Elvont és érzelmes gondolataim születtek ismét. Rájöttem minden megpróbáltatás, csalódás ellenére is, még mindig nem lettem elég erős. Ugyanolyan érzelmes kis buzi vagyok mint mindig is voltam. Csak talán már komolyabb arcom mutatva, mondhatni egy új külső hazugságában élek, s most nem azt titkolom meleg vagyok, hanem hogy vannak nekem is gondolataim, hiányom, s néha lelki fájdalmaim is.
Vegyes érzésekkel halmozott el a hóesés. Valahogy olyan érzés volt, mikor újra és újra ugyanazt álmodom, s mégsem tudom megélni, mert már tudom megtörtént. Sosem lesz olyan, mint akkor volt. Hatalmas hó esett le ismét alig pár óra alatt, s folyton emlékeket ébresztett bennem ez a jelenség. Azt, ahogy akkor volt...
Sokszor megpróbáltam elmélázni azon, vajon én milyen mértékben rontottam el mindent, miben hibáztam, hogy jelenleg itt vagyok. Talán míg ezeket az okokat nem találom meg, addig számomra nem áll szem előtt folytatás.
Hiába látom a tényeket, mégis a saját múltomban őrlődöm. Vágyak ébredtek bennem, s hangulatváltozások közt ingadoztam percekig. Az emlékek azok, melyek meghatározták a perceim, s talán míg írásba vetem ezt, most is ezt teszik. Eszembe jutottak a lassan két évvel ezelőtti hóesés örömei. Mikor volt kit szorítanom magamhoz, s letepernem a hóba, s összhangban egymás testén feküdve formáltunk határozott téli angyalkákat.
Valahogy sosem tudom elfelejteni, annyira szép volt, ahogy az arcán láttam a frissen hullott hópelyhek csillámait, s kesztyűmmel törölhettem meg. Ahogy a hideg arcára egy puszit, majd forró ajkaira egy hosszú csókot adtam. A hideg-meleg érzése futott végig testemben a legkisebb hullámon át, egészen a legnagyobbig.
Amint kergetőztünk a térdig érő fehérségben, s percekig térdre bukva nevettünk benne. Aztán újra egymást karolva csúsztunk sebesen a szánkóval, s olykor egy-egy váratlan esésnél összegabalyodva találtuk magunkat. Hideg kezeimet kabátja alá téve melegítettem fel, s éreztem, ahogy beleremeg.
Végül hosszú, hideg téli estén a konvektor mellett szárítkozva iszogattuk a forró teát, s próbáltunk újra kiolvadni a fagyos kinti világ hatása alól. Olyan jó volt akkor, éppen vele. Nem tudom, vajon újra érezhetem-e még azt az érzést, ami akkor bennem élt. Képes lennék-e önzetlen lenni, odaadón, s bízva bízón.
Fogok-e még önfeledten nevetni, fogok-e még önfeledten hinni, ha ezek az emlékek határozzák meg létem és értelmem továbbra is. Vajon képes leszek-e valakit legalább annyira szeretni, mint akkor éppen őt, akkor úgy, akkor abban a percben…
