Ma ismét olyan napom, volt melyen teljesen el voltam satnyulva. Egyszerűen egész napot fekvéssel, evéssel, alvással töltöttem. Ezen kívül főleg egy, de több más emberrel is sorozatos nézeteltérésekbe ütköztem. Közben rájöttem, igazából nézőpont kérdése kit ítélünk rossznak vagy jónak. Lehet, akit én rossz embernek tartok, az mások számára jó arc. Azért, mert van, akikkel kedves, s van, akikkel rendes és segítőkész, csak éppen velem nem.
Vannak emberek, akikkel sokszor nyers, lekezelő, lerázó, semmitmondó, elutasító, bizalmatlan vagyok. Minden egyes újabb ember, akit bármilyen szinten megismerek, eleinte ebben a cipőben kezd. Később próbál belőle kilépni, több vagy kevesebb sikerrel. Ez nem azt jelenti, hogy valakit nem kedvelek, ellenszenves számomra, csak igazából a megítélésem vele kapcsolatban az, hogy nem szerves része az életemnek, egy ismerősnek minősül csak, s hasonló filozófiák tömkelege.
Épp ez van, ha bármilyen új dolog lép a világ középpontjába. Eleinte mindig tartózkodó vagyok, s maximálisan elhúzódom. „Mint fanatikus Apple hívő a Windows PC-ktől”:D Hülye hasonlat, látszik, hogy az agyamra megy már az informatika. Egyik héten vezettünk az oktatómmal, a múlt hónapban. Látom a zöld lámpát, nemsoká odaérvén piros lesz, megállok. Eltelik x idő, most milyen éppen, haladunk? – Erre én: „Jah mehetünk… majdnem annyira zöld, mint XP-ben a startmenü!”:xD Vagy volt olyan, hogy egyes utcai táblák színéről pl. az Android rendszerű Google okosmobilok reklám-robotkája ugrott be… Szóval elég kóros:D
Am h még jobban fárasszalak titeket, írok még egyet. Törin csücsülök a héten, és nagyon vastag alapjáraton a könyv, kb. 250 oldalas. Egy információt keresek benne, valami hülye fogalom ,nemtom hányadik oldalt, csak azt tudom alap közepe táján volt... Hozzászoktam ahhoz, hogy PDF/Ebook cuccokban sokat keresgélek. Inkább a neten a Google Books archívumában megnyitom pl. a tankönyvet (már amit meglelek), és virtuálisan irkálom be a fogalmakat a keresőbe, mint időm híjával lapozgatnám a valós könyvet (ha mégse, akkor wikipedia marad). Úgy azonnal gyorsabb, mert rögtön oda ugrik, ami szó tördelék kell. Ugyanígy van a szótárakkal, sajnos 4 év alatt elfelejtettem az ABC-t és nem tudom végig:S Így ha kezembe adnak egy szótárat, akkor nem lelek benne semmit, vagy egyenként végiglapozgatom, vagy gondolkozok, h van sorban a betűrend…(ez full cink:S)
Szóval ott az órán a kezembe kapom a könyvet, lapozok párat, s erre a jobb felső szélén elkezdem tapizni - na miért???! – Mert egy keresősávot ösztönből elő akartam húzni.:D Ráadás vizuálisan a „CTRL+F” (milyen okos gondolat - biztos rejtett elem a lapon!:P) funkcióbillentyű-parancsot is képzeletbeli szemem előtt láttam… csak rájöttem fél percen belül, mikor nincs előttem valódi billentyűzet, nincs mivel, hova beütnöm: „basszus…:D Ez egy könyv…most nem a neten vagyok!!! Wáááh!:xD” - Vajon mikor vonják ki a könyvet a forgalomból, s mikor fognak az emberek internettáblák segítségével interaktívan tanulni? Nem kéne rohadt könyvbe időt pazarolva dúrkálni nem?:D
Ezzel párhuzamban egy hete mindenáron még jobban az életem további egyszerűsítésén fáradozom. A Skype kivételével egyelőre, de minden egyes felhasználói fiókom az új azonosítóra cseréltem. Ezen kívül elkezdtem a problémáim megoldására Google alkalmazásokat használni, mert elég flexibilisek. iGoogle, Wave, Docs, Talk, Gmail és társai. Persze a Microsoft Office Web Applications-ot sem kímélem. Lassan haladok a cél felé, viszont már az internetezési szokásaimat alaposan összerendeztem. Tehát összeállítottam olyan könyvjelzőket, melyeket RRS olvasók segítségével figyelek. Így nem kell kedvenc cikkeim, lapjaim, főbb változásait megnyitogatni naponta 10x h írtak-e már oda? Az asztalon widgetekkénk is átfuthatom, ami kell. Agyamon is ez jön ki-be. Ezzel alszok már el, álmodok, kelek reggelente…
Nagy része pedig a levelezőmbe lett integrálva, főleg a Facebook, ahol nagyon erős közösségi életet élek már. Lassan engem is zavarni kezd, ha valaki nincs fenn az említett közösségi portálon. Fontos még a hordozhatóság, online szinkronizálhatóvá tettem mindent, hogy abszolút elérjek suliban vagy akárhol bármit, s ne szenvedjek hiányt…
