Körülbelül fél éve akkori végső elkeseredésem okán eldöntöttem, ahhoz hogy boldogan éljek, egy új szemléletet kell alkalmaznom. Ekkor fordult meg a fejemben az a fajta gondolatsor, hogy mi lenne ha ellentétel oldalról figyelném meg azt ami körülvesz? Talán megváltozhatna az életem.

Ekkor gondoltam el életemben először azt a dolgot, miért nem úgy nézek a világra, amilyen én vagyok. S azóta az alábbi szintézist vezettem be: „Igazából úgy érzem, tekintem, hogy nem is én vagyok a más, hanem a többi ember hozzám képest a más.” Ez a nagy lendületet adó feltétel sikerült az elmúlt időkben túljutnom a válságaimon.

Mióta így szemlélem a világot, azóta megváltozott minden, már nem gyötörnek annyira mély depihullámok, nem félek semmitől (kimutatni ami vagyok), nyugodtan élek általában, s hiszek abban, hogy célom van ebben a világban, s a világot, a köröttem lévőket talán magam számára olyanná kell formálnom (vagy rendelnem), hogy azok hozzám képest ne legyenek teljesen mások.

 Nem érzem magam kirekesztve, s nem gondolom úgy, hogy hiányzok a társaságból, vagy talán nincs benne igazi helyem. Szerencsére ezek a félelmek a múlté lettek.  Jelenleg is készülök nagyobb dobásra. Szeretnék  erőt gyűjteni, s a maradék embernek, aki előtt még más arcom mutatom felfedni azt aki vagyok. Elfogadtatni önmagunkat nagy feladat ám. Szóval Coming Out-ok sora vár még rám.

 Remélem, kitartó leszek. Én mindent megteszek a cél érdekében. A következő Post-ban majd összefoglalom a hét történéseit. Mai nap ennyit írok csak megint. Sajnos túl kevés időm van. Amúgy nagy előrelépés hogy 18 hét teljes kihagyás után, végre szombaton újra kimozdulok bulizni!:) Szurkoljatok:$!