Romlott társadalom

Ma elgondolkodtam azon, jelenlegi országunkban milyen világban élünk. Mielőtt azt hinnétek, politikára térek, ezt a ziccert kihagyom egy mondattal. Azt hiszem teljesen mindegy, melyik párt is jut hatalomra, a jelenlegi szakadék előtti egy-két lépéssel való helyzetünket egy sem fogja megváltani. Nem érdemes szavazni sem, mert egyik sem jobb a másiknál. Nem is érdemes velük foglalkozni. Élnünk kell az életünket.

Ma inkább a melegség kérdésére térek ki.  Az internetet lapozgatva rájövök arra, igazából nincs is nagyon olyan oldal mely normális, hétköznapi melegeknek szánt információs portál lenne. Ha egy melegeknek készült lapra tévedünk, az nem szól másról, mint a szexről, dugásról és szopásról. Maga az oldalszerkezet is nagyobbnál-nagyobb faszokat ábrázol, s egyéb számomra sokszor taszító dolgokat is.

Még ha igazán jó tartalmak, érdekes olvasnivalók is vannak az adott helyen, akkor az oldalsó sávokban, ahol csak lehet ízléstelen reklámok terítik be a képernyőt. Tehát ha valahol vagy, legyen az nyilvános hely, s ott internetezel veszélyes ezekre a lapokra tévedni. Mert a küllemük emberbotránkoztató lehet. Hiába lenne az érdekes szöveget tartalmazó.

Jó, azt én sem mondom, hogy pornót nem szoktam nézni sosem. Természetesen havonta párszor előfordul. Nagybajúságomból fakadóan (esetleg igényesség) csak is teljes HD felbontású és minőségi filmeket tekintek meg. Általában a számomra legjobb „filmgyárak” termékeit. Például a Corbin Fisher, vagy Belami. Pontosan azért, mert tartalmas (igazi film hosszúságú), szép minőségű, s ízlésesnek (ha említhetjük az egész alkotásokat) tekintem. Értem ezt a díszletre, felvétel és kameraállások minőségére. Tehát hagyományos, ócska, rossz felbontású, úgynevezett pár perces „sufnipornót” sosem láttam még, s nem is fogok:)

Am el is terelődtem, mert nem is erről akartam igazából írni. Szóval ezt az egész következtetést levonva, úgy érzem nem is csodálom, hogy az átlagos melegre is ráaggasztják azokat a jelzőket amiket a heterók ilyen helyekre tévedve látnak. Ebbe még a média egy magas lapáttal beletesz, hiszen a TV-ben, s mindenhol a legszélsőségesebb dolgokat láthatják a melegekkel egyáltalán nem beszélő viszonyban lévő emberek. Mondok egy jó példát. melegnek lenni nem az a látszat, mint a Mónika Show-ba bemegy egy travinak öltözött 18 éves fiú és odafordul roma annyához, s bevágja „Anya buzi vagyok!”

Esélyünk sincsen ellenkezőjét bebizonyítani. Hiszen az emberek elkezdenek attól rettegni ezek láttán, hogy az ő családjukban, ha meleg valaki, ő is ilyenné fog válni. Mivel én nyitott vagyok bárkivel beszélgetni a témáról, sok heteró kérdez tőlem általában. S nagy részüktől kaptam már a választ zavartan, „ha meleg valaki, akkor nőnek érzi magát?!” Természetesen elmagyaráztam, hogy az egy teljesen más téma. Nekem közöm sincs ehhez. Én fiú vagyok, s így vagyok boldog. Nem szeretnék megváltozni, s más hasonlók sem. Azt aki így szeretne, transzvesztitának hívják.

A félreértések mellett elnézve: A Jelenlegi helyzetünk, ahogy én mostanában látom viszonylag jobb lett. Ezt azért mondom, mert az emberek mással vannak elfoglalva. A hétköznapokban most égetőbb a politika, a pénztelenség, a munkahelyek megszűnése. Esetleg a félelem, kilátástalanság, vagy a H1N1 vírussal kapcsolatos médiafelhajtás. Mely mellett még a melegfelvonulás örök vitája is eltörpül, lényegtelenné válik. Amint leszűrhettétek eddig, ellenzek, ha tehetném egy felirattal a hátamon feltűntetve melegségem (hogy fer legyen), én a tojásdobálók oldalára állnék! Mégis Jelenleg most nem vagyunk annyira köztéma, mint már sokszor.

Egyik kifejtésem az országban lévő viszonyok. Akit csak lehet elkergetnek innen. Aki intelligens, okos, művelt, építő lenne a társadalom számára mind elmenekül külföldre. Aki feltaláló, országot válthatna meg fejlesztéseivel nem támogatják (nyugat viszont annál inkább), aki igazi művész (gazdagíthatná országunk hírnevét), szintén ellehetetlenített helyzetbe sodorják.

A már sok-sok éve világhírű magyar dolgokat eltörlik a színről. (pl: idézem a nagyjából híradóban hallottakat, hiszen tényleg így mondták: „a cukorgyár volt épületét robbantással bontották le a technikusok véglegesen, hogy Magyarországon többet teljes értékű cukoripar ne lehessen, mert így olcsóbbnak tűntek a romeltakarítások munkálatai”

Többet nem is írok. Ha túlságosan is sértőnek hangzik ez esetleges Hungarista beállítottságú embereknek, akkor sajnálom. Fogják fel, nincs már ilyen, hogy „haza”, mert azt már rég használhatatlanná tették, szétlopták, s a társadalmat kizsigerelték, akik fenn a kényelmes székekben ülnek miliókkal a zsebükben. Ezek után nem kell csodálkoznunk azon, hogy mindenki nagyon messzire vágyik innen.

Személy szerint, ha nekem lehetőségem lenne egyszer elkerülni, bő kettőezer kilométeren felülre tenném a mércét. S ha egyszer sikerülne a legkisebb mértékben is tartósan megtapadni az idegen országban (legyen az munkalehetőség), akkor biztosra venném, hogy ebbe a koszfészekbe soha többé nem tenném be újra a lábam, míg élek. Azon lennék, minél hamarabb elfelejtsem azt is, hogy egykoron magyar voltam. Ha más a véleményed, várom építő hozzászólásodat a bejegyzéshez. indokold meg:)

 


Share |

Címkék: vélemény gondolatok depi nyavalygás @ 2009.11.27. 21:35

A bejegyzés trackback címe:

https://anothergay.blog.hu/api/trackback/id/tr721557397

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Egyetértek, én úgy vallom, hogy akármelyik párt kerül hatalomra, úgyis folytatja a hazudozást. Egy sem fogja megoldani gondjainkat. Ide egy totál-totál új, fiatal, humánus eszmékkel éltetett párt kéne.

Azért azt, hogy magyar vagy, ne felejtsd el és ne szégyeld.
süti beállítások módosítása