"Tanulás:@"

Ebből áll ki már az egész életem, meg fog is. Annyira elegem van:S Sok mindent betanulok és két hét múlva vagy egy éven belül már úgyse tok majd semmit. Annyira hülyeség, teljesen kiakadok rajta. Ráadás holnap hétfő, s rögtön két dologból is témazáró. Menjenek már a halál hajára!:@ Egész eddigi életem csak különböző kib*szott intézményekben ültem le. Kezdve az Óvodával (amit utáltam, s folyton csak mindenáron megszöktem), aztán Általános Iskola (kifejezhetetlenül gyűlöltem, az összes tanárral együtt annyira, h lassan már egy börtönt hawaii üdülőcentrumnak értékeltem volna helyette…), aztán most ez a majdnem 4 év a gimnáziumban (talán ez eddigi legjobban elviselhető, mivel csak a koránkelést gyűlölöm legjobban benne, amúgy megvagyok a sulival…).

Közben elgondolkoztam azon, hogy nincs értelme aggódnom, hogy mi lesz, ha nem vesznek fel? Egyszerűen semmi, ha nem jutok be Pestre egy suliba se, akkor fogom magam, kimegyek először is azonnal Németországba a nyelvet normálisan megtanulni. Aztán Párizsba fél éven belül munkát keresni folytatom az utam. Végül meg megreckíroztatom majd Angliát (mivel annyian oda menekülnek), aztán ha elég bátorságom lesz a szerencsepróbálással, akkor irány mondjuk az USA, de haza tuti nem jövök többé, ha már olyan messzire eljutok. A család összes tagja már eltűnt a világ szinte különböző részeire, én sem vágyok rá, h itt maradjak… isten mentsen!

Igazodva egy másik megoldáshoz, ami alaposabb: ha szinté nem vesznek fel, akkor keresek Pesten egy 2-3 éves képzést, amit leülök, elvégzek. Aztán pedig ugyancsak folytatódik ez a tervsor, csak később. Nem tudom, még melyik lenne a legjobb? Most érettségivel eltűnni minél hamarabb ebből az országból, vagy inkább még valami pluszképzéssel a nyakamban távozni amint lehet?

Áttérek másra: Elkezdtem a gőzgép összeállítását, egyelőre a kitalációm, hogy a kazánrészt, amiben a víz forr majd fel, azt majd szúnyogirtó spray-s dobozból szerkesztem össze. Teszteltem a Tejszínes flakont is (mert erős fémnek láccik), de az nem elég erős, így nagy hőn akár el is olvadhat, a fémkereténél főleg. Az átvezető csövet pedig jó erős kívülről gumi, belülről pedig acélerősítésű bovdenkülsővel oldom meg, mivel 100-110 fokot el kell viselnie alapjáraton, míg a gőzenergiát kivezeti az áttételhez, ami meghajtja majd a kerekeket... Szóval itt tartok a projekttel még:)

Mára ennyi, nincs kedvem beszélni már sok mindenről. Blogot is alig írok sztem mostanában. El vagyok aprózva, s unalmasak a napjaim. Németet tanulok állandóan, elkezdett öncélúan érdekelni,k s azt hiszem kezdem már megkedvelni:)


Share |

Címkék: nyavalygás @ 2010.05.09. 12:31

A bejegyzés trackback címe:

https://anothergay.blog.hu/api/trackback/id/tr561985691

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mióta megszülettem tanulok!

....

nem látom a végét!
:)
süti beállítások módosítása