Ma nem politikai dologra térek, mert ebben a helyzetben hülyeség. Előző bejegyzésemben sajnos sikerült eltérnem a fő témától. Az alábbi 8 napban hihetetlen sok mindent csináltam… Ide érkezve, igazából nem is tudtam mik a terveim, hogyan töltsem el az időt. A második napon viszont már annyira felszabadultam, hogy „egyszer-élünk” alapon mindent megtapasztaltam.
A hét elejétől kezdve elhatároztam, most vagy soha érezni akarom az életet. Tehát ment ám javában életem egyik leghosszabb ideig tartó „burzsujkodása”. Igen, most burzsujkodtam…de nem is akárhogy: Szóval, aki szeret enni, annak felhívom a figyelmét, lehet az ízlelőbimbói nagyon érzékenyen fogadják majd az írásom.(!) Továbbá szimpátiát és undort is kiválthatnak a vizuális elképzelések... Sok kajának nem tudom a nevét, mert lefordítani nem tudtam, viszon megpróbálom elnevezni és körülírni mindegyik lényegeset…:
Franciaország rengeteg híres ételről híres, ezért velük kezdtem az ismerkedést. Mindenféle stílusból, s korlátlanul a mélyvízbe vetve magam - az eddigi konzervatív hozzáállásommal ellentétben, nagyobban ugrottam. Kezdtem a gusztusos halételekkel. ezeknek számos fajtája van. A pácolt, sült, párolt, és társai… Mivel a hét számomra 8 napból állt, tehát 8x3 étkezés alkalmával ehettem magam majdnem az asztal alá. (ha még nem említettem eddig blogomban, imádok zabálni, s mégis 60 kiló vok)
Megkóstoltam a tenger gyümölcsei közül a kissé bizarr osztrigát, s a híres rákok pár fajtáját is. Ezek közül a tavaly is fogyasztott nagy tarisznyarák is megfordult. Kisebb lárva-szerű friss kisrákokból készült szép színes saláta (sokféle zöldséggel díszítve), homár, s valami barnás-feketés tengeri lény jutott az asztalra (melyet nem tudtam azonosítani, de nem is volt túl jó). Csigát viszont kihagytam, az már túlzás…
Desszertnek almás pitét, meggyes-rácsos süteményt, és a fornettihez hasonló csokis-lekváros cuccot kajáltam. Nem hagyhattam ki a mártásokat sem a héten. Egy egészen különleges „pörkölt” állagú ételt is látott a szám. Valami fűszerezett kókusztej-mártásos-ananászos-húsos (no’eztjólmegaszontam) ragu volt. Benne pulykahússal, egyedüli szokatlanság az volt, hogy krumpli egyik ételhez sem volt. Nagyrészt a cukkinit nyomták…
Ettem húsleves féleséget, hagymás-sülthúst, padlizsánt, sőt mielőbb az előzőekből kihagynám: megkóstoltam a Kaviárt is. Igazából nem más, mint egyszerű halikra adag, túl sokra nem értékeltem (pff)… (nem tudom, mit esznek rajta annyira…) Desszertnek ettem még kapros-tejfölös sütit, tiramisut a levezetéshez.
Harmadik nap környékén kihagyhatatlan specialitásként volt kiemelve választottaim közt a „Merges-kolbász”. Eleinte nem tudtam mi lehet, de sikerült kioktatni belőle, állítólag „lókolbász”. Mármint nem a hímtag:xD - hanem a lóhúsból készült virsliszerű, hosszú, sült kolbász. Egye fene, neki is feküdtem rögtön, aztán megállapítottam a kezdeti undorhoz képest nem is rossz. Ha nem tudnám, miből van, akkor is megenném, s talán jobban ízlene.
Volt még párolt-borda, borsós körettel. (csicseri borsó) Olivás kutyvaszok, kuszkusz (tésztaféleség), melyet a sült csirkecombokhoz társítottam, ugyancsak krumpli helyett.:( Ettem áfonyás fagylattortát is:D A végére már majdnem rosszul voltam… de hát egyszer élünk!:D
Egyik nap megismertem a tésztasalátát, ennek is rengeteg reinkarnációja elterjedt. Ettem nagyon finom sárgarépa-levest és borjúsültet ezen kívül. Általában ha tehettem a legkülönlegesebb nevű cuccokból szemelgettem. Természetesen jó magyarhoz híven mindent elfogyasztottam, s maradékot sem hagytam. Hiszen ha már egy ehhez értő ember elkészít mindent, akkor azt meg kell becsülni. Magyaros ételekből nem fogyasztottam, hiszen azt nem is készítik olyan jól.
Megízleltem a kenyereket. Egy kilós kiszerelés mondhatni nincs is. Kisebb cipók, és a bagett a favorit. Utóbbi nagyon finom volt. S egy gombás-párizsis rántott szelettel jó társaságot alkottak.:) Néha kivágták a biztosítékot a sajtok. Mindennap egy másikat vettem. Kezdtem a Camambert-el, aztán a különféle nemes penészes cuccokkal. Hihetetlen, némelyik közelebb állt hasonlóságban egy cipőtalphoz.
De meg akartam ismerni, érezni és tudni akartam. Magamba szerettem volna szippantani a kultúrát. Fényképekből viszont csak párat csináltam rójuk, melyeket láthattok egyéb közösségi portáljaimon… hiszen inkább a videózásnak kellett a sok hely. Nagyjából ezek voltak a legmegemlíthetőbb különlegességek. Rendesen megpakoltam velük a gyomrom:D
