Gyerekek… ma este megint magas szintű, magamba forduló hangulatom van… Nem tudom miért, s nem tudom mitől. Amúgy a végefelé erős, ironikus, s poénos bejegyzéssé fog tapasztalataim felé változni ez is, mint a többi egy része. CSak keveset rizsázok, hogy jutottam ide. Három hét után természetesen ma már mennem kellett suliba...

Megütött a végeláthatatlan monotonitás érzése. Elcsodálkoztam, hogy a suliban szinte alig vagyok lemaradva. Szinte semmiből se, furcsa számomra is, hogy 55 óra hiányzás ellenére is úgy éreztem ugyanott vagyunk ahol mindig.

Elegem van a tanulnivalókból. Töriből is állandóan azok a lerágott csontok, amiből már általános iskolában is elég volt. Mindez csak kiegészítve. Annyira nem értem én, semmi új, semmi jobb, semmi különleges, csak mindig az. Érthető ez minden tantárgyra. Pedig mikor kezdtem a gimit, azt hittem majd új dolgokat tanulunk, olyan dolgokat, amik érdekelni is fognak. Erre kapom a pofámba azt, melyet már ezer éve megtanultam, de újra és újra egyfolytában újra kell tanulni minden egyes évben.

Legalább egyszer akkor tanították volna meg úgy, hogy azt soha többé ne kelljen elővenni, s soha többé ne is lássam. Tanították volna meg úgy, hogy egyszer megtanulom, túlestem rajta, s elfeledhetem. Semmi újat nem tud mutatni, emellett folyton a csalódások érnek.

Rájöttem az iskolában teljesen felesleges heti 5 nyelvi órán ott ülni, hiszen nem csinálunk semmit. Pedig ennyi órából már rég ott is otthoni tanulás nélkül meg lehetne tanulni. AM ki nem állhatom azt a vén kancsal...nah neh folytassam mit... "Mégis hogyan lesz lehetőségünk érettségizni, vagy nyelvvizsgát tenni, ha jelenleg egész könyvel vagyunk elmaradva, éppen nemrég fejeztük be a tavalyit, s most fénymásolatlapokon önálló feladatokat csinálgatunk, ami egyenlőre a semmivel” (kb. ez megy ,de sztem sok más helyen is) – hiszen az iskolában mint jelenlegi észrevételem tanúsítja mindent tanulunk, csak azt nem ami vizsgán várható. Érdektelen semmis szövegek, s minden marhaság, ami belefér. Erre velős választ lehet akár: „Fiam… ahhoz hogy te érettségizni, vagy nyelvvizsgázni akarjál, arra ott van a magántanár, vagy a nyelvtanfolyam!” - mondja az okos lélek.

Tehát én vagyok a szar, mert megmertem mindezzel kérdőjelezni az állami tanítás alpajait az országban, hogy akkor mi a fasznak ülünk itt heti 5 órahosszában, az idő pénz, az idő értékes, ennyivel hamarabb mehetnék is haza, s alhatnék egy jót, vagy mittom én. Nem lennék annyira se stresszes. Borzalmas, egyszerűen napról-napra kiakadok ezen. Egy évre összeszámolva mennyi elpocsékolt perc mindez. Mennyi perc, melyet a számítógép mellett is tölthetnék, ezernyi érdekesebb dolgot művelve...

A mai ország mottója „fizess bazdmeg! fizess mint a köles!” esetleg, mondhatnám Rion – „Tudod mi az h szopol?” beszólását is… De sajnos ez a valóság, fizetned kell mindenért, ingyen hiába ülsz ott több száz órahosszát, nem kapsz érte semmit. Mégis kötelező a napi 8 óra, mondhatni büntetésed ott leülni. Ezt már születésedkor megkapod, sokszor kérdőjelezem meg, mi értelme van ennek az életnek?

Ruhadt kancsal vén k... Annyira gyűlölöm, képtelen vagyok elviselni, ma a második órára mentem be, mert az első vele lett volna. De még volt igazolásom, s hülye leszek odaülni olyan korán. Szépen betotyogtam magyarra, hála égnek az osztályfőnököm rendes. Talán ő az egyetlen legjobb fej tanárom. Nagyon kedvelem…

Visszatérve az előző tanárra, szerintem pikkel rám, sőt mindenkire, de leszarom. Kettőnk kis háborúja az órák sokasága. Egyik héten azt mondta általánosságban „lehet volt gyerekszobád, de onnan valószínűleg csak a tehén nézett ki az ablakon…” Bár erősen átgondolva az elmúlt három évet, igazából el kell ismernem, hogy már nem utálom, azaz halljátok: tényleg nem utálom…! Hanem egyenesen már Gyűlölöm!!!:xD

UPDATE: Ez a bejegyzés utólag szerkesztve lett. Mert tartalma akár a valós életben való felfedhetésemet is okozhatta volna. Így a leírt történetről, bárki megismerhetett volna...