A kezdetről: Hát… nagy terveim dugába dőltek, hiszen egyéni technikai okok miatt abszolút nem tudtam használható internet közelbe jutni...:( Persze leveleimet olvasgattam olykor-olykor, de másszor nem jutottam semmire. Sajnos nem számítottam arra, hogy a Wifi-nek több fajtája is ismert...(alap dolog pedig) S az adott eszközök nem mindegyiket támogatják egyszerre a szabványok közül:D

Persze annyira nem törtem le, hiszen sokszor eszembe sem jutott az internet, annyira jól éreztem magam. Ezernyi újabb téma és vélemény született meg bennem. Főleg a jövővel kapcsolatban, pontosabban az én jövőmhöz kapcsolódóan lettek vázolt elképzeléseim.:)

Szóval szó, mint szó, hosszasan elkezdtem írogatni azért bejegyzéseim. Videó beszámolóm sehova sem jutott viszont, mert otthon hagytam a fényképezőgépem USB kábelét:D (Ekkora marhaságot!) Induláskor, már szokásosan az utca közepéről kellett visszatolatni, hogy ez+az is otthon maradt…(nem csak nekem, apáéknak is… mindig kimarad vmi) Viszont a sok eltett cucc közül, mégis a legfontosabbak maradtak le továbbra is, az észrevétel ellenében…

A héten rengeteg minden történt, szinte alig tudnám leírni, szóval ezért majd különböző csoportokra fogom bontani a bejegyzéseiket. Fogok írni emberekről, dolgokról, tényekről, elképzelésekről… Holnapi érkezésem szerencsére már biztosan borítékolható, s hamarosan MSN-en is leszek. A hét összesített véleménye: nagyon sok dolgot ismertem meg, nagyon sok dolgon lepődtem meg a messzi nyugaton ismét, s maradt sokszor sokáig tátva a szám…

Politikailag annyit mondanék, hogy ebből adódólag nagyon visszaesik a gazdaságunk, s lehetőségeink. Amit honatyáink elbarmolnak, annak csak mi isszuk a levét. Ég és föld a külömbség. Többek közt borzalmasan igazságtalan, hogy a munkanélküli segély 1200 euró körüli. S egy kereső ember 1800-2500 eurót visz haza, pedig átlagpolgár. (az orvos meg 6-8x-osát, ugyanígy a többi értelmiségi) Minden emberre jut egy kocsi, minden családnak, több kocsija van. Általánosságban kettő biztos...

Egy Apple iMac 27" a márkaboltban 1400 Euróba kerül. Tehát, ha havi keresek 1800 eurót, abból kiadok 40%-ot amibe adóba a 20%-már benne van mint levonás(!), mégis csak 2-3 hónapon belül vehetek egyet. (egy potom 400 ezer forintos gépet) Hiszen mind az élelmiszerek, lakásárak, minden egyes számla pontosan ugyanannyiba kerül majdnem mint itthon. Szóval aki Németország-Franciaország, stb... környékére megy, nem fog meglepődni, semmi sem drágább, mint itthon.

A nyugat európai polgár négyszer többet keres, és négyszer kevesebbet dolgozik ezért! Ehhez hozzájön a tény, hogy az ember ezen képes felidegelni hamar magát. Inkább az itthonra térek: Egy év alatt is rengeteget változik a környezetünk, s főleg a fejlettebb államok, csak mi nem, s néha van egy olyan érzésem: ennek egyéni, nem csak magyar társadalmi okai vannak. Olyan ez, mint a cigányoknál a genetikailag velük születő „bűnöző, tolvajló, rendbontó, igénytelen…”stb… beütés.

Erre mondok egy erős példát. Nagyszüleimmel beszélgetve feljött egy régi sztori. Hiszen tudjuk, etnikumaink nem éppen híresek az igényességről, persze akadnak látszólagos kivételnek hihetők. (ideig/óráig) Papám mesélte, hogy annak idején volt egy osztálytársa általános iskolában, aki valljuk be persze cigány volt…

Kivételesen dolgoztak becsületes munkával a szülei, s testvéreiből is csak kettő jutott. (nem pedig tizenvalamennyi egy tanyán…) Eléggé tehetősek voltak, abban az időben, már vadiúj Dacia-juk volt, ezen kívül még két autójuk, egy nyugati Opel és egy Skoda. - Ami akkor még csak elterjedni kezdett, de nem mindenki engedhetett meg a Trabanton kívül mást magának…

Nagyon szép házuk volt, akkoriban igen különleges bútorokkal berendezve (melyeket külföldi utazásaikon is vásároltak), a több emeletes ház, igényes, fényes márványlappal volt belül fedve. (mind a vajdáknál látható) Nagycsomó szép arany ékszerrel, és márkás ruhaviselettel. Papám elmondása szerint, nekik hihetetlen pénzbe került volna ez a nagyzolás akkor a számukra, ők nem is álmodozhattak róla. A gyerekeknek elsők közt volt pl. számítógépük, amin játszhattak, szinte mindent megkaptak azon kívül is. Az apjuknak amúgy építészettel kapcsolatos szakmája volt, az anyjuk meg tánctanárként foglalkozott.

Ez mind szép és hasznos dolog. Igazán örvendetes és kivételes látvány, hogy egy cigány család is képes volt művelődni, egyetemre küldeni gyerekeit, igényesnek, higiénikusnak lenni, s jól keresni, s elismertnek lenni. – Tehát alaposan szocializálódni, s szerves részét képezni a társadalomnak… - Mégis a szép háromemeletes ház márvány lábazata körül a porta „magyarul őszintén kimondva: „körbe volt szarva”- hiszen ahol rájuk jött, főleg a gyerekekre, ott csinálták rögtön a sportszelet gyártását (véletlenül sem a bolti csokira gondolok)… Hiába volt mahagóni támlás, öblítős, porcelán díszes WC minden egyes emeleten a háromszintes réztetejű hodályban…!

Most sajnálom, ha letörtelek titeket… Ezt egyszerűen meg kellett jegyeznem. (Többek közt IGU bejegyzése nyomán:D Egyszerűen hiába próbálnak szocializálódni ők, hiába élnének jó körülmények közt, akkor sem képesek a „géneken túllépni”. A vérükben van a vándorlás, kereskedés, lopás-csalás – ma már legyőzhetetlen akadálya mellett még az igénytelenség is, mely sosem tud változni! Ahogy a faluszéli cigánypurdéban generációkon át megszokták az életet több száz év folyamán, s körbeszarták a sátrat/ólat, azt ugyanúgy öröklik, s mai napig úgy is teszik! – Ezek hallatán még jobban ez lett a véleményem.

A plakát szerintem sem helyénvaló. Hiszen a magyar az legyen magyar. Magyarországon előnyösebb helyzetben legyen támogatottabb a magyar. Ahogy ezek több tíz éven át általunk, a mi adóinkból voltak eltartva, s még meg is loptak minket, most itt az ideje, hogy forduljon a kocka… Elég volt a végeláthatatlan szociális támogatásokból. Igen is, az a kevés munkahely, ami talán marad/keletkezik az idők folyamán, Magyarországon legyen csak is kizárólag, a Magyar embereké!

A választás nagy lépés elé teszi az országot. Végre véglegesen esély van rá, hogy elveszítse politikai hatalmát, s végleg megbukjon a jelenlegi kormány, reményeim szerint olyan mértékben, hogy az elkövetkező jópár évtizetben, vagy talán soha többé ne kerülhessen a "húsosfazék közelébe!"