Hihetetlen mennyiségben kerülnek elő apróságok, amik meghatározzák a hangulatom… történt ugyanis a napokban, hogy kis dobozkát leltem teli sok-sok buszjeggyel. S ahogy a dátumokat nézegettem, egyre jobban szívbemarkolt, éreztem, ahogy elöntenek az érzések. Már mint egy éves emlékek. Mindegyik kis dátum egy-egy élményt adott nekem és nagyon meghatódtam…

Legszívbemarkolóbbak a kora reggeli járatok fecnijei voltak, egy-egy éjszaka emlékei, amik már a múlté és az elenyészetté váltak, mígnem visszaemlékszem ismét ennek hatására. Kora reggelek, azon időből mikor még úgy féltünk egymástól: naivak voltunk és álmodoztunk a jövőről, amikor egész testem beleremegett egy csókba és mikor egy ölelés felért minden szóval. Tüzes tekintetünk összeért.

Éreztem, ahogy remegsz az izgalomtól, ahogy a tested végigsimítom. Mikor nyelvem a bőrödhöz ér, megrándultál, s halkan mély levegővétellel felsóhajtottál. Most is érzem, ahogy szorítalak a sötétben takaróba bújva, mezítelenül összebújva és a csöndet megtörve fülembe súgod: mennyire szeretsz.

Csodálatos élmények voltak, már akkor is tudtam milyen csodálatos fiú vagy. Tudtam, nem szabad elveszítenem téged. Akárcsak ma: Átvette az élményeket az emlékek hada. A lángolást az érzelmek sokasága, az összebújást a hosszú ölelések, a bátortalan érintéseket a hosszantartó simítások… a mély levegővételeket a halk sóhajok…:)

Szeretném mindig így. Mintha egy nyugodt kis kikötőben ülnék, és a lábam lógatnám kellemesen hűvöskés-langyos vízben és nézném a naplementét. Szívemben is ezt a nyugalmat érzem. Annyi minden vár még ránk az életben,még ha nélkülöznünk is kell, és ha valójában nem is váltjuk meg az egész világot, lelkünk mélyén tudhatjuk: egy közös világot már mindenképp alkottunk.