Úgy döntöttem egy picit ki kéne mozdulni. Persze ehhez hosszú nyafogásra, s rávételre volt szükségem. Délelőtt elindultam egyik legjobb bnőmhöz a gépét megjavítani. Állandóan szarakodott neki. Végül az egészből nem lett semmi.
Ebből felindulva hazaérvén a macsekot is kitettem a hűvösre egy kicsit. Felpaprikázódtam rajta, milyen jó élete van, én meg hóember lettem a hófúvásban. Kicsit meg akartam mozgatni. Meg bolondozni vele.
Azt hittem jobb kedve lesz, de pár erős fújással, s keserves nyarvogással rohant vissza a hóból a bejárati ajtóhoz. Szóval maradt a régi szokása, bement, s felfeküdt a konvektor tetejére. Neki ebből áll az élete, alvás, evés, fekvés.
Aztán hamar eltelt az idő, azon kaptam magam, már délután 3 múlt. Persze a gép mellett elröpült az idő. De igazából semmit sem csináltam, csak lestem ki a kocka fejemből. Kimentem sétálni, s összefutottam a csajokkal, egy véletlen folytán rögtön a megbeszélt kettő helyett, már hárman lettünk. Mint a dedósok, meglátva a csúszkáló kicsiket, nekikezdtünk önfeledten mi is szánkózni. Tök jól éreztem magam, egy nagy csomót röhögtünk:)
Közben még múltidézés is belefért. Az évek nagy beszólásaiból emlegettünk egymásnak. S pár felejthetetlen élményről. Egyiket ki is fejtem.
Egy nap nagy depiben sétálunk kettesben T.-vel. S feljön a szó arról, hogy meleg vagyok. Kiöntöm a szívem, meg elmondom mik az új problémáim. Erre T. is elmondja, próbálom valami poénnal feldobni, mire benyögöm: „Jajj ne búsulj már, nézd a legjobb az egészben, hogy kettőnknek holtbiztos, hogy egy közös témája mindig mindenképp lesz - az pedig a FASZ! Hiszen mindketten szeretjük nem?”:xD
…Végül aztán átjöttünk hozzánk melegedni egy kicsit, zenéket töltöttünk le, megkreáltuk az angol házim. Amit már hetek óta kér a tanár rajtam, de pénteken is elfelejtettem. Igazából nagyon unom a fejét, neki kell az a nyamvadt papír, rohangáljon ő utánam, nem én menstruálok azon kész-e vagy sem!:D
Hétfőn hamarjában lerázom majd, alig várom, legalább helyrejön ez is. Remélem nem írt be egy karót, mert túl későn adom be. Legalább én nem másoltam le senkijéről, meg nem csak az internetről harácsoltam össze, becsülje meg. Nekem a legújabb, s legjobb interaktív szövegfordító szoftver dolgozta ki a begépelt magyar szövegem. Nem mindenki végez ilyen profi munkát:D:P
Várom a holnapi napot is, minél hamarabb teljen el. Szeretnék már túlesni ezen a hónapon is. Örömmel tölt el, hogy végre február lesz. Bár erről sincsenek jó emlékeim. Az a nemondjamki milyen „Valentin nap”. A hideg ráz ki tőle, a keserűség, szomorúság, fájdalom jut eszembe. Az hogy mindenki boldog, csak én nem. Mások boldogsága tesz engem boldogtalanná:S Csak éljem túl… Biztos sok seb szakad fel ismét.
