Utolsó napon is túl vagyok. Hiszen eljött a tavaszi szünet, mely kapaszkodjatok meg, összesen négy napot! Egyszerűen nevetséges, hogy kiszúrják az ember szemét ezzel. Holott előtte hónapokat güriztem a sok-sok marhasággal… Délutánonként azért nem tanultam, mert a zenekönyvtáraim, filmjeim rendezésével telt el ez az idő. Közben mivel holnap elutazok arra a bizonyos két hétre, már a hét elején megkezdtem az elektronikus eszközeim feltöltését.

Kezdve a fényképezőgép leürítése, és maximumra töltése. Szerencsére nem elemes, hanem akkumulátoros kiszerelésű. Szeretem azt a kis gépet, vékony és kompakt cucc. Akkor az Mp3 lejátszóm megkerült. Egyik bnőmnél hagytam körülbelül még egy hónapja. Én meg összevissza kerestem tegnap…

Feltöltöttem zenével, kezdetnek csak a TOP500 kedvencem másoltam fel, ez majd a kocsi USB csatlakozójába lesz bedugva. S erről lesz kihangosítva, van miből válogatni. Mindenki megtalálja majd a neki tetsző muzsikát. Ezenkívül a mobilom is rendeztem, elég sok mindent töröltem, és pakoltam rá úgyszintén. Elgondolkoztam érdemes-e vinnem, ha igazából telefonálni úgy sem fogok…

Persze csak szükség van rá, mert ha lemerül a többi eszköz, máson nem tudok már zenét hallgatni, s az nagyon kell majd sztem:) Gondoskodtam a kapcsolattartásról is. Létrehoztam egy Youtube regisztrációt, saját lapot készítettem, s ide majd szépen video dokumentálom a történteket. Merre haladunk, mi lesz, hogy alakulnak a napok… Egészen tetszenek már ezek az online szolgáltatások. Egyedül már csak valami fotóalbum hiányzik. Egyelőre a Flick vagy a Picasa között vacilláltam. De végül várok, hátha a Windows Live negyedik hullámával megjelenik valami Microsoft megoldás.

Összegeztem a jelszókezelőmmel az összes fiókom. Jelenleg 24 van. Ebben mindennel együtt, beleértve Freemail, Hotmail, Windows Live, Gmail, Youtube, Wave, Facebook, stb… Szóval nehéz volt eligazodni. Szépen össze is kapcsoltam az MSN címemre, s a fiókokból érkező leveleket is átirányítottam… Külön-külön egyszerűen lehetetlen fenntartani egy ilyen köteg cuccost…

Akkor frissítettem a számítógépet, rendet raktam a Windows-ban is. Mellette elkezdtem tömegével egymás után bogbejegyzéseket írni, hogy nagyon ne legyek majd elmaradva. S korábbiakból is válogattam. Tettem új fogadalmakat is, mivel energiámon felül vállaltam megint egy csomó foglalatosságot: megfogadtam, hogy soha többé semmit se vállalok el, amiben nincs anyagi haszon, vagy valami előnyös besorolás nem járul irántam… Ez nem smucigság, egyszerűen betelt a pohár, s útálom, ha kihasználnak. Mikor ígérik, h segítenek, meg a sulis programokban is helytállnak, erre az egész osztályom, s minden segítőm le van lépve és egyedül maradok mindenre…

Közben izgulok azon, hogy matekból egyenesen a bukás felé közelítek nemsoká. S egyszerűen nem tudok belőle semmit, pedig már próbáltam megtanulni, meg megnézni a könyvből is. De senki nem tudott segíteni. Apám körülbelül egy órahossza agyalás után mikor kérdeztem h most akkor h kell megcsinálni: „Fiam… ez egy SZARSÁG!!! SZAR az is, aki csinálja!!!” választ kaptam, mire mérgesen összecsukta a könyvet, s szidta a konyháig menve, a sz*r oktatást, hogy minek kell ez?

Hát azért, mert az életben semmi hasznom nem lesz majd belőle, csak az érettségire kell, hogy átmenjek ebből a tantárgyból, s aztán elfelejthetem… Olyan felesleges ez, vagy csak én érzem így, hogy egy kolosszális hülyeség?:D Aki kitalálta azzal csináltatnám napestig már csak azért is, egye meg amit főzött…

Anyámnak egyszer nem tom meséltem-e, de hazacsórtam az egyik dolgozatot. Mert megmutatni nem lehet ám otthon. Állandóan piszkált, „nem igaz, hogy egy hármast, vagy valami nem lehet írni ebből!” Megmutattam neki, elkezdte döbbenten nézni, nézi még egyszer, megfordítja, lesi… erre megszólal: „Fiam… te isten vagy, hogy ebből kettest tudtál írni…! Én már rég megbuktam volna!” –reagáltam rá: „Köszönöm szépen anya, de valahogy ez most nem vígasztal…”

…Nem baj, már csak azért sem fogok ezzel törődni, most itt az ideje, hogy pihenjek. S jó kedvem is van. Végre egyhuzamban vezethetek majd egy csomót. Körülbelül elvállaltam innen egészen a határig, ahol majd átkelünk Ausztriába. Addig biztosan bírni fogom. Várom még azt is, hogy lássak szép pasikat, hiszen külföldön nagyon sok jó srác van:):$

Azt hiszem ennyi. ezek a holnapi nap előtti pillanatok. Többet már nem hiszem, hogy fogok írni ebben a majdnem két hétben:(. Remélem, kibírjátok Popov nélkül egy darabig!:D Persze ha lesz időm, beszámolok majd közben is kikapcsolódásként, de lehet, csak a végén fogok majd április 12.-e körül:) Addig is jó pihenést mindenkinek! Kellemes tavaszi szünetet, s kikapcsolódást kívánok!:)