A mai estén első bejegyzésem teszem, első és teljes értékű blogomba. Korábban is szerettem volna már sajátot. De valahogy idő hiányában mégis elmaradt. A mai nap viszont elhatároztam végre megvalósítom. Aprólékosan minden kis részletében elképzeltem, gondolataimban megvalósítottam.
Hazaérvén kész tervekkel ültem neki. Az interneten nagyon mutatós kis sablonokat találtam. Az egyik megtetszett, tehát letöltöttem. Photoshop-pal, World-el, NVU-val és Powerpoint-tal vágtam a témába. Segítségül a nyersanyagok és képet válogatására a Google lépett színre. (Internet csodái:)
Hála égnek régebbről elég sok tapasztalatot sikerült már gyűjtenem a HTML szerkesztés mivoltjaiból, így problémát nem okozott. Pár óra alatt el is készült a teljes alkotás. Az idő hamar eltelt, s már oda is eljutottam, hogy ülök, és írok. Elérkezett a pillanat, hogy személyemet is említsem. Ha önmagamról kell nyilatkoznom, akkor rövidre fogom (hiszen ez az illendő). Megfogadtam nem fogom az egómmal kivilágíttatni már az elején a saját oldalam.
Kezdjük is el. Egy 17 éves fiú vagyok, Jász-Nagykun-Szolnok megyéből. Gimnáziumba járok, szabadidőmből a legtöbbet barátaimmal próbálom eltölteni, egyelőre párom híján. Sok időt töltök az internet közelében, de mindemellett sok más téma is érdekel (majd szép lassan megismeritek őket). Persze különösen nehéz fogalmazni, mert sajnos egy hasonló kaliberű blog névtelenséget vár el, pontosan ezért is döntöttem úgy, ezt maximálisan fenntartom.
Sajnos elég sok csalódás ért az utolsó években. Főleg az internetes társkeresésből adódó kellemetlenségekből. Valahogy már más véleménnyel vagyok az emberekről, mint korábban. Megedz mindenkit rendesen a folytonos sikertelenség. Felmerül az újrakezdés gondolata? Újra próbálkozás? - Csupán a hallatán veszik el az életkedv, mindent a nulláról építeni újjá - nem kis feladat. - "Minek fogjunk bele, ha úgyis vége lesz?" A párkapcsolatokról, ha kérdeznek, ezt tudom csak válaszolni.
Életem első részét a rég megszűnt „Gaylove” oldalon indítottam el, eztán a Randi Gay-on folytattam, s mai napig is csak itt vagyok regisztrálva. Többnyire kevés sikerrel. Nem vagyok túlságosan megelégedve, de úgy érzem a külsőm milyensége miatt egyáltalán nincs szükségem arra, hogy aggódjam. Szerencsére a természet jó adottságokkal áldott meg. Amugy több alkalommal döntöttem Nickem végleges törlése mellett, de végül a hibernálásnál többet nem tettem. Elég sok kitételt szabtam meg, mely szövegem hosszúságából is bőven látszott. Körülbelül egy éve még ez volt:
„ :::Üdv idegen!::: Egy Szolnok közelében élő, átlagos srác vagyok, aki keresi társát hosszú távú ismerkedés céljából! Mivel ez bemutatkozás, így pár gondolatot össze is szedek magamról. Az a fajta vagyok, aki már nem hisz az "igaziban", mert tudja olyan nem létezik ebben a világban, hiszen tökéletes nincs, csak megfelelő. Erről a személyről nem igen tudni mikor robban az életünkbe, hiszen csak egy pillantás, egy tekintet, vagy egy észrevétel dönti sorsunkat pozitív-negatív irányban. Rám jellemző, hogy figyelek az emberekre mindaddig, amíg érzem, hogy ők is viszonozzák ezt. Kedvelek mindenféle tevékenységet, hobbit, zenét, toleráns, és elfogadó vagyok egy adott mértékig. Amiről fogalmam sincs, nem jellemzem, inkább kipróbálom, hogy teljes képet nyerhessek. Keresem a határozottságot, és a tisztánlátást. Nagyon fontosnak érzem a hűség fogalmát is idevenni. További sorokat nem igen írok, ha érdekellek, mindezekhez tartozóakat természetesnek érzem megbeszélni. Ezenkívül, ha mindent leírok magamról, nem igen lesz mit megtudnod rólam.
Nagy elvárásaim nem igazán vannak. Számomra megfelelőnek egy fiút tartok, aki az is. Nem hiányoznak az amolyan "ilyen-olyan" emberek akik egyik-ágyból a másikba bújnak, és néhol valami átmenetnek képzelik magukat a nemek közt. Nekem egy fiú kell, aki helytáll bármiben, egyszerű, és mégis nagyszerű. Akiben látom az erőt, a dinamikát, a reményt... Szemeiben a boldogságot, csillogást, szeretetet, és őszinteséget. Aki nem fél saját magától, és kettőnk közt ki meri jelenteni, amit érez, lát, és aki önmaga. Önálló ötletekkel rendelkezik, és napjaimat színesíti meg. Férfi lévén képes dönteni amiben kell, és határozott. Tudja mit akar, és ezt a szemembe is közli! Aki nem mond "lehet, talán, valószínűleg" szavakat, hanem kész tényekkel fordul azonnal felém! Kivel miden percet, napot, évet emlékezetessé tehetek. Ha ránézek, és átölelem, érezhetem hogy mindezért megéri élni, és megéri újra szeretni... Legyen kiegyensúlyozott, jókedvű, felszabadult, romantikus, meg ami belefér! Fogadja el magát! A földön,és nem pedig a remények világában honoljon!Én őt tartanám megfelelőnek...:) Ha ezen felsorolásokat stabilan érzem, és látom, akkor nincs ami boldogságomnak utat gátoljon! ”
Akár a piacon: Minden kitett portéka a legpozitívabb oldalról van megvilágítva, hogy minél hamarabb elkeljen. Persze emiatt a fontos dolgok és a rengeteg hátrány mind eltűnik a ködben. Belátható időn belül újra ráeszmélünk, a folytatásnak nincs jövője ezek után. A sokszoros ismétlődés hatására a remény szépen elhal. Sokszor gondolok arra, szívesen lennék én is az, hiszen mindig utoljára hal meg:)
Rövid szemelgetésem után, megnyugtatok mindenkit. Nem csak szomorú és elvont dolgokról fogok itt szót említeni a közeljövőben. Kezdetnek most ma még ez is megtette. Nem titkolt célomban persze benne van a törekvés, hogy jó blogossá váljak.
Az elmúlt hónapokban rengeteget olvastam el a "Blogkollektor - melegblog-elosztó" ajánlatai közül. Igyekszem ez itt lévő tanulságokat megfelelően összegyúrni. Végén pedig mindezek alapján ebből akit lehet felűlmúlni:) Tapasztalataimmal segíteni, megélt helyzeteimmel iránypontot adni, más hasonló helyzetű olvasóknak.
