Ez az év első napja. Nemrég elkezdődött a nagyon várt Téli-szünet. S ma már azon kaptam magam, véget is ért, s szinte egy percet sem tudtam önfeledten pihenni ez idő alatt sem. Pedig annyi tervem volt még az idén legvégére. Erről a vonatról már lekéstem. Negatív és Pesszimista látásmódom ellenére, egész jól sikerült a szilveszter estélye.
Aznap reggel felkeltem jó hamar, s már 8ra ott voltam „tesónál”. Egyik fodrász ismerőse nekiállt a fejünket elviselhető állapotba hozni. Elég rosszallóan álltam a témához, de gondoltam most már bele kell vágni szó szerint is. Korábban már az internetről töltöttem le kész képeket, csak a bibi ott volt, hogy három számomra nagyon tetszetős frizurából volt kívánságom egy egészet összegyúrni.
Kezdetnek el is indítottuk a folyamatot. Rengeteg haj lejött rólam, s elég mutatósra fel is nyírta oldalt:) Kicsit megnyugodtam, hogy ha a legvégén is ilyen marad, akkor biztos nem lesz elbaszva. Röpke 20 percen belül el is készült a csodamű. Haza is szaladtam, s jó alaposan megmostam. Hajbalzsamot vetettem be.
Aztán délutánig eltöltöttem az időt, s aztán átmentem „T”-hez. Rendesen féltem attól a hajvasalótól…de végül égési sérülések nélkül megúsztam. Nagyon tetszett az összkép, teljesen elméláztam rajta. Óvatosan esőtől rettegve végre hazaértem. Valami hatalmas EGO kisülésem lehetett, hiszen rögtön kb. 40 képet lőttem magamról:P
Frissen, s üdén meg lett örökítve a téma. Aztán a bizonytalan estének neki is indultam. Átmentem „tesóhoz”, akinél már ott volt bnője. Beszélgettünk, s szépen lassan készülődni kezdtünk. Igazából nem tudtuk mit/hol/mikor/meddig akarunk majd csinálni
Kezdett frusztrálni ez a bizonytalanság, hiszen utálom a határozatlanságot. Ki tud borítani, mikor nem tudom mi lesz. Este 8 körül összeszedtük magunkat, s átjöttünk hozzánk, nekiálltunk zenét hallgatni, meg netezni. Hamar eltelt az idő, végül koccintottunk éjfélkor. Megnéztük persze a himnuszt a TV-ben. Konkrétan ilyen nagyon szűk körű program volt az egész. Inkább meghitt, s csöndes:D
Unszolásnak engedve, kitaláltuk felkeresünk a közelben egy bulit, s csatlakozunk. Kimentünk hát esernyőkkel a szakadó esőben, s a bokáig érő pancsban odaértünk. Túlságosan pangás volt, ezért semmi sem lett belőle. Hazakullogtunk újra, s végül olyan fél 3 felé elmentek.
Ekkor megetettem a macskát, megfürdöttem villámgyorsan, s bebújtam mellé az ágyba. S elkezdtem átgondolni a fejemben az egész előző évet. S a hibáimat is. Tavaly nem fogadtam meg semmit, hiszen nem nagyon hittem benne, hogy be tudom tartani. Viszont ebben az évben elég erős lettem, s úgy érzem talán menni fog. Átértékeltem sok magánjellegű dolgot. Persze mindezt a magam érdekében.
1. Soha többé nem fogok a jövőben, pontosabban egy pasiban sem hinni, egy szavában sem. Főleg nem az ígéretekben. Emellett megfogadtam, körülbelül 4-5 hónapig nem fogom bemutatni a szüleimnek sehogy sem, ha netán lesz. Természetesen tudni fogják, ha találkozóm lesz, de mi van, ha 4-5 hónapon belül már vége is? Semmi értelme akkor a családot ezek mellett a kilátások mellett belevenni…
2. Soha többé egy pasival sem fogok két-három napnál előrébb tervezni semmit. S nem fogok közös életről, közös hétköznapokról, közös dolgokról, közös kötelékekről álmodozni, s gondolkodni sem, még minimum 2 éves nem lesz a kapcsolat. Ez lesz számomra a bizonyíték, hogy már egy icipicit remélhetek. Bízni akkor sem fogok!
3. Soha többé egy pasinak sem fogok semmiféle ajándékot venni. Hiszen soha én sem kaptam senkitől sem eddig. (Egy kivétellel) Sőt semmi féle meglepetést sem fogok venni, míg tőle esetleg nem kapok. Nem fogok egy randin sem egy fityinggel sem többet fizetni párszáz forintnál. Ezt nem smucigságból, s pénzlesőségből fejtem ki, hanem puszta ésszerűségből. Betelt a poharam, én mindenkinek megadtam mindent, meglepetést okoztam, elkápráztattam, elkényeztettem, boldoggá tettem, lelkiekben - s bármi más téren is támogattam. Ezért mit kaptam?! A nagy semmit, megbecsületlenséget, látszatszeretetet, megcsalást, s értelmetlen hazugságokat. S szembesültem újra és újra azzal, ha valaki bajban van, akkor rögtön megtalál, ha viszont én vagyok bajban, vagy számítanék rá, akkor nyomát se találom… Ha nem fogok senkire se számítani, akkor nem fogok pofára se esni. A másik érdekes dolog, hogy mindig azért vannak oda, azt szeretik, s rajonganak érte, aki megközelíthetetlen, s igazából egy szemét geci. Persze én azért nem leszek az, de tőlem SEMMIRE SE SZÁMÍTSANAK SOHA TÖBBÉ önmagamon kívül. Aki ezekkel a minimumokkal nem éri be, az igazából nem is a lelkembe, csak a testembe szeretett bele.
4. Kivételesen az évben egyszer megpróbálok arra törekedni, hogy a „minimumért (melyet másoktól kapok) tényleg a minimumot tegyem”. Tehát legyen az iskola, vagy munka, vagy egy percnyi ingyen plusz meló, plusz feladat, vagy kelendő (nonprofit) segítség, egyáltalán nem fogok véletlen se elvállalni egyet sem. Elegem van abból, hogy sokan csak közmunkásnak néznek. (Tisztelet a kivételnek) Mindig mindenkinek megteszek mindent, maximumot adom, egyszer ebben a r*hadt életben nekem is kell végre önzőnek lennem! Végre olyannak, amilyenek velem szemben mások. Amilyen a mozsdó, pontosan olyan lesz a törölköző is. 979 blogjában olvastam egy erre helytálló mondatot, egy kommentben volt, bizonyos „csabb” tollából ered:
„Nem lehet itt már senkinek megfelelni, ha becsületes vagy az a baj, ha szemét geci vagy, akkor meg imádnak - tisztelet a kivételnek.”
Egyszerűen briliáns megfogalmazás, s bármilyen szomorú, teljesen így van. Maximálisan egyet értek vele…:( S ennél szebben, s kézenfekvőbben én sem tudtam volna leírni. Köszönöm:)
5. Kicsit a rossz szokásaimra térve: Rengetegen megszólnak érte, hogy rágom a körmöm. A körömrágás nálam, már egészen ovis korom óta velem van. Ez egy nagyon rossz viselkedési formám, nem tagadom, de idén tényleg el kéne felednem. Nem vagyok benne biztos, de remélem sikerül tőle megszabadulnom egyszer s mindenkorra. Sajnos valami olyan szintű ez is, mint a dohányzás. Amit még természetesen sosem próbáltam ki. Értsétek meg, ez is egy függőség, észre se veszem. Küzdeni fogok ellene. Azért szurkoljatok:)
6. El kéne jönnie az időnek, hogy egyszer végre sikerüljön magam körül egy pontos, megbízható, s helytálló baráti kört felépítenem. Sajnos ez még mindig ingoványos talaj, de rajta vagyok az ügyön. Ezek mellett szeretném az internetes ismerőseimet, az élő mindennapos, s a meleg baráti köröm szálait némely dologban szétválasztani, sok dologban viszont összefésülni. S a velük való kommunikációt valahogy gördülékennyé tenni, hogy egyiket se kelljen hanyagolnom a jövőben, hiszen minddel jól tudom érezni magam.
7. Szeretnék mindenféle hétköznapi tevékenységeim közt rendet tenni. S úgy rendezni az életem, hogy sikerüljön a számtalan elfoglaltságom, s hobbim között újra bevezetni az alvást, s lustulást. S talán ha egy rendezett napirendem kialakulna, akkor nem lennék érzelmi-hullámvölgyek közt, s nem érezném úgy, hogy egy napnak nem 24 hanem minimum 48 órából kéne állnia, ahhoz hogy azt mondhassam minden kész, s még pihenni is volt időm ezek mellett. Mert ha így folytatom, lassacskán felőröl a stressz, a megfelelési kényszer, s a végeláthatatlan feladatsorok hatalmas tengere.
8. Továbbá utolsó dolognak szeretném még megfogadni, hogy az év valamely szakaszán, elgondolásaim szerint tavasz közeledtével valami testmozgást sikerüljön beiktatnom. Törődhessek a külsőmmel, elkezdjek megadott időpontokban gyúrni egy kicsit, vagy valami egészségeset művelni. Hiszen annak semmi értelme sincs, ha 3 naponta, vagy 2 hetente, esetleg 1 nap csak egy-két alkalommal, vagy sehogy se jut szabad percem és energiám arra, hogy emelgessem a súlyzót…
A nagy fogadalmaim tehát ezek voltak az újévre. Remélem, 2010 majd hoz számomra pár pozitív élményt is. Bár őszintén kijelenthetem, ez az év sokkal jobb volt átlagban, mint a tavalyi és azelőtti gócok. A leírtakat megpróbálom megtartani, s jövő ilyenkor le fogom nektek írni, sikerült-e megvalósítani az elképzeléseimet!:)
