Megnéztem a filmet. Amit mindenki istenít, s ajánl. Meglepődtem. Megfogó, átérző, mély lelki drámát fedeztem fel. Két alkalommal lestem végig a filmet, mert az elsőnél nem láttam a könnytől semmit. Bőgtem mint egy anyátlan buzi:D Valahogy nem tetszettek az interneten lelt szövegek, így gondoltam saját filmleírást készítek hozzá. Én így éltem meg, ezt vettem ki az egészből, s eszerint írtam meg a a tartalmát.

Egy igaz történet alapján készült filmdráma a kereszténység egyik legnagyobb dilemmájáról mutat egy valós képet.  A film Marry Griffithről, egy bigott családanyáról szól, aki meleg fiát elfogadni képtelen, ezért életét és világszemléletét teljes mértékben a bibliában leírtak szerint alakítja. Fia iránti szeretete érezhető, de a szomszédok és a közösség felé irányuló megfelelni vágyás és vakhite sokkal erősebb.

Válogatott módszerekkel próbálja Bobbyt visszatéríteni a „normális” útra, pszichológusra bízza, és egyre azzal győzködi fiát, hogy amit érez az bűn, és amit tenne az elítélendő és a pokol tüzében ég miatta. Pusztító buzgalmában családon belül is olyan helyzetet teremt, mely már szinte megalázza a magára maradt fiatal fiút, önértékelését és önbecsülését végleg összetöri.

A fiú eztán nem tud felgyülemlett problémáiból, s berögződött félelméből kilábalni, bűnösnek és hibásnak érzi magát mássága miatt. Ezért egy érzelmi fordulatában öngyilkosságot követ el. Egy híd tetejéről veti magát a forgalom mélyébe. A mindössze csak 20 éves fiú azonnal életét veszti. Elvesztésével szembesülvén az anya lelkiismeretében egy végtelenül elolthatatlan bűntudat keletkezik, melyet talán sosem tud majd megemészteni. A váratlan tragédia folytán csak hónapokkal később döbben rá, mennyire hibásan kezelte fia helyzetét, és ekkor érti meg, hogy az ő betegnek és eltévelyedettnek hitt fiának semmi baja sem volt.

Hosszú időt és mély lelki válságot kell átélnie az anyának, míg végül elér a katarzishoz, hogy belássa végzetes hibáját. Egész életén át kísérő, s folyton visszatérő bűntudata eztán megváltoztatja a hitét, az emberiségről alkotott dogmák, s főleg a biblia átvitt értelemben értelmezhető mondatai közt kérdéseket lel, melyeket nem válaszolhat meg senki. Ezt önmagának kell megvilágosítania, s megtalálni a helyes utat.

A tragédia bekövetkeztében azonban nemcsak az anya vonható felelősségre, hanem a fiáért kiállni képtelen apa is. Alapvető ellentmondás, hogy hogyan terjeszthetné a megértését egy olyan csoport, mely gyalázkodva és undorodva küldené halálba fiait és lányait emiatt. Az anya ezt tisztábban látván új irányt vesz, megpróbálja megérteni: a melegség nem választás kérdése, nem bűn, és elfogadása nemcsak környezetének okoz nehézséget, hanem sokszor és talán leginkább magának a meleg fiatalnak is. A szeme előtt folyton Bobby váratlan halála lebeg. Lelki furdalásában adósnak érzi magát fiáért, s egészen új irányt vesz. Ha kell önmaga egyedül képes szembeszállni, s tenni azért, hogy jobbá tegye akár az egész világot. A történet végén viszont rádöbben, s megpróbálja elfogadni a tényt, hogy fiát még késői ráeszmélése ellenére sem láthatja viszont, ha akaratlanul is, de már örökre elveszítette.

Ami érdekes a történetben, s egyedül irreális az David szerepe, pontosabban a hozzá való viszonyulás. Vajon az öngyilkos fiú nem számított a párjára, legalább őrá egyedül, akiben biztos volt, hogy szereti? Nem gondolt rá milyen fájdalmat fog okozni neki? S annak családjára hogy-hogy nem támaszkodott ha már a sajátja elítélte másságát? Nem szőrözök tovább, végül is így kellett lennie a történetnek, hiszen nem lenne dráma a műfaja, ha a többi melegfilmhez hasonlóan happyend-el záródna. Ettől a kis történethibától/furcsaságtól eltekintve jó volt. Egyéb ellenérv a David-os dologra? Várom az építő kommenteket!:)