Óraállítás = Apokalipszis. Ezzel az egyszerű képlettel jellemezhetném magam. Teljesen szétcsúsztam miatta. „Reggel” így 13-kor keltem. Egyszerűen alig tértem magamhoz, s a holnaptól már előre rettegek. Összességében nem tudom mi az értelme, de valamiért csak kitalálták.

Természetesen a környezetemben is hasonló reakciókat váltott ki. - Közben át is térek másra, eszemben jutott, hogy a tegnap letöltött (?) Nem vagyok benne biztos, hogy tegnap volt, lehet régebben. - Szóval a zenékből mely a TOP100 listában volt már van 1-2 ami tetszik.

Talán olyan ez, mint Gaga új számai, eleinte keserű a szőlő, másszor meg rákattan az ember pár nap/hét után és nem tudja megállni, h ne hallgassa:) Eleinte David Guetta-tól kezdtem indulni, ami már nem olyan rossz benyomást tett. Amúgy a véleményem róla, hogy jó zenéi vannak, de maga a pasi elég ocsmány. Lássuk csak az One Love klipjét…

Sovány vékony, randa hosszú hajú, olyan „vadászgörény-karakter” – talán még a Scooby-Doo (nem tom jól írtam-e) egyik szereplőjéhez közel áll…asszem „Bozont” a neve. Az ilyen pasik alapból taszítanak, a hosszú haj, a sovány két méter magas, nyurga, s átlagos 1/5 alatti srácoktól frászt kapok.

Volt neki egy fotósorozata, még tavaly előtt régebben, azon tök jól nézett ki, mikor sokkal rövidebb vasalt haja volt, akkor még elmegy kategóriába soroltam… (2/5) Mostanában az összes híresebb színész/énekes ilyen ocsmány fésületlen hajat növeszt. Nem tudom hova tették a fejüket. Lássátok pl. a Johnny Depp fejszerkezetét. Annyira gázul tud kinézni. Pedig tök szép szemei, meg markáns arca lenne…

Találtam is egy képet, amin még jól nézett ki. S ha hasonló haja lenne, sokkal többet fiatalítana rajta, s nem egy hajléktalannak, vagy vallásos Jezsuita hívőnek tűnne, ráadás fekete vastag-keretes szemüvegben:S Sztem röhejes, mint egy bohóc…:S

>Ma újonnan kaptam új negatívot. Miszerint én sosem vagyok boldog, meg nincs jó kedvem sose. Igazából minek legyen jó kedvem, ha nem történt semmi? Minek örüljek, a semminek? Meg min nevessek, mikor bármi, amibe kezdek mostanában minden szar, nem is sikerül. Magányos vagyok, nyakamon egy csomó feladat, ami majd megfolyt. Ráadás itthon is semmivel sem haladok, még a beadandóm sem bírtam elkezdeni. Ráadás minden nap újra és újra csalódok emberekben, akik körülvesznek, s ez már az életkedvem is elveszi.

Azon gondolkodtam, vajon én változtam meg, és ez miatt érzem úgy, hogy ők változtak? Nem, igazából nem változtam semmit, csak mások lettek egyre hülyébbek, megbízhatatlanok, folytonosan - egyre szemmel láthatóbban elkurvásodóak, sokak unalmasak, mások szétszórtak, s alapjáraton is idegesítőek. Nem tudok rá mit mondani, sokakkal a suliban is csak pár szót tudok dumálni, mert azt is elfelejti mit kezdett el mondani némelyik. (Szóval a beszélgetések is elég szarok és szaggatottak, ráadás zajban nem lehet dumálni) Nekem erre nincs időm…

A másik, hogy képtelen vagyok bejegyzést írni, mert sablonos, s unalmas az életem. Teljesen ugyanaz ez a nap is, mint az előző vagy akár a január valahányadikai is az évben. Akár visszamehetek az időben tavaly karácsonyra is, az is pont ugyanez volt... Akkor most mit röhögjek? Nem fogok álca mögé bújni. Ha szar kedvem van, akkor az van, annak megvan az oka… Ha nincs okom a nevetésre, nem is teszek úgy, hogy nekem jó a kedvem…

Előre tudom, hogy a holnapi napom miből fog állni. Felkelek, beesek a padba reggel, első órában bambulok, meg elszundikálok 5-5 percre, nem írok semmit, ki se nyitom a füzetet se. Nézegetem az órát, mondom magamban: „Már csak 6 órát kell még ülnöm, és mehetek”. Szinezgetem a füzet szélét, vagy kockákat rajzolgatok, több ezer darabot a hátuljába, a 800-870-edik beikszelt kocka körül már tudom tapasztalatból, már eltelt 38-40 perc elkezdek pakolni, majd csak csöngetnek mán.

Aztán ülök újra és újra, csak már egy újabb teremben. A telefonomba már agyonra rendezem a kibaszott fájlokat/képeket, már egy rendmániás, tisztaságfüggőnek sincs ilyen patyolat pontosság a készülékében. Ez mellett jó alaposan kis is takarítom, általában szétszedem még vagy 20x. Aztán a körzővel elvagyok mikor már végképp nemtok semmit tenni. A körmeimet manikűrözöm, órákon át, van időm bőven. (ekkro már csak 4 órahosszát kell ülnöm a szabadulásig…) Aztán számolgatok magamban, vagy elmélázok… valamivel el kell tölteni.

Aztán összeszedem magam, lemegyek enni az ebédlőbe, kisebb késéssel az adott óráról megpróbálok rájönni, „milyen nap van, milyen órám lesz, hányadik óra lesz, és milyen órám volt, s a legfontosabb: „hol leszünk?” – Abszurd fogalmam semmiről csak, mint egy hulla, mely testben ott van, de lélekben nincs. Aztán délután 4 felé hazaesek. S bealszok rögtön. Este azon vagyok nyolctól, hogy rohadt barátok köztöt nem láttam, mert elfelejtettem, s le kell töltenem a netről… Közben már megint éjfél múlt, ülök és pötyögök az msn-en és már aludnom kéne… mert holnap fel kell kelni, hogy rohadt nagy örömömre, kezdődhessen minden újra előlről!!!:@

Akkor valaki mondja meg ezek mellett, mi a fasztól legyek én boldog? Miből lehet boldogság az emberben, amit mindebből a folytonosságból meríthet? Most legyetek okosak, ilyenkor kell osztani az észt…! Könnyű csak úgy nagy dolgokat mondani, meg tanácsokat osztani! Nah asszem mára léptem, most ennyi volt…! Nem is írok többet holnapig, kivéve ha lesz erőm…