Eszmefuttatást fogok folytatni. Elgondolkoztam ma, egyik ismerősömnek az e-mailjén. Feltette a kérdést, számomra mi az, ami irányt ad, mi a mozgatórugóm? Ezt rövid válasszal el is intéztem:

„Az bizonyos mozgatórugó az életemben általában ugyanaz mindig, tehát minél hamarabb és a legminimálisabb erőfeszítésekkel éljem túl az adott napot, főleg ha suli is van!”

Sokan úgy gondolhatják ez értelmetlenség. Közben rátérve az üresség gondolatára. Igen szoktam így érezni. Mikor így érzek, az alábbi van: Általában ülök egy helyben és elgondolkozok az életem értelmén, a mai napon, és a holnapon is. Akkor érzem ezt az ürességet, ha fogalmam sincs, arról mit tegyek másnap. Illetve nem tudom mi értelmeset tettem ma. Ekkor üresnek érzem magam, egy semminek - sem negatív, sem pozitív dolognak-. 

Értelmetlennek, feleslegesnek látom magát a létem is. Megkavarva azzal, érzem egyedül vagyok a világ közepén. Ráadás nincs senkim sem. Nincs kiért tennem, nincs kit boldoggá tennem. S nincs, aki engem tegyen azzá. (Talán nem is volt?)

Sokféleképp aposztrofálhatnám. Szoktam ezt érezni mikor bambulok, s érzem semmivel sem jutottam előre. Dolgoztam valamin, valami megfoghatatlan dolgon, s már jön a következő feladat is. Nem tudok befejezni semmit, mert leterhelve érzem magam. Az első folyamatnak vége, már a következő utánit kéne tenni!

Eljön a pont, mikor kiakadok, teszek a világra. Csináljon mindenki, amit akar. Sokszor vagyok így iskolában is. Feleslegesnek érzem magam innentől, abban az üres percben. Nem tudok értelmet felhozni annak, amit éppen csinálok.

Vannak olyan napok, mikor viszont megfordul ez a folyamat. Úgy érzem, mint egy nagy pozitív/negatív irányba is forogni tudó tányért:) („Ezt jól megaszontam!:xD”) Mégis ekkor hihetetlenül sokat kihozok magamból, lépten-nyomon alkotok:) Talán ez a siker!

Persze a körforgás véleménye megoszt. Ha szoftveres témában kell megközelítenem. Egyes programokhoz hasonlítanám a dolgot. Ezek viselkedése a forráskódjukból előre egész futásuk idejére megadott szakasz. (Tapasztalataim szerint)

Tökéletesen látható előre minden. Egyes fejlesztő eszközök ezért képesek leellenőrizni egy virtuális meghajtón, vajon milyen lesz a valós folyamat. Szimulációt indítanak. Segítenek a javításban. Áttéve a valóságba néha úgy érzem, vannak dolgok, amik előre velünk születnek, s kísérnek végig egész életünkben.

Tehát, megvan minden előre írva. Persze a megírtakhoz vezető utat mi magunk találjuk meg, s indulunk el rajta. De bármerre is megyünk, végül ugyanaz lesz a sorsunk, ami előre adott.

Sokszor így érzem, persze néha máshogy is gondolom. Vegyesek az érzelmeim róla.

"Az élet egy nagy program, csak nincs benne "Save" opció!" - olvastam valahol - Persze nem úgy értem a megfogalmazást, hogy hiszek a Mátrixban, vagy hasonlók. Csak feltételezem, amiről nem tudunk pontos képet adni, az még nem biztos, hogy nem is létezik!

Érthető még ez bármelyféle ezoterikus dologra átvetítve.

Nem mondom, hogy nem hiszek az ufókban, hiszen ha nem léteznének nem találta volna ki senki. Értelmetlen dolgokkal nem foglalkozik az ember. Ha meg léteznek, elhiszem abban az esetben, ha saját szememmel látom őket:)

Ha vallásról kell beszélnem, olyan egyházi értelemben, akkor kimondhatom: Semmilyen vallással nem rendelkezek, s nem is vagyok még megkeresztelkedve sem. Általában a legtöbb dolgot technikai oldalról közelítem meg, és okot adok neki, amit persze nem tudok indokolni úgy vélem biztos a sors kereke. Nem vagyok reális beállítottságú sem minden részben. Hiába jó a tanulmányi átlagom, egyedül a matek óráktól rettegek. Szabályosan imádkozok a kettesért is. tavaly év végén pl. egy egész délutános pluszmunkát könyörögtem ki, hogy meglegyen az a bizonyos vonal.

Hiszen bukásra álltam. Megmondtam a tanárnak, „Kérem, ne írassa meg az utolsó év végi dolgozatot velem, mert akkor végleg megbukok!” - „De hát így is!”- mondta rá. Én meg válaszoltam, bármit megteszek, csak ne húzzon meg. Szinte az egész bizonyítványom jeles, csak ezt az egy tantárgyat ne rontsuk már el! Erre elgondolkozott, s mondta, jó akkor lenne valami a kettesért, amit meglehetne tennem. Mivel osztályozni nem tud, mert annyira nulla vagyok belőle, egyéb lehetőséget ad. Totál paráztam a tanári előtt mikor vártam, hogy vajon mit akar?

Erre kijött, s mondja hallott rólam pár dolgot, hogy én nagyon értek a gépek lelki világához. Kezembe nyomta a laptopját… S mondta, mindegy hogyan, de ha ezt megcsinálom használható állapotra, sikerül kiirtanom a vírusait, sikerül bekapcsolni valahogy, akkor megkaphatom a kettest rá. Hát beleadtam apait-anyait:) Gondolhatjátok:D Ilyen laptopot még nem láttam, volt benne annyi rendszerhiba, sajnos a hozzá nem értők bajai. Egy napos munkával feltornásztam rá a Vistának egy saját integrációját, melyet én készítettem Vlite-al előtte a cucchoz.

Gyönyörűen beállítottam mindent. A korábbi 17 perces betöltési időből, s csuma fagyássorozatból csak 2 perc lett:) Hát, ezen múlott a jegyem:) Megmenekültem a pótvizsgától, hiszen azon is elvéreztem volna az tuti. Amúgy jelenleg is tartom a kettest, bár már másik tanárom van. De ez nem tanárfüggő, egyszerűen túl hülye vagyok az egyenletekhez:S Remélem az idei évben sikerül áteveznem ezen a „kis” sikertelenségen. Életemben egyszer csak ne valljak kudarcot!