Ma szándékomban állt, de végül sehogy sem sikerült valami értelmes bejegyzést összeszednem. A délutáni vezetésem elmaradt, de jobb is volt így, pihengettem, s lelkiekben a holnapi Eü. vizsgára készülgettem.  Teljesen pánikban vagyok. A kérdés most az, hogy öröm- vagy bánatvihar fog holnap délután keletkezni? Adja az ég az előbbit...

Félek, túl hülye vagyok hozzá, s el fogom rontani. Pedig órákat olvasgattam a könyvet, a segédlapokat, a megfelelő sorrendeket is. Egész napom ezzel telt el. Továbbá a mai dolgozatoktól nem kicsit stresszes voltam.

Valamiért minden szét volt esve bennem. Ismeretlen okok miatt álmodoztam is. Azt nem mondom el, hogy miről. Pontosabban kiről:$ Jajj ha megtudná, milyen gondolatokat teremt bennem olykor, nem tudom, mit szólna. Rendesen zavarba lenne. Mégis valahogy érzem, lehet, hogy viszonozná a szimpátiám. Ma is láttam a suliban, megállapítottam negatív oldalai ellenére is, pont olyan helyes, mint mindig:) Jó, na kicsit csak részletezek belőle.

Természetesen egy pasiról van szó… Néha nem tudom eldönteni, miért néz rám, hiszen nem is ismer, s mikor ránézek, miért nem mer hosszan újra visszanézni. Lesüti a szemeit, kisebb praktikákat már vetettem be, de úgy döntöttem én nem fogok kezdeményezni. Majd csak lesz valahogy…

Mégis annyira helyes, hogy alig bírom ki, az a típusú srác, akivel szívesen ragadnék egy pár órára egy liftaknába… Onnan úgy sem tudna menekülni:xD Nah de hagyjuk is. A végén annyit fog a fejemben járni megint, hogy nemcsak képzelődni, de álmodni is fogok vele. Ahogy korábbi blogbejegyzéseim 1-2 szavában már említettem, továbbra is mély benyomást tesz rám.

Igazából csak az esetem semmi több, s fantáziálni még szabad, azzal semmi rosszat nem teszek. Legalább hamar eltelt az idő a suliban. Mára ennyit. Nincs is miről/kiről igazán mit írnom. Álmos, fáradt, gyötört és unott vagyok. Tudat alatt pedig a holnapon agyalok… Szurkoljatok!:P