Remélem, a jövőben kevesebb hasonló „obszcén vagy bántó” kifejezést használok majd. (Ahogy a Word folyton a képembe lövi – de ha valami szar, akkor szar:@) Talán azért hanyagolom majd ezt, mert holnaptól kezdve már nem fog érdekelni semmilyen feladat, mely nonprofit alapú... Egészen még a 2010-es év első napján létrejött fogadalmamtól kezdve, máig kellett várni, hogy az meg is valósuljon. Remélem, nem fogok stresszesebb életet élni többé, véget ér a minduntalan rohangászás és potyamunkák sora.

Egyszerűen belefáradtam az iskolában is az olyan ügyekbe, melyeket más tanárok éppen rám vagy társaimra akarnak zúdítani, ami az ő munkakörükbe lenne való. Az effajta szorgalmi, és közösségi munkákat magasról le fogom szarni. Miért? Első pont, minden iskolában megvan a megfelelő szakképzettségű tanár, aki ellássa a dolgokat, hiszen azért fizetik.

Másodszor: Egyszerűen nincs az a pénz, jutalom, megbecsülés, akármi, ami tudná valahogy kompenzálni az ezekbe fektetett energiát, időt, fáradtságot. Egyszer mindenkinek betelik a pohár. - Ezt az illetékes tanároknak is kifejtettem - Mikor dönt soha hátralévő életében semmilyen nonprofit plusz munkát nem fog csinálni senkinek sem, az bármilyen szépen is néz rá… Az emberek csak kihasználják az ilyeneket, rád szállnak, mindent veled akarnak INGYEN megcsinálni, s a végén a „padlás tele van a köszönettel”. De ebből senki nem fog megélni, senki nem lakik jól…

Mától véget ért ez a jó világ. Egy csapásra a suliról is átváltozott a véleményem, most már nem tartom olyan jónak, amilyennek gondoltam. Az utóbbi hónap történései után nem vagyok hajlandó semmilyen tevékenységben részt venni. Főleg amiatt is, mert látom, hogy pont, akik semmit sem tesznek, nem adnak hozzá és nem vesznek el – pont ők járnak mindig mindennel a legjobban...

Ezek miatt nem tudok bogbejegyzéseket írni. (eddig nem nagyon tudtam, de majd fogok) Nem tudtam tartani a kapcsolatot a barátaimmal, akik rám írnak MSN-en és csak 1-2 óra múlva tudok visszaírni, az ilyen kommunikációnak semmi értelme. Stresszes voltam, ezt pedig másokon fejtettem ki. Nem tudtam koncentrálni, mert alváshiánnyal küzdöttem. Saját tevékenységeimet képtelen voltam ellátni, mert mások dolgaival, s a megfelelni vágyással voltam elfoglalva. Mindenkinek kell egyszer eljutni oda, hogy mindenkinek egy nagy NEM-et mondjon!

Mostantól csak is a saját érdekeimmel foglalkozok. Saját magam hasznára teszek mindent, s saját magam karrierjét kezdem összpontosítva építeni. Mely rengeteg új lépcsőből áll. Fontos lenne párt is találnom magam mellé, akivel ezt a megüresedett időt ki tudom tölteni. Újra buliznom kell járni rendszeresebben, vissza kell épülnöm a társadalomba. Akik meg eddig minden áron fékeztek, visszatartottak, megpróbáltak lefoglalni a saját feladatukkal, tőlem össze is szarhatják magukat!