszont változó, mert van mikor ellenkezője. Hirtelen felkapom a vizet, ingerült vagyok, vagy szimplán csak ideges. Főleg mikor súly van rajtam, akkor is, bunkó leszek, s mindenkinek megmondom, amit gondolok róluk. Makacsságom is féktelen tud lenni, mint a pasik nagy része, egyszerűen nem vagyok hajlandó feladni amit állítok, ha valami szerintem „kék akkor az kék is” és nincs apelláta, még ha piros is az adott tárgy:D

Am éreztétek-e már azt az érzést, mikor visszagondoltok valamire, és olyan émelygős, olyan „hidegrázós” érzésetek van. Tiszta kaotikus az egész. Főleg mióta beismerem, hogy laposak a mindennapjaim, és magányos vagyok, de legalább nem kell tartanom semmi csalódástól. Egyedül ez nyugtat most, s ez mindent megér. Annyi dolgot szeretnél jól elvégezni, megtervezni, végrehajtani, nem hiányozna semmiképp, hogy valaki letörje mindezt…