Napokig gondolkoztam rajta honnan eleveníthetném fel a múltat, és honnan játszhatnám ki a gondolatokat a fejemből, hogy igazán sok minden érdekeset írhassak. Talán ennek a nagy változásnak a legfőbb kiinduló pontja egyetlen egy dologtól indult el. Egy apró kis lépés tette mindezt valósággá. Az első csók megtörténte után (azzal a bizonyos fiúval) körülbelül 5 év kellett mire mertem ez ügyben lépni újra valamit. Persze nem vele, hiszen sose kerül szóba.

Persze nem mondom azt, hogy addig semmit sem tettem. Volt egy lány, aki tetszett nekem. S szintén osztálytársam volt. Érdekes dolog ez. Részben a fiúkat mustráltam főleg hetedik osztály körül. De abban az egy lányban mégis fogott valami. Persze nem alakult semmi. Elég kusza volt az egész.

Hogy kételyeimet eloszlassam, új irányt vettem. Akkor aznap eldöntöttem hosszas gondolkozás után, hogy regisztrálok a Gaylove- ra, ki akarom deríteni magamról, hogy vajon hol is állok. Ekkor a nyolcadik osztály első félévében voltam. Tudtam bent biztosan, hogy én a mássághoz erősebben tartozok, de gondoltam itt egy alkalom és megtudom! Elég felkapott lett ez az oldal mostanában, és sokaktól hallom a neten, meg sok oldalon van kint a reklámja, hogy mennyire egyszerű, és mennyit segíthet a melegek párkeresésében.

Régebben gyakran olvastam a TV2 TXT 811.-dik oldalán a meleg csetet, de valahogy soha sem vett rá a sors hogy oda írjak is valamit. Ekkor láttam a neten, hogy van ez az új oldal, és ráadásul ingyenes, és belevágtam.

És mielőtt még félreértené valaki nem azért lettem meleg, mert valakitől átvettem, vagy fiúval komoly kapcsolatom volt szexuálisan is értve...(!) ...És ebből kifolyólag emiatt maradtam „itt”, ez legbelül fejlődik ki igazán, és nem holmi mások erőltetése, vagy rábeszélése végett!

Én meg vagyok magammal elégedve, és én hittem, sőt még ma is így tartom, hogy boldog lehetek ekképp, és fittyet hánytam rá mit gondol más. Azelőtt, is mint mindig volt sok barátom, de észrevettem én, hogy a lányokkal, sokkal könnyebben barátkozom, mint fiúkkal.

A csajokkal eleinte fogva jobban megértettem magam, így fura volt ez nekem. "jó barátnők voltunk"- viccesen fogalmazva például az osztályomból is nagyon sok emberrel, imádtunk pletykázni, dumálni, egész nap benem állt a szánk, minden új zaftos dolog, divat, számítógép, mobiltelefonok, szerelmi ügyek, bénázások ismerkedéskor... átterjed mára már ez is. Hiszen a korral változunk. Minden, ami ide tartozik igazi csajos témák is, ami még a mai napig megvan párral. „Lányosabb” oldalam elővéve a felfogásomból is adódva elég nagy designer vagyok, és ezt tudja rólam mindenki, szeretek vásárolni, persze csak magam részére és abban a témában, ami engem igazán érdekel.

Vagyis ruha, cipő, meg a mobildivat a-z-ig, legújabb logók, hátterek, színek, minden hogy igazán friss legyek. Hiszen azt mondják nem igaz, de én ellentétét gondoltam annak, hogy a ruha igenis öltöztet! Lehet, hogy hülyén hangzik, de a rózsaszín, mint színárnyalat iránt nem érzek „taszítást” sőt tetszik is. Persze addig nem fejlődnék, hogy hasonló színű pólót vegyek fel, mint egyesek.

Volt pár nagyon jó fiú haverom is, velük jóban voltam, csak valahogy tartottam attól nehogy olyan helyzetbe kerüljek, hogy nem bírok ellenállni a kísértésnek... Kapásból megmondom a csajokon kívül pont a két legjobb haverom is bejött nekem.

Nemcsak szexuálisan értem, hanem maguk az egész énjük, minden formában, és én nem csak a kinézetet figyeltem bennük, felnéztem rájuk, s egyenrangú embereknek tekintettem mindenkit, s néha magamban jegyeztem meg: ez nincsen ám valahogy rendjén, hogy egy fiúra gondolva, azon jár az eszem milyen jól néz ki valójában, s őszintén bevallva akármilyen nehéz is megérteni tetszik nekem.

Sokszor megesett, hogy beszélgettünk egymással, és annyira elgondolkoztam, elmerengtem magamban, hogy aztán "Hahó, itt vagy?" mondat követte a beszélgetőpartnerem mondanivalóját. Egy kicsit ciki volt, de jó volt tudni nem gondolják mire tért el a fejemben a téma... Kerestem volna, az alkalmat mikor kerülhetek hozzájuk közelebb, s sokszor olyanom is volt nemegyszer hogy legszívesebben magamhoz öleltem volna, s el se engedtük volna egymást, szorítottam volna közelebb s hozzábújtam volna magamat aranyosan összehúzva. S talán egy igazán szeretetből való csókot adtam volna, de tudtam, erre nincs lehetőség, pedig sokszor tényleg azt gondoltam a tekintetéből, hogy igenis van benne valami olyan egyedi, amit rejteget, amikor rám néz.

Egyik barátomnak hasonló szép kék szeme volt, és úgy szerettem nézni a tekintetét, s gyakran zavarba is jöttem ám, féltem netán észreveszi, hogy őt stírölöm. Elvesztem a gondolatok közt, azok a szemek, annyira helyes volt, illett az arcához. De annyi alkalom lett volna neki ezt a kölcsönösséget, ha érzett volna valamit megmutatni:  - kezdeményezhetett volna ezernyi alkalommal- Így, ezt a közelben lappangó elhallgató illető érzését csak a magam illúziójának vetettem ki.

"A legelviselhetetlenebb sokszor az, ha ott ül melletted, s nem ölelheted át, s nem mondhatod ki, hogy mennyire szereted"

…Valahogy így szólt egy régi idézet, ami igen nagy hatással volt rám. S talán felfogtam annak, hogy emiatt úgy védekezik az agyam, hogy  beképzel dolgokat.

...Rossz érzés volt nagyon hogy most mi a helyzet, szerettem volna nekik elmondani, és nagyon szerettem volna velük komolyabban beszélni, ha ők nem is olyanok, mint én, legalább legyünk nagyon jó haverok, jobb egy olyan barát, aki mindent tud az emberről és minden gondod elmondhatod!

Ezért is döntöttem, hogy végre nem bújok meg a saját félelmemtől és nem vetem el, mint a múltkor a regisztrációt, és nem gondolom meg magam, most már pontot kell tenni az ügy végére és döntenem kell, mert nagyon nehéz lesz ez később számomra!

Megtörtént első lépésem, amitől bevallom nagyon féltem, pedig igazából nem kellett volna senki nem tudhatta meg még véletlenül sem, hisz névtelenül történt, és egy Nick volt csak, de annak is olyat választottam, amiről nem ismer meg senki. Nagyon furcsa érzés volt más hasonló embereket látni, s teljesen megkönnyebbültem, hogy végre tudom jól döntöttem, és én itt és most folytatni akarom, nincs többé álca! Belevágok az életbe! És én magam alakítom a sorsom!

A regisztráció után 3-4 hét elteltével, miután pár embert bejelöltem havernak, elkövettem életem első legnagyobb hibáját...

A keresőben szokás szerint a velem egy megyében élőket nézve, a közelben nem is olyan messze Jászberényben lakó helyes fiút láttam, aki 19 éves volt, és szó nélkül se e-mail semmi, bejelöltem.

Eltelt pár nap...Aztán Hotmail fiókomba lépve, megpillantottam van egy üzenetem azon az oldalon, és valahogy éreztem most biztos nem reklámot kaptam, és azonnal felléptem, és láttam ez a srác írt nekem. Írta, hogy kicsit meglepte a baráti felkérés így szó nélkül: - De helyesnek talál, és ír magáról, megismerhetnénk egymást.

Őt A.-nak hívták, be is "mutatkoztunk", habár már tudtuk egymás keresztnevét kikövetkeztettük a Nick névből! És én szinte teljesen évszakot váltottam annyira megörültem neki hogy valaki az életben figyelembe is vesz! Végül is nem is társat/barátot/hosszú távú kapcsit kerestem, először csak egy sima ismerkedésnek indult, magam sem tudtam, hogy van ez, elsősorban egy nagyon jó havert akartam, akiben megbízhatok, és elmondhatok bármit. Aztán persze lehet több is.

Egy napon belül válaszoltam is. És szinte új életem, amiről nem is gondoltam nagyot változik majd, 2007 május 11-edikén elkezdődött...

Jókedvem volt, és vártam a választ, szinte óránként felnéztem az oldalra. De még nem volt semmi. Később jött a válasz és én örömmel írtam, és kezdtem egyre jobban megismerni őt. Átestünk a szokásos témákon, kedvenc zene, film, szabadidő...stb. Napok teltek el, és aztán úgy döntöttünk MSN címet fogunk cserélni. Elküldtem neki, és fel is vettük egymást.

Bevallom először féltem is hogy mi lesz, ha írásban kell vele beszélnem, mit fogok szólni, végül is csak élőbb a dolog... nem olyan, mint egy levelet írni, amit előre megfogalmazok. Meg tartottam attól, hogy nem tán egy osztálytársam akar velem kitolni, és az a valaki, akivel ismerkedek csak egy csapda, hogy kiessen a szög a zsákból. Persze csak féltem én a dologtól, de hát félve be is léptem, persze először csak rejtve kapcsolódva mintha nem lennék fenn, aztán csak rávettem magam és írtam, nagyon izgatott voltam, mondhatni először beszéltem egy olyan sráccal, aki már mondjuk ki: biztosan tapasztaltabb, és sokkal könnyebben fogja fel a dolgokat.

El is mesélte, hogy náluk már terítéken van a dolog, és mindenki tudja róla az "igazat"... Ennek örültem is, és örültem, hogy lehet komolyan is gondolja, ha már ilyen részletekre is kitér ilyen hamar. Nyugodt szívvel aludtam, keltem, és rohantam rögtön a géphez hogy beszéljünk, tudni illik ő nagy csetes volt, és mindig elérhető szinte az állapota, és ha már gépezett az én kedvemért MSN - be is belépett!

Kezdtem egyre jobban megkedvelni már a 2,5 nap elteltével is, írásába "szerettem" bele először... Itt azért eltelt egy idő mire ide jutottam, de még nem nagyon ismertem.

Jól kibeszélgettük magunkat, és aztán álmos voltam, és elaludtam, elbúcsúztunk jó éjszakát kívántunk, és mentünk saját dolgunkra. De én egyáltalán nem tudtam ezek után nyugodtan aludni annyi minden kattogott a fejembe, örültem is meg nem is, magam sem tudtam mit tegyek. Boldog voltam, meg elkeseredett, nem tudtam dönteni.

Boldog voltam, mert megismertem valakit, aki lehet, hogy a jövőben közel is állhat hozzám, azonban elkeseredtem, és rossz érzésem volt attól, hogy vajon hogyan is fog ez megvalósulni, milyen árat kell nekem ehhez fizetni. Magam sem tudtam igazán mi a jó, és mi a rossz. De ha két ember szeretni fogja egymást, van rá lehetőség, hogy magamban a belső énem felfedhessem, s kimondjam, mit gondolok, akkor biztos nem tettem volna másképp, megtettem volna bármit egy „más” életért.

E fajta különféle bonyolult gondolatok cikáztak a fejembe egész éjszaka. És szörnyű bűntudatom volt mindig, ha szüleimre néztem, szörnyű volt, hogy nem mondhatom el, pedig legszívesebben átöleltem volna, és sírva, beszélve is alig, de kiöntöttem volna mindent magamból

 Utáltam magam, folyton az járt a fejemben, hogy rossz ember vagyok, mert hazudnom kell, rossz volt, s felfordult a gyomrom tőle, én se vagyok különb azoknál, akik ilyen emberek, akikre ráfogom, hogy rosszak? Nagyon megviselt. Akkor megfogadtam, hogy keresek minél hamarabbi alkalmat, hogy kimondhassam! Ekkor jelent meg első Coming-out vágyam is:) Mindez már 14 évesen megfordult a fejemben. Talán lelkileg koraérettebb voltam? Ez már nem derül ki…

Holnap újfent folytatom a történetet.