A mai bejegyzésemben egy szomorú dologról fogok írni. Biztos jártál már úgy, hogy bármennyire részrehajló akarsz lenni, vagy bármennyire mögé látni a dolgoknak – el kelljen ismerned, hogy egy jó barátodról, közeli családtagodról vagy esetleg társról derül ki, hogy egy idióta. Ez a fájó felismerés, az, hogy mennyire szörnyű mellékes – de a pikantériája a dolognak, hogy erre csak most jöttél rá.

Talán évekig észre sem veszed. Olyan személy, akit látsz minden nap, beszéltek, ha valami hibád van, azt szóvá teszi, próbál összefüggésekre elgondolkodtatni, rájöttetni (most gyártottam egy ilyen szót) valamire. Ez azonban csak egyoldalú dolog. Ez a személy az idődet rabolja, bár vannak szép pillanatok, jó élmények, összességében csak te érzed jól magad. (? igen, ő valamiért nem, de ezt nem közli) Ő csak valamilyennek mutatja magát, mondjuk pont olyannak, mint te szeretnéd. Ha azonban te próbálsz vele értelmeztetni egy összetett dolgot, lepereg róla és a tudatig el sem jut, mint valami bigott vallásos… Nincs más létező alternatíva a saját elméletén és életmodelljén kívül.

Van még szomorúbb dolog is. Egyes emberekből egyszerűen hiányzik az önállóságra, a stabilitásra, az egzisztenciára való törekvés. Még rosszabb esetben, annak apró kis csírája sem létezik. Az ilyen embereket huszon-harminc éves korukig is lehet baszogatni, nem fognak saját lábra állni. Hiába várod a nagy csodát, van aki képtelen erre. Nem tud elszakadni, döntés, mozgásképtelen, határozatlan, s legfőképp nem őszinte. Ha 10 klónod ülne vele a nap 24 órájában és mind mást-mást figyelne, akkor sem találnátok ki, mi van ott benn a fejébe. Annyira zavaros, hogy maga sem tudja, főleg nem szavakba önteni mit akar.

Másik érdekes egyveleg, amikor beszélsz vele, elbeszél melletted és nem is arra válaszol, amiről szó van. De ezt a többszöri felhívásra sem hajlandó megmagyarázni. Sőt! Semmit nem hajlandó feketén-fehéren megmagyarázni, csak rakd össze magad és szopkodd ki a kisujjadból. Megbombáz pár közhellyel, de minek is gondolkozz el bármin is vele kapcsolatban, ha ő meg sem hallgatja az érved és el sem gondolkodik rajta? Ilyenkor vond le a következtetést: bár biztos te sem vagy tökéletes, de most már nem benned van a hiba.

„Néma gyereknek, anyja sem érti a szavát.” – vedd be a leszarom tablettát és próbálj meg változatlanul élni tovább, s ne foglalkozz vele, mert csak fáraszt. Levontam a következtetést.