Kockás bejegyzésem folytatom megint. Akármennyire is nem ismertek, gondolhatjátok, ezt a ziccert nem hagyom ki. S számíthattatok rá, mivel fogom folytatni korábbi témámat. Egy elég sok kommentet felölelő bejegyzés lett. Már régóta tudtunk róla, főleg pletykákból, hogy a Microsoft a barcelonai Mobile World Congress alkalmával végre-valahára bemutatja a Windows Mobile operációs rendszer 7-es verzióját. Mellyel kapcsolatban már számos névadási kalamajkák voltak a köztudatban, de a tisztánlátás kedvéért a "Windows Phone 7 Series" nevet kapta meg.

 A névadás sugall sok egyértelmű dolgokra és következményre. Valószínűleg a fejlett Apple modellhez illeszkedve, a készülékek frissítései és támogatásai igencsak rugalmasak lesznek. A megjelent új készülékek közt korábbi készülékek is „a 7 Series” égisze alatt folyamatosan fejlődhetnek az újabb verziókra. (Mint az iPhone készülékei mind kapják az újabb telefonon megjelenő szoftvereket) Innentől nézve, ez Windows 7 által a szerencséssé vált hetes szám szimbóluma annyira a köztudatba lett építve, hogy több mint két évig biztosan ez lesz adott a platform elnevezése. Újabb névváltást (pl. Windows Phone 8-ra váltást, valószínűleg nem kívánnak már elviselni a közeljövőben)

A bizonytalanságok ellenére az esemény végül megtörtént, valamit talán már előre érezni lehetett... Az eltökélt Microsoft hívők és kíváncsi emberek ezrei jelentek meg párt perc alatt, hogy láthassák az újdonságot. Mely egy új monumentálisan átformált filozófia mögött áll. Ha címszavakban szeretném leírni, hogy mit tud az újdonság, akkor azt mondanám, hogy pont azt, amit vártunk az évek alatt. Rendesen ki lettünk éheztetve...

Az elgondolás lényege korábban a Windows rendszerű készülékek terén az volt, hogy egy PDA váltsa ki majdnem a  Pc-t és rendelkezzen teljes körű funkciókkal mindössze zsebméretben. Az új nézet lényege kicsit másabb, egy olyan elsődlegesen kommunikációs eszközöknek tekintett készülékek megalkotása volt, melyek a PC vonalát nem szeretnék teljesen kiváltani, hanem észrevétlenül beépülni próbálnak majd az életünkbe, mindennapi adott ideig tartó „online jelenlétünket” inkább már folytonossá tenni. Hiszen ma már a felhasználók a kommunikációra, közösségi rendszerekre, zenehallgatásra, és azonnali üzenetküldő szolgáltatásokat támogató szoftverek használatára vannak igénnyel nagyrészt. Erre is korlátozódik a "számítógép használatának" fogalma...

Az első fő változás ugyanis a grafikus felhasználói felületet érinti, a Microsoft teljesen lecserélte a régi elavult GUI-t. Ez a kicsit átpofozott változat és design a manapság forgalomban lévő, Windows Mobile 6.5-ön alapuló készülékekben is megtalálható, de annál jóval előremutatóbb és minden helyen átszabott. Az elgondolás lényege, egy olyan felület megvalósítása, mely térben nagyobb magánál a kijelzőnél, s bármely irányban szabadon navigálhatunk benne...

Nem más ez, mint egy óriási "asztal", mely most nem külön-külön alkalmazásokkal operál mindenhez (mint az iPhone főmenüje), hanem egy teljes információáramlatban, egy összesített asztalon minden egyes szolgáltatásunkat, alkalmazásunkat akár egyszerre használhatjuk egy helyre tömörülve. A teljes rendszer funkciói közt, pedig nagyon alapos és gördülékeny összefésülődés, integráció fedezhető fel. Mindezt web alapra ültetve...

Az internetes prezentációk által és a sorra megjelenő újabb és újabb videók hatására egyre meggyőzőbbnek tűnik a felület. Az egyszerű, elnagyolt stílus, s a nemrégiben létező speciális Microsoft Segoe betűtípus pedig nagyon mutatós… Érezhetően a fejlesztésnél a legfontosabb cél az volt, hogy a hardver és a szoftver is úgy működjön, ahogy elvárjuk tőle. Ez nyilvánvaló elvárás egy mobiltelefonos operációs rendszerrel szemben, ezzel tudnak lépést tartani legfőképp a fejlődő ellenfelekkel. Ígéretek mindig vannak, az új kernel remélhetőleg sokkal stabilabb és gyorsabb lesz, mint elődjei. Persze ennyiben nem merül ki az újítások listája, egy jól kinéző, gyors rendszer manapság nem egy figyelemre méltó szolgáltatás, hanem egy olyan dolog, ami nélkül lehetetlen túlélni a piac elvárásait.

A kulcsszó itt is inkább a közösségi elemekre épít, elsősorban a Windows Live és a Facebook előnyeire. Az új Windows Phone erősen épít az efféle dolgokra, a Facebook például integrálva van a telefonkönyvbe, ami nem csak azért jó, mert így könnyen tudjuk szinkronizálni az adatainkat, hanem azért is, mert ismerőseink állapotát folyamatosan nyomon tudjuk követni. Mindezt nagyon éles feliratokkal, ugyanis külön ki lett emelve, hogy a hagyományossá váló ClearType-ot felváltotta egy új technológia, melynek hála a kapacitív kijelzőket használó rendszeren a feliratok minden eddiginél jobban lesznek olvashatók, még akkor is, ha nagymértékben belenagyítunk egy szövegbe. Ráadásul nagyítani is könnyedén tudunk, a több újjal történő kezelés (multitouch) ugyanis szintén alapszolgáltatás a 7-es Windows Phone-ban.

A menürendszer legfontosabb szolgáltatásai több új központi helyen lesznek elérhetőek. A „People” menüpont alatt a közösségi szolgáltatások, élő hírfolyamok és személyfüggő tartalmak lesznek a Facebook és Windows Live frissítésekkel együtt, ami egyértelműnek látszik. A „Pictures” rész a képek kényelmes megjelenítésért és megosztásáért felel majd professzionális módon.  A „Games” menüpontban az Xbix LIVE játékok válnak elérhetővé, mely egy nagy ütőkártya lehet az iPhone ellen, amit többször már lassan a konzolok legyőzőjének is hirdetnek majd a jövőben.

A „Music + Video” elem egy igazi különlegesség. Egy korábbi postomban bemutatott „Zune” lejátszó multimédiás tartalmakhoz és közösségi funkciókhoz nyújt közvetlen hozzáférést.  A Microsoft a teljes szolgáltatást egyben integrálta a rendszerbe. Ahogy az Apple tette az iPod-al. Ez egy nagyon pozitív dolog, mert ha a készülék is lesz olyan ütős, mint maga csak a szinkronizáló szoftver, akkor már megfogták az isten lábát vele… Engem a program egyszerűen lehengerelt. Hiába vagyok eltökélt Microsoft Fan, még a környezetem jó pár személyét is képes voltam rászokatni, annak ellenére, hogy mindenki az iTunes-t vagy Media Player-t preferálta.

A „MarketPlace” értelemszerűen az online boltot takarja. Melynek lényege a picit lazább cenzúrázás, viszont kompaktabb felhasználás. Hiszen innentől megszűnik a külsős programok telepíthetősége, mint korábban. Csak innen lehet majd a programokat beszerezni a készülékünkhöz. Előny viszont, hogy nem kell állandóan a kiszolgáló programhoz kötődnünk, vezeték nélkül a telefon alkalmazásával szinte bármit telepíthetünk. Nem lesznek erős MB-beli letöltési korlátok, és hasonlók. Az Ms hivatalosan viszont lehetőséget ad cégeknek, vállalkozásoknak, és magánembereknek akár a „MarketPlace” nélküli telepítésre is, adott esetben. Tovább bővítve a szót, Az „Office” menüpont alatt végül egy teljesen átdolgozott új irodai csomag lesz elérhető. Amely erősen közelít a Microsoft Office 2010 csomaghoz...

Térjünk vissza a Zune-ra. A multimédia nagymértékben változott. Mivel a redmondi cégnek már rendelkezésére állt egy zenelejátszó és egy ahhoz tartozó szoftver (előbb említett Zune-ról van szó), ezért nem kezdtek el egy teljesen új felület fejlesztésébe, hanem belerakták a Windows Phone 7-be azt, ami már biztosan megvolt. A Zune ismeretes módon az Ms történetében az egyik legjobb szolgáltatáscsomagnak is mondható. Ez csak az új Zune HD készülék óta mondható el, korábban elég jól hanyaglott, s nem váltott ki nagy érdeklődést… Az új operációs rendszert futtató készülékeket könnyedén lehet majd a Zune PC-s kliensével használni...

A legmeglepőbb fordulat mégsem ez, hanem az, hogy a Microsoft úgy döntött, hogy felveszi a versenyt az extrém lemaradása ellenére az iPhone-nal, mint már kész játékplatformmal. Ennek egyszerű eredménye az Xbox LIVE Windows Phone-ba történő integrációja lett, ami egyrészt egy nagyszerű közösségi felületet jelent (lehet saját avatarunk, a rendszer rögzíti az egyes játékokban elért eredményeket), s ezzel való online/offline vonzatokat nem teljesen ismertük meg, mert nem sokat árultak el róla még.

Amiben biztosak lehetünk, a specifikációt olyan égbemenően magasra helyezték el, (1Ghz proci, 512MB ram, 16/32GB memória/ WVGA kapacitív multitouch kijelzők mint minimum erőforrás) hogy valószínűleg korábbi kissebb-számítógépek, EEpc-k, nettopok, vagy esetleg simán hordozható PSP eszközökön is túlmutató grafikus élményt nyújthatnak majd. Ezt a bejegyzésem is ismét azzal zárom, hogy ha a Windows 7-tel haladó irányt sikerült itt is megvalósítaniuk, (csak mobil szemszögből tekintve) akkor nyert ügyük lesz. Egyelőre szoknom kell az új filozófiát, hiszen eleinte hónapokkal ezelőtt, nekem sem tetszett az egész koncepció. A tájékozódás és sok olvasás már jobb belátásra térített. Talán kezdek ráébredni az előnyeire, s már kezdek bízni benne. (Főleg mióta a teljes Windows Phone fejlesztőkészletet is letöltöttem az emulátorral együtt) Remélem végleges formájában valami igazán versenyképeset kapunk majd idén ősz végére…

Utolsó napon is túl vagyok. Hiszen eljött a tavaszi szünet, mely kapaszkodjatok meg, összesen négy napot! Egyszerűen nevetséges, hogy kiszúrják az ember szemét ezzel. Holott előtte hónapokat güriztem a sok-sok marhasággal… Délutánonként azért nem tanultam, mert a zenekönyvtáraim, filmjeim rendezésével telt el ez az idő. Közben mivel holnap elutazok arra a bizonyos két hétre, már a hét elején megkezdtem az elektronikus eszközeim feltöltését.

Kezdve a fényképezőgép leürítése, és maximumra töltése. Szerencsére nem elemes, hanem akkumulátoros kiszerelésű. Szeretem azt a kis gépet, vékony és kompakt cucc. Akkor az Mp3 lejátszóm megkerült. Egyik bnőmnél hagytam körülbelül még egy hónapja. Én meg összevissza kerestem tegnap…

Feltöltöttem zenével, kezdetnek csak a TOP500 kedvencem másoltam fel, ez majd a kocsi USB csatlakozójába lesz bedugva. S erről lesz kihangosítva, van miből válogatni. Mindenki megtalálja majd a neki tetsző muzsikát. Ezenkívül a mobilom is rendeztem, elég sok mindent töröltem, és pakoltam rá úgyszintén. Elgondolkoztam érdemes-e vinnem, ha igazából telefonálni úgy sem fogok…

Persze csak szükség van rá, mert ha lemerül a többi eszköz, máson nem tudok már zenét hallgatni, s az nagyon kell majd sztem:) Gondoskodtam a kapcsolattartásról is. Létrehoztam egy Youtube regisztrációt, saját lapot készítettem, s ide majd szépen video dokumentálom a történteket. Merre haladunk, mi lesz, hogy alakulnak a napok… Egészen tetszenek már ezek az online szolgáltatások. Egyedül már csak valami fotóalbum hiányzik. Egyelőre a Flick vagy a Picasa között vacilláltam. De végül várok, hátha a Windows Live negyedik hullámával megjelenik valami Microsoft megoldás.

Összegeztem a jelszókezelőmmel az összes fiókom. Jelenleg 24 van. Ebben mindennel együtt, beleértve Freemail, Hotmail, Windows Live, Gmail, Youtube, Wave, Facebook, stb… Szóval nehéz volt eligazodni. Szépen össze is kapcsoltam az MSN címemre, s a fiókokból érkező leveleket is átirányítottam… Külön-külön egyszerűen lehetetlen fenntartani egy ilyen köteg cuccost…

Akkor frissítettem a számítógépet, rendet raktam a Windows-ban is. Mellette elkezdtem tömegével egymás után bogbejegyzéseket írni, hogy nagyon ne legyek majd elmaradva. S korábbiakból is válogattam. Tettem új fogadalmakat is, mivel energiámon felül vállaltam megint egy csomó foglalatosságot: megfogadtam, hogy soha többé semmit se vállalok el, amiben nincs anyagi haszon, vagy valami előnyös besorolás nem járul irántam… Ez nem smucigság, egyszerűen betelt a pohár, s útálom, ha kihasználnak. Mikor ígérik, h segítenek, meg a sulis programokban is helytállnak, erre az egész osztályom, s minden segítőm le van lépve és egyedül maradok mindenre…

Közben izgulok azon, hogy matekból egyenesen a bukás felé közelítek nemsoká. S egyszerűen nem tudok belőle semmit, pedig már próbáltam megtanulni, meg megnézni a könyvből is. De senki nem tudott segíteni. Apám körülbelül egy órahossza agyalás után mikor kérdeztem h most akkor h kell megcsinálni: „Fiam… ez egy SZARSÁG!!! SZAR az is, aki csinálja!!!” választ kaptam, mire mérgesen összecsukta a könyvet, s szidta a konyháig menve, a sz*r oktatást, hogy minek kell ez?

Hát azért, mert az életben semmi hasznom nem lesz majd belőle, csak az érettségire kell, hogy átmenjek ebből a tantárgyból, s aztán elfelejthetem… Olyan felesleges ez, vagy csak én érzem így, hogy egy kolosszális hülyeség?:D Aki kitalálta azzal csináltatnám napestig már csak azért is, egye meg amit főzött…

Anyámnak egyszer nem tom meséltem-e, de hazacsórtam az egyik dolgozatot. Mert megmutatni nem lehet ám otthon. Állandóan piszkált, „nem igaz, hogy egy hármast, vagy valami nem lehet írni ebből!” Megmutattam neki, elkezdte döbbenten nézni, nézi még egyszer, megfordítja, lesi… erre megszólal: „Fiam… te isten vagy, hogy ebből kettest tudtál írni…! Én már rég megbuktam volna!” –reagáltam rá: „Köszönöm szépen anya, de valahogy ez most nem vígasztal…”

…Nem baj, már csak azért sem fogok ezzel törődni, most itt az ideje, hogy pihenjek. S jó kedvem is van. Végre egyhuzamban vezethetek majd egy csomót. Körülbelül elvállaltam innen egészen a határig, ahol majd átkelünk Ausztriába. Addig biztosan bírni fogom. Várom még azt is, hogy lássak szép pasikat, hiszen külföldön nagyon sok jó srác van:):$

Azt hiszem ennyi. ezek a holnapi nap előtti pillanatok. Többet már nem hiszem, hogy fogok írni ebben a majdnem két hétben:(. Remélem, kibírjátok Popov nélkül egy darabig!:D Persze ha lesz időm, beszámolok majd közben is kikapcsolódásként, de lehet, csak a végén fogok majd április 12.-e körül:) Addig is jó pihenést mindenkinek! Kellemes tavaszi szünetet, s kikapcsolódást kívánok!:)

Túléltem a sulit… Egész hamar eltelt, a legnagyobb parával áldott tantárgyaim, amikből rettegtem a feleléstől (mivel képtelen voltam tanulni a héten), végül nem tartogattak veszélyeket. A másik, hogy egészen az ötödik óráig nem tudtam elmenni a folyó ügyeimet intézni, mert a WC-be nem lehetett beférni annyian dohányoztak. Annyira idegesít, az ideg kerülgetett, saccra több mint 10 ember volt oda bebújva. (Hiszen a suli területén tilos a dohányzás)

Így mindenki tilosban jár, a legrosszabb, hogy az osztályom 2/4-e alapjáraton bagós. A többi osztályban persze szintén nagyon magas a számuk. Persze vannak rendesek, akik kimennek a suliból és a közeli sarkon szívják a smukkot. Engem rettentően idegesít, útálom a cigi szagot, soha nem dohányoztam még. S megkóstolni sem vágytam. Nem tudom megérteni mi a jó benne, számomra ez is időpazarlás…

Annyira mérgelt ez a WC-s eset, hogy a legközelebb eső tanárnál egy szinttel feljebb be is köptem mindet. S elégedett mosollyal nyugtáztam, hogy kapásból két tanárt is láttam bemenni oda. Szóval remélem mindet elkapták. Az ilyen barmokkal tanár helyében a takarítóval ott állva mellette egyenként súroltatnám ki vele a WC-t, a padlót, a mosdókat, tehát teljes takarítást nem úszná meg.

Ezek nem tanulnak semmiből, ha szépen mondják nekik, ha csúnyán az se jó semmire. Ha meg figyelmeztetéseket írogatnak ők is kiröhögik, meg a szülő is otthon. „Me’ most azé mert cigizett, ki nem cigizik ma már?!” Szóval nevetséges és áldatlan egy állapot. A másik pontja, hogy mióta ezt a gedvás rendeletet hozták, hogy közintézményben nem lehet, azelőtt még rosszabb. Korábban legalább kifáradtak az udvarra, de így bentre szorulnak „titokban”. Megfogadtam legközelebb is kapok az alkalmon, s rájuk küldöm mindig a tanárt.

Már csak azért is… nehogy már WC-re se lehessen elmenni, mert nem fér be az ember, ráadás késsel lehet kockákra vágni a füstöt szabályosan… Csináljanak valamit ellene, én nem vagyok képes megtűrni. Nálunk apám dohányzik, de arra is nagyon pikkes voltam. Hála égnek mióta vett tapaszt, azóta már napi 1-2 szálra csökkent le, hiszen majdnem leszokott, de nem bírta ki végül…

Nem értem szerintem, ha egy férfi dohányzik az tök undorító. Nem csak külsőleg, hogy majd látszik az ujjain, meg érződik a testén a szaga, hanem maga a gondolat is. Én ennyi pénzért (mert nem olcsóság ám) nem károsítanám magam. Persze egyetértek vele, hogy stresszesek az emberek, meg mindenkinek kell egy szenvedély, de ennél nem ennyire egészségkárosító függőségek is léteznek…

Az emberek nem járnak nyitott szemmel, mert elhaladnak ezek mellett a problémák mellett. Még ha észre is veszik, fittyet hánynak rá. Nem szabadna ennek, divatnak, meg menőnek lennie, mert a valóságban ocsmány. Ez a véleményem és kész…

Egész nap az Mp3 lejátszóm kerestem, de már teljesen belefáradtam a műveletbe. Egyszerűen már nem tud érdekelni. Nem tudok megbékélni azzal, hogy amikor nincsen szükség rá, egészen 3-4 hónapig az asztalon hömpölyög előttem, s azon a napon, melyen újra igényem támad a használatára, már hűlt nyoma sincs.

Miért van az, ha keresünk valamit, sosincs meg, de ha nem kell éppen, akkor állandóan bukdácsolunk benne?:S - Annyira utálok itthon bármibe is belefogni, mert külön egy fél délutános munkát jelent az, hogy az adott dologhoz szükséges eszközöket/kellékeket megkeressem. De mire meg lesz szép lassacskán minden, addigra elmegy a kedvem az egésztől…

Ezért már éveleje óta képtelenül lusta vagyok mindenre. Ráadás rászoktam még arra is, hogy a könyveimet már el sem rakom, csak tornyosulnak az asztalon, mert minek tegyem szekrénybe, ha 3-4 napon belül újra kell, mondjuk péntekre? – Hiszen abból áll egy nap, hogy éppen reggel felkelek – aztán már azon vagyok, megint éjszaka van, ismét és aludni kéne! – Ezért ha éppen hétfői napot írunk, általában még az előző heti tankönyvcuccaim is ott vannak, ahogy hagytam, mert „mindjárt péntek van úgyis…”

Hihetetlen, mintha egy időkapszulában ülnék, ami a külvilághoz képest minimum háromszoros sebességre van gyorsítva, ha nem több... Ezért nem tudok megfelelően szinkronizálódni a külvilágommal. Egy nyomós példát is felhozok. Eszembe jutott, hogy most a hétvégén szombati nap, kaptam egy e-mailt egy ismerősömtől és megjegyeztem, hogy válaszolnom kéne… Gyorsan be is léptem, s elkezdtem írni a válaszlevelet, nem teljesen emlékeztem mire kéne válaszolnom, de nagyjából tudtam. Mintha tegnap lett volna...

Gondoltam megnézem újra a levelét, mert olyan furcsa, ennyire nem szoktam én feledékeny lenni. A dátumokat nézve, az a hétvégi levél még az öt-héttel ezelőtti (!) szombati napon volt... Egyszerűen leesett az állam, alig bírtam felkapni a földről. S ezen felindulva utána kezdtem járni a dolgoknak. S például rájöttem, van olyan munkám, amiről saccra azt hiszem, hogy még csak 2 hete dolgozom – holott hónapok teltek el.

Az egyik sulis prezentációm, kapaszkodjatok meg, de több mint 9 hete(!) készül…! Lassan, szó szerint, mint Luca-széke az ismert hagyományok által... Meg vagyok döbbenve rajta. Azon is, hogy egy elindításra váró új közösségi portálom (ami teljes egészében saját lesz, nem társulás és hasonlók) pedig 7 hónapja van munka alatt... Holott máskor, egy hét alatt nyélbe ütöttem mindent. Mi a fenétől lassultam le így? Vagy mi a fenétől gyorsult fel ennyire az idő köröttem?

Mintha tegnap lett volna szeptember, s a nagy elgondolások „idén többet fogok tanulni, több energiát fektetek a suliba” – ebből semmi nem lett, sőt még rosszabbul élek, mint egy éve. – Időből sokkal kevesebb van számomra (pedig nem tudom mivel szarom el, ami éppen van…), feladatból megint csak több(feltorlódnak, s nem is tudok ellenük védekezni semmiképp), mindjárt évvége (még semmit sem tanultam az évben, csak órán megjegyzett dolgokból élek, ezért süllyedtem 3,4 köré már…), ezen kívül alvásra is alig van percem. Este most, hogy itt ülök a gépnél, és megint nyolc óra lesz, már minden percet kincsnek tartok, amit eltölthetek a gép előtt, mert mindjárt mehetek aludni… (Ezért hetek óta nagyon keveset vagyok MSN-en is.)

Nem tudom megfejteni mitől lett minden olyan gyors… Holott suliban is ugyanannyi óraszámom van, mint tavaly, teljesen egyforma minden. Még most pasira se lenne időm, ma pl. egy órahosszát sem tudtam megnevezni, amikor TV-t nézhettem volna (legutoljára már majdnem 4 hete a barátok közt volt az utolsó) … Pasikra téve, azelőtt meg volt, nem is egy barátom, egymás után több is minden 4-5. hónapban követték egymást. S egész délutánokat tudtam romantikázni, pihenni, sétálni, feltöltődni energiával, s nem zsörtölődéssel töltöttem a délutánt…stb.

Ráadás a tanulással is jobban álltam, egyszerűbbek voltak a hétköznapok valamiért, volt célom... S valami teljesen más volt. Valami megváltozott… Szerintem már soha nem tudom visszafordítani. Én is sokat változtam: Mostanában lassan utálok zenét hallgatni is. Letöltök egy új számot, mert a hideg kiráz a régiektől, annyira unom őket… S pár perc hallgatás után „ixelem” is ki…:D Meg vagyok hülyülve utóbbi hónapokban.

A másik, hogy én olyan fiatal lennék, aki nem szeretné az életét elpazarolni, párt szeretne találni, boldog szeretne lenni. S komolyan gondolkodni, tervezni a jövőjét VALAKIVEL. Hiszen ez lenne az élet rendje. De napról napra jobban elszomorít, hogy önhibámon kívül is, bármennyire nem akarom, el van pazarolva az életem, mert mások miatt pazarolódik a semmibe… hiszen nincs olyan korosztálybeli srác sem, akit megismerhetnék, s komolyan gondolkodna, lennének elképzelései, hűséges lenne, megbízható, s évtizedekre lehetne tervezni vele – vagy egy életen át…

A világ is kifordult már a sarkából. Emiatt befásultam, s nem akarok ismerkedni sem. Mert nekem édeskevés az, hogy valakivel pár hónapig együtt legyek, aztán úgyis átbassza a fejem, s vége lesz. Hiszen mind ilyen, ezért nem ér nekem annyit, hogy bárkire is időt áldozzak. Mert nekem többre van szükségem. Előzőekben leírt biztonságra, tervekre, gondolatokra, JÖVŐRE. Bármilyen hülyén is hangzik így 17 évesen. Talán koraérett vagyok, mert ilyenen, már csak a 26-28-as kort elérve kéne filozofálnom…

Nem tudom, hogy lesz, és mint alakul. Valamit tényleg kezdeni akarok magammal. Ki szeretnék törni, de nem megy, mert úgy érzem minden kis hajtásom, mely a föld alól bújna ki éppen, újra és újra eltaposódik még apró csírájában… Az egész kulcsa persze, hogy várnám azt a valakit, akiről tudom az első szóváltás után, hogy Ő az! Tudom, hogy kell, egyértelműen akarom őt. Egy olyan fiút, aki ha kimondja, amit érez irántam, azt nem csak abban a percben, órában, napban, hónapban, évben érzi úgy – hanem egy életen át… Nekem csak ennyi kéne…

Óraállítás = Apokalipszis. Ezzel az egyszerű képlettel jellemezhetném magam. Teljesen szétcsúsztam miatta. „Reggel” így 13-kor keltem. Egyszerűen alig tértem magamhoz, s a holnaptól már előre rettegek. Összességében nem tudom mi az értelme, de valamiért csak kitalálták.

Természetesen a környezetemben is hasonló reakciókat váltott ki. - Közben át is térek másra, eszemben jutott, hogy a tegnap letöltött (?) Nem vagyok benne biztos, hogy tegnap volt, lehet régebben. - Szóval a zenékből mely a TOP100 listában volt már van 1-2 ami tetszik.

Talán olyan ez, mint Gaga új számai, eleinte keserű a szőlő, másszor meg rákattan az ember pár nap/hét után és nem tudja megállni, h ne hallgassa:) Eleinte David Guetta-tól kezdtem indulni, ami már nem olyan rossz benyomást tett. Amúgy a véleményem róla, hogy jó zenéi vannak, de maga a pasi elég ocsmány. Lássuk csak az One Love klipjét…

Sovány vékony, randa hosszú hajú, olyan „vadászgörény-karakter” – talán még a Scooby-Doo (nem tom jól írtam-e) egyik szereplőjéhez közel áll…asszem „Bozont” a neve. Az ilyen pasik alapból taszítanak, a hosszú haj, a sovány két méter magas, nyurga, s átlagos 1/5 alatti srácoktól frászt kapok.

Volt neki egy fotósorozata, még tavaly előtt régebben, azon tök jól nézett ki, mikor sokkal rövidebb vasalt haja volt, akkor még elmegy kategóriába soroltam… (2/5) Mostanában az összes híresebb színész/énekes ilyen ocsmány fésületlen hajat növeszt. Nem tudom hova tették a fejüket. Lássátok pl. a Johnny Depp fejszerkezetét. Annyira gázul tud kinézni. Pedig tök szép szemei, meg markáns arca lenne…

Találtam is egy képet, amin még jól nézett ki. S ha hasonló haja lenne, sokkal többet fiatalítana rajta, s nem egy hajléktalannak, vagy vallásos Jezsuita hívőnek tűnne, ráadás fekete vastag-keretes szemüvegben:S Sztem röhejes, mint egy bohóc…:S

>Ma újonnan kaptam új negatívot. Miszerint én sosem vagyok boldog, meg nincs jó kedvem sose. Igazából minek legyen jó kedvem, ha nem történt semmi? Minek örüljek, a semminek? Meg min nevessek, mikor bármi, amibe kezdek mostanában minden szar, nem is sikerül. Magányos vagyok, nyakamon egy csomó feladat, ami majd megfolyt. Ráadás itthon is semmivel sem haladok, még a beadandóm sem bírtam elkezdeni. Ráadás minden nap újra és újra csalódok emberekben, akik körülvesznek, s ez már az életkedvem is elveszi.

Azon gondolkodtam, vajon én változtam meg, és ez miatt érzem úgy, hogy ők változtak? Nem, igazából nem változtam semmit, csak mások lettek egyre hülyébbek, megbízhatatlanok, folytonosan - egyre szemmel láthatóbban elkurvásodóak, sokak unalmasak, mások szétszórtak, s alapjáraton is idegesítőek. Nem tudok rá mit mondani, sokakkal a suliban is csak pár szót tudok dumálni, mert azt is elfelejti mit kezdett el mondani némelyik. (Szóval a beszélgetések is elég szarok és szaggatottak, ráadás zajban nem lehet dumálni) Nekem erre nincs időm…

A másik, hogy képtelen vagyok bejegyzést írni, mert sablonos, s unalmas az életem. Teljesen ugyanaz ez a nap is, mint az előző vagy akár a január valahányadikai is az évben. Akár visszamehetek az időben tavaly karácsonyra is, az is pont ugyanez volt... Akkor most mit röhögjek? Nem fogok álca mögé bújni. Ha szar kedvem van, akkor az van, annak megvan az oka… Ha nincs okom a nevetésre, nem is teszek úgy, hogy nekem jó a kedvem…

Előre tudom, hogy a holnapi napom miből fog állni. Felkelek, beesek a padba reggel, első órában bambulok, meg elszundikálok 5-5 percre, nem írok semmit, ki se nyitom a füzetet se. Nézegetem az órát, mondom magamban: „Már csak 6 órát kell még ülnöm, és mehetek”. Szinezgetem a füzet szélét, vagy kockákat rajzolgatok, több ezer darabot a hátuljába, a 800-870-edik beikszelt kocka körül már tudom tapasztalatból, már eltelt 38-40 perc elkezdek pakolni, majd csak csöngetnek mán.

Aztán ülök újra és újra, csak már egy újabb teremben. A telefonomba már agyonra rendezem a kibaszott fájlokat/képeket, már egy rendmániás, tisztaságfüggőnek sincs ilyen patyolat pontosság a készülékében. Ez mellett jó alaposan kis is takarítom, általában szétszedem még vagy 20x. Aztán a körzővel elvagyok mikor már végképp nemtok semmit tenni. A körmeimet manikűrözöm, órákon át, van időm bőven. (ekkro már csak 4 órahosszát kell ülnöm a szabadulásig…) Aztán számolgatok magamban, vagy elmélázok… valamivel el kell tölteni.

Aztán összeszedem magam, lemegyek enni az ebédlőbe, kisebb késéssel az adott óráról megpróbálok rájönni, „milyen nap van, milyen órám lesz, hányadik óra lesz, és milyen órám volt, s a legfontosabb: „hol leszünk?” – Abszurd fogalmam semmiről csak, mint egy hulla, mely testben ott van, de lélekben nincs. Aztán délután 4 felé hazaesek. S bealszok rögtön. Este azon vagyok nyolctól, hogy rohadt barátok köztöt nem láttam, mert elfelejtettem, s le kell töltenem a netről… Közben már megint éjfél múlt, ülök és pötyögök az msn-en és már aludnom kéne… mert holnap fel kell kelni, hogy rohadt nagy örömömre, kezdődhessen minden újra előlről!!!:@

Akkor valaki mondja meg ezek mellett, mi a fasztól legyek én boldog? Miből lehet boldogság az emberben, amit mindebből a folytonosságból meríthet? Most legyetek okosak, ilyenkor kell osztani az észt…! Könnyű csak úgy nagy dolgokat mondani, meg tanácsokat osztani! Nah asszem mára léptem, most ennyi volt…! Nem is írok többet holnapig, kivéve ha lesz erőm…

A feladatokat kiadni könnyű, csak legyen aki elvégezze azokat…” – Sok tanár azt hiszi csak neki van az egyetlen létező tantárgya a világon. Tudni illik egy beadandóm lenen olyan tantárgyból, amiből még érettségizni sem fogok… Erre írtam egy kis lapocskát múlthéten, tehát nem mondhatja h nem csináltam meg.

Körülbelül több mint egy oldalas fogalmazás lett. Erre adom be, és azt mondja. „Ezt én nem fogadom el…!” – Mondom miért? „Mert ez még kettest sem ér…” Azt hittem majdnem a fejéhez vágom az egészet, akkor csinálja meg ő. Mondjátok meg, mit lehet írni egy oldalnál többet a kibaszott „B1-Vitaminról?” Összefoglaltam szépen a részeit, a gyógyszerfajtákat, kitértem a táplálékokra, az egészségjavító/károsító hatására. stb…

Egyszerűen már nincs ötletem. Dugja fel magának! Szálljon le rólam. Ezen vagyok fennakadva napok óta, s már kedvem sincs hétfőre megírni, már időben be lenne adva, ha elfogadta volna. Legkisebb energiám, és időm sem akartam erre pazarolni…

Ma letöltöttem nagy reménnyel a torrentről TOP100-csomagos Elektronikus/disco/tck zenepakkot, ami nagyon keserű számomra. A szar, hogy a 100 zenéből körülbelül 2-ő tetszik, amit talán 4-5x meghallgatnék. A hibát ott követtem el, hogy a Zune-al felcímkéztem mindet, a hallgatásuk nélkül. Így amivel megfáradtam, azt már nem kezdem semmiképp újra. Sőt így már sajnálom törölni is. Elég lett volna 4-5 zenét megtartani csak. Nem gondoltam volna, hogy ilyen lapos lesz a gyűjtemény…

Suliban egészen le voltam terhelve a héten, s ez bejegyzéseimen is eléggé meglátszik. Egész héten rohangáltam, s el voltam foglalva. Kis apróságok, s a megfelelhetetlenség akasztott ki ennyire. ezek miatt sokat kellett aludnom, sokszor kénytelen is voltam.

Az utóbbi két napban pedig a blogok olvasását is be kellett hoznom, így jelentősen lemaradtam 5-10 bejegyzéssel. örömmel tapasztaltam még h a kommentjeim szaporodnak, s olvasóim közül többet hajlandóak vettél felvenni a kapcsolatot velem. Ami jó információcserét, s új ismerősöket hozott.

Mindig jólesik, ha esetleg értékelik, amiket ide pötyögök. Mindegy nekem, hogy pozitív vagy negatív vélemény is az. Külföldi utam alatt, viszont nagyon szeretnék majd irkálni nektek, ki tudja mi lesz belőle… Rajta leszek sztem a hotspotok mélyreható kezelésén:D

A másik téma, hogy a héten, vagyis mielőtt elutazom, minél hamarabb akarom folytatni kis kockaságos sorozatom. A Zune után egy újabb dologgal ismerkedhettek meg majd:) Ami természetesen ízig-vérig Microsoft termék lesz megint. (Fanság a javából:) Remélem, sokakat tudok ismét sarkallni az Apple termékek horizontjából való tartósabb, vagy ideiglenes kitekintésre.

Szóval, ha mégsem írnék semmit végül ebben a két hétben, mert olyan jól fogom érezni magam, hogy eszembe se jut szegény Magyarország, és a blogom, akkor legyen mit nyálaznotok távollétemben. Többet most nem is tudok már írni. Nagyjából ezek foglalkoztattak a napokban. Unalmas, egyhangú, s energiapazarlós hangulatom volt…

Most egy őszinte vallomással tartozom mindenkinek. Az utóbbi napokban valahogy nem jött össze az írás, egyszerűen képtelen voltam rá. Ami a leg durvább, hogy eszméletlen időzavarban vagyok jelenleg. Nem tudtam milyen nap van, általában azt se, hogy hány óra éppen. Valahogy végtelen mennyiségű tavaszi fáradtság ütött be. A dátumokat lesve, rájöttem előfordult, van hogy csak négy naponta nyomok le egy bejegyzést.

Pedig olyannak tűnik, mintha tegnap csináltam volna az előzőt. Ma délután hazaértem, rögtön dőltem le aludni, még át sem öltöztem, csak lekaptam a pólóm, meg a ruhám, s lenge öltözetben bebújtam a takaró alá és durmoltam este fél nyolcig… Természetesen még éhességemből adódóan kikeltem és ettem olyan 5-6 közt, aztán válaszoltam pár e-mailre és nemsoká visszabújtam ismét.

Biztosan emlékeztek rá, hogy mostanában nyavalyogtam pár hete, hogy nem tudok aludni sokszor. Mit ad isten, most meg már túl sokat is. Minél többet fekszek, és senyvedek, annál álmosabb leszek, s annál kómásabb a fejem. Most ez a délutáni alvás annyira-kellemesre sikerült, hogy huszonvalahány percen keresztül olyan alacsony volt a vérnyomásom, hogy felkelés után állandóan fekete foltokat láttam:D

Nem tudom hova tenni. Számításaim szerint, olyan 9 napja horpasztok átlagosan akár 3-4 órahosszakat. S éjszaka már fél 11-től nem bírok ébren lenni, ezért gyorsított eljárásban bújok a takaró alá. Praktikussági okokból, már délután vagy estefelé időben megfürdök, mint egy óvodás gyerek, és mint aki jól végezte dolgát, pizsiben teszveszek. ű

Ha bejön a délutáni alvóka, általában nyugodtabb lesz minden a napokban, s kiegyensúlyozottá válok. Ezért a szokásos „mélydepihullámok” sem zargattak. Minden nap meg tudnám szokni ezt hátralévő életemre. Igaz, cseszett elfoglalt vagyok, de igazából nem tudom megindokolni, mikor ezt mondom valakinek vigaszul, hogy mivel vagy az? (Am apa ébresztett negyed 8kor, mikor hazaért, mivel mindne le volt sötétítve, azt hitte először nem vagyok itthon...)

Már csak azon elmélkedem, nagyon jó lenne egy pasi, akivel közösen folytathatnám ezt a henyélős, döglős üzemmódot:D Éppen azért lenne ez aktuális, mert feltöltődhetnék energiával. S a tavalyi remek márciusi hónapom, mikor volt párom megismételhetném. Akkorákat aludtunk így kora tavasszal délutánonként összebújva, s egymást álomba szenderítően simogatva, hogy el sem tudom mondani.:) Annyira-de annyira hiányzik az az érzés, hogy ha félálomban vagy, érzed h valaki hozzád van simulva, s hallod a szuszogását, mint egy áldás, ingyen van, mégis senki nem kaphatja meg…

Valamiért el van cseszve az egész, esélytelennek érzem most ezt a boldogságot. Valamiért túlságosan erős dogmák álltak fel önmagamban egyszemélyes hitem oltárán, amiket nehéz lesz majd ledönteni. Bizalmatlan lettem, s képtelen lennék félelem nélkül átölelni bárkit is. Hiszen sosem tudhatom, vajon komolyan gondolja-e, s én csak ezeket az értéktelen perceket egy személyes álomvilágban pazarlom olyanra, aki meg sem érdemelné…

Hagyjuk is az elmélkedést. Rossz és kész, hiányzanak a közös alvások, akár csak a szex. De néha már előzőt is értékelném, ha teljesülne, a szex sem foglalkoztat már annyira. Kéne egy kis nyugalomsziget, melyet belül lelkileg kialakíthatok, s ha fáj az élet, vagy túl nehéz, oda elutazva csak simán kialudhatnám a problémáimat valakivel… Rövidke kis bejegyzésem volt most ismét, de a héten majd jelentkezem valami ésszerű témával, nem vagyok mindig ilyen lagymatag nyugi!:)

Tegnapi nap, mondhatni minden jelenségben volt részem már az est folyamán. A sztori ott kezdődik, hogy először kis családi összefoglalót írok a jelenleg betöltött szerepemről. Először is leszögezem, pár aprócska-de tényleg jelentős vitát kivéve sem apával és anyával nem veszekedtem egyszer sem az elmúlt több mint 6 hónapban…

Ezen filozofálva újabb lelki csalódás ért, mert rájöttem az okára, pontosabban kitaláltam egy lehetséges alternatívát. De ennyire nem szaladok még előre. Először is történt az, hogy apának hoztak finom házi pálinkát, s hát alaposan megkóstolgatta, de mivel nem ivott már kitudja mióta szeszt, hiszen nem szokása, így megártott egy iciri-picirit neki. Mondhatjuk úgy, beszélt össze vissza, mint egy rehabilitációs intézetből szabadult. Megkérdeztem tőle pl. :– „mit ittál?” – „rántottát!” (Holott nem arra voltam kíváncsi mit evett, hanem h mit ivott…)

Hazajött anya is, s kezdődött volna a szokásos ilyenkor 5-10 percig tartó vita, ami hamar elül minden alkalommal. Az alkohol hatására e helyett, meg elkezdett össze-vissza beszélni, s össze-vissza magyarázott. Végül otthagyta mindenki, egyedül a falnak beszélt a konyhában. Nagyon jól el volt. Annyira belejött h este 22ig mondta a magáét, kezdett kötekedni is, h mi nem figyelünk rá. Tényleg leszartuk, mintha csönd lenne a lakásba. (Holott teljes értelmetlenségeken vitázott, kár lett volna beszállni…)

A nagy artikulálás közben, amit kajálás alkalmakor végzett (dumálás közben), vagy például mutogatás-mellébeszélés, hogy sikeresen beleállította a mutatóujjába a kést pár percen belül véletlen…(!) Amit persze vércseppek követtek, és én kötöttem be gézzel, s én törölgettem fel egy nedves ronggyal, mert pillanatok alatt a járólapra száradt a vér, a nagy magyarázása közben. Kivételesen ekkor rájöttem arra, most anyával annyira egy húron pendültünk, hogy közösen jól lebasztuk eztán, szóval megkapta a magáét, mindenki ráöntötte a véleményét és ennyi...

Úgy kiütötte magát, hogy másnap nem is ment dolgozni, mert 10 után kelt fel (!). Elmondanám, este 9-kor jöttünk rá még aznap, hogy piát ivott s ezért ilyen szőrszálhasogató, mert sajnos rajta nem látszik meg. S nem érződik, mint másokon. Azt hiszed, csak simán teljesen józanul veszekszik, mint máskor. Szóval nehéz volt rájönni mi a baja van egyáltalán. – Rá nem érvényesek a piás-ember tünetek jellemzői.

Ma délután persze bocsánatot kért mindenkitől, végül is egyszer egy évben mindenkivel előfordulhat, fátylat rá, leszarom. A probléma igazából az, hogy egy egész szövevényes összeesküvés elméletet raktam össze a látottak alapján.  Eszembe jutottak tények, amik mellett nem mehetek el egyszerűen.

Felfigyeltem arra, hogy mióta szingli vagyok, tehát nincs pasi a képben nálam, tavaly október óta, azóta olyan szinten leült a dolog, hogy nem is jött szóba semmi ezzel kapcsolatos. Tehát míg volt pasi, addig ez valószínűleg frusztrálta őket (mondjuk tudat alatt), ami ellen nem sokat tehettem. Mégis észrevehető volt, hogy ők ketten mindig egy dudát fújtak, ha elkezdett piszkálódni vagy vitatkozni valamin bárki, rögtön engem támadtak mindennel, egymás helyett.

Mióta viszont nincs pasi, azóta még anyám egy szót se szólt, mint az alatt ilyenekkel sem, „fiam rendetlenség van a szobádban” / „kitakaríthatnál, törölgess” / „minek kell minden 7végén elmenni valahova?” / „miért így-miért úgy, tanulhatnál többet is” – holott ugyanolyan tanulmányi eredményeim vannak 3 éve, ingadozás nélkül.

Szóval akkor abban az időben, halmozottan mindennapos volt, ezeknek a basztatásoknak száma, mely sosem a melegségemről szólt, simán csak szálkákat kerestek együttesen bennem, néha úgy éreztem mi a francnak keserítenek ilyen baromságokkal oktalanul. Szóval most abszolút le vannak rólam szállva, egyikükkel sem volt nézeteltérésem a hónapokban. S meglepően tapasztaltam, hogy amiben tudtak, csak támogattak, meg amit kitaláltam, abban ösztönzött, s nem mondták semmire azt h „hülyeség fiam”. Szokatlanul jól kijövök, az ősökkel ezt el kell ismernem. Pl. hiába van jogsim, anya képes néha reggel elvinni kocsival a suliba, h fáradtan és álmosan még mozognom se kelljen.(!)

Apa meg értem jön a végén, akár ha úgy alakul (!). Szóval nem tudok már erre mit mondani. Viszont kérdéses akkor, hogy végül mégis csak legbelül érzelmileg nem fogadták még el? Mert nem ilyenek szoktak lenni, ha mindennapokban érzékelik ezt, pl. ha van barátom, sokkal másabbak. Vajon csak egy álcát mutatnak felém a hétköznapokban? Engem nagyon zavar mindez, remélem nem kamu, amit mutatnak, hogy egyáltalán nem zavarja őket, az valóság…

Viszont mióta én semmiben nem vagyok szidalmazott, s nem kezd ki velem senki (pedig mostani hanyagságom és lustaságom miatt halmozottan érvényes lenne) azóta egymással kardoznak állandóan. Ilyen 5-10 perces parázsvitákkal van tarkítva minden este szinte, mert hazaesik a munkából és pontban: „19:55-től 20:10ig” gőzkieresztésként (!) - marakodós, szálkakeresős, lebaszásos, undokoskodós vitákat élünk meg. – Aztán meg nagy összeborulós „dúl a láw békék” Tegnapi nap, sajna nekem kellett rendet tenni, hogy ezt már nem hallgatom, mert nevetséges, mindketten hülyék.

Eddig tavaly én voltam a soros, most meg, mivel én nem frusztrálom egyiküket se, már csak egymásban találnak kivetnivalót, s ők a sorosak helyettem. Ez olyan izé dolog, most teljesen elbizonytalanodtam, s megbántott lelkileg mélyén ez, s félek anyával egy helységbe kerülni, vagy apával kettesben maradni pár percre is, mert előbuggyan belőlem mindez, s azt nem szeretném rájuk zúdítani, hogy megvan a véleményem most róluk. Azonnal mondják meg a valóságot! - Most elfogad, vagy mégsem? Esetleg azért ült el a téma ennyire, mert már nem érdekli, nem zavarja, vagy most így nem látja minden nap, s nem piszkálja a csőrüket?! Sosem tudom meg, ha csak mindvégig találgatok…

A világ nem létezne a konkurencia nélkül. Ezt bár tudjuk. Mióta megjelent a Windows Phone 7 neve a piacon, mindenki valami teljesen újat és teljesen mást vár. A Microsoft természetesen az Apple termékeinek utánozását próbálja felülmúlni, sok részben, viszont ez nem sikerül neki. Viszont ne felejtsük el, házon belül, csak Microsoft termékekkel is ellehet érni azt a hatást, amit az Apple cuccokkal.

Ez a kis bejegyzésem azoknak lesz irányadó, akik körülbelül fele áron is komplexebb, minőségibb, erősebb hardveres felszereltséget is támogató termékcsomagot akarnak az Apple logós készülékek teljes elkerülésével… Míg az Apple bizonyítja, hogy egetverő specifikáció nélkül is lehet komplex, és fejlett eszközöket gyártani, a Zune ellensúlyozza, hogy nagy hardverigény milyen kényelemmel és gyorsasággal jár...

Nézzük csak mi áll ma rendelkezésünkre: Microsoft Monitor/ Egér/ Billentyűzet/ Webcam/ Mikrofon/ PC/ Laptop/ XBOX/ stb… - Windows 7 rendszer/ Windows Live Szolgáltatások/ Windows Phone – azt hittük itt elmarad a felsorolás? Mióta az új mobilos operációs rendszer középpontba került haldoklásának végével, felfigyeltek egy eszközre, mely már régóta ismert. Az iPod Microsoft féle variációja.

Mostani írásomban, mint leszűrhettétek a Zune-ról lesz szó. A közelmúltban tudjuk páran, már kapható több országban a Zune HD, mely teljes mértékben az iPod Touch-nak szánt ellenfélként lett bemutatva. A Zune nem csak egy lejátszó, egy teljes szolgáltatáskínálat is. Fejlett interneteszköz, zene, videótár, s szigorúan Microsoft preferált. Tudni kell róla, hogy nemrég kiadták a hozzá tartozó szoftvert, mely majdnem azonos mása az iTunes-nek. Jelenleg elég stabil, s erős lett ahhoz, a negyedik verziója, hogy széles körben is elterjedjen…

Igen, megcsinálták. Az összes előbbiből ismert szolgáltatást együttesen alkalmazza, viszont egy saját köntösbe, s funkciórengetegbe bújtatott csili-vili lejátszóként. Állítólag az összes új Windows Phone mobilnak ez lesz az új kezelőszoftvere. (Mint iPhone + iTunes) A dolog arról szól, hogy a Mircosoft összeszedte a minden más gyártótól ismert általános, vagy extra opciókat, s azokból mindenkinél jobbat gyúrt össze… (mert valljuk be tagadhatatlanul modernebb, egyszerűbb, gyorsabb lett konkurenciánál, s fejlett automatikus extrái már megkímélnek minket az albumaink egyenkénti MP3 TAG-elésétől, s albumborító gyártástól…)

Lássuk is az ismertetőt. A telepítés után a program egy úgynevezett Quickplay menüben fogad ahol gyorsan elérhetjük a frissebb albumokat és azokat, amiket oda helyeztünk a Quickplay oldalra a “Pin to Quickplay”-re kattintva. Tehát saját kezdőlapot gyárthatunk magunknak. A Histori főmenü a főoldalon pedig összeállítja nekünk a statisztikailag akár legtöbbet hallgatott számokat. Továbbá a kedvencek tár, a kis szívecskékkel való megjelöléssel, segít önmagunkat elemezni, s aszerint lejátszási listákat felépíteni.

Az egész szoftver kellemes benyomást kelt eléggé nagy hangsúly fektettek a külsőre és működésre. Nem sokat gondolkodik a program, ha már betöltöttük. Bármely átlagos gépen villámgyors. Nem csak zenéinket, képeinket, videóinkat is átvizsgálja az egész gépen. iTunes-al ellentétben a gépen módosított állományok (tehát ha pl. törlünk/átnevezünk az intézőben vmit) akkor a lejátszóban nyoma sem marad, mindent észrevesz, s ott is javítja. Ez a másik szoftverről nem mondható el, mindig felkiáltójeleket és egyebeket tesz:S

A Quickplay-t szemlélve láthatjuk, milyen lehetőségek vannak itt. A felső menüben találjuk a Collection, Marketplace és Social menüpontokat. Ugyanakkor itt láthatjuk a new résznél a legújabb albumokat is, továbbá a korábban lejátszott zenéket. Természetesen, ha egy dalt lejátszunk, azt alsó részen középen látjuk, ahol még egy pirosas fény is “mozgolódik” a zenére. Nagyon esztétikusak az animációi. A dal címe mellett találjuk a kis előbb említett szívformát, amellyel kifejezhetjük, hogy tetszik vagy sem az adott dal. A jobb alsó sarokba pedig a kezelőgombokat helyezték el.

Most csak a Collection részével foglalkozom majd, ugyanis nem regisztráltam a Zune oldalán, hogy belépjek, ugyanis csak helyi lokál zenetáram kezelem majd vele a jövőben is. Tehát, A Collection, azaz a Kollekció részében találjuk minden olyan médiaformátumot, amit mi magunk töltöttünk be vagy a megadott mappákból szinkronizált be a Zune (ezek alapesetben a Windows által létrehozott Music, Pictures, Videos mappák). Szerencsére az automata szinkronizálás nagyon jó, szinte a kedvünk szerint jár el, képes a duplikációkat lekezelni, s eltávolítani azt, amiből esetleg több példány van. Rövid idő alatt rendbevágja az összes könyvtárunkat…

A Collection nézetben egy fehér külső fogad, amely számomra pozitív változás a Quickplay nézethez képest. Jól áttekinthetők a betöltött albumok, itt rengeteg mindenre van lehetőségünk. Van mindenféle nézet, mint az előadó (Artists), albumok (Albums), dalok (Songs). Természetesen van lehetőség stílus, album, dátum, abc sorrendbe rendezni a zenéinket. Az albumokat szerkeszthetjük is kézzel, de a programban van lehetőség automatikus album információ keresésére is. (!) Ennek segítségével, több száz zenéből álló tárunkban minden hiányzó adatot kitölt az MP3-akban, beleértve az albumborítókat is. Ez nagyon sok munkától megkímél minket… (mindössze csak ez miatt töltöttem le kezdetben, nem hittem, hogy megkedvelem)

Ekkor itt a címre/előadóra keres rá és mi választjuk ki, hogy mely album információit importálja a sajátunkba. Nem volt még olyan zeneszám, melyet nem ismer fel. Valószínűleg bitráta, dallam, hangsáv szerint is képes azonosítani. Egy olyan dalt, melynek csak egy sorszáma, és semmi féle ID3 TAG-ja nem volt, még én sem tudtam mi, beazonosított s ajánlatokat tett rá. 

A kezelőszervek mellett lent találunk egy kis ikont, amely az éppen lejátszott dalt (now playing) tehetjük teljes képernyős üzemmódba, amely nagyon látványos, de nem különösebben hasznos üzemmód, ahogy az alábbi képernyőfotón is látszik. A háttérben az albumokból kapunk egy montázst és a szín is váltakozik, ami nagyon szép.

Zune szoftvere tehát egy különösképp használható alkalmazás, elég logikusan felépítve. Nem kell különösebb módon keresgélni a kívánt funkciókat nagyjából minden elérhető logikus módon. A külsőre nagy hangsúlyt fektetett a Microsoft, amely nem ment a használhatóság rovására, s életünket egyszerűsíti le. Az Apple az iTunes kötöttségeivel igazán felkötheti a gatyáját. Ilyen kellemes, minimalista, s szép színes alkalmazást rég láttam, mellyel az albumaim rendezése is akár egész délutánokat eltöltve érdekes, s szórakoztató:) Megmagyarázhatatlanul vonz, nem tudom mi fogott meg benne. Kivételesen nem csalódtam.

A Windows 7 megjelenése óta úgy érzem a cég, kezd észhez térni. S bár nagy reményeim még nincsenek a Windows Phone 7 megjelenésével kapcsolatban, kicsit már elnyerte a tetszésem, ha állítólag tényleg igaz, ahogy a videókban látható módon az egész Zune-t integrálják egy okostelefonba, ahogy ezen a számítógépen, akkor szerintem megfogják az isten lábát… Ajánlom mindenkinek, nem erőforrás igényes s nem is sok helyet foglal! Valószínűsíthető, újabb mérföldkő, s teljes mértékben átalakítja majd zenehallgatási szokásainkat, mint annak idején az iPod-ok köztudatba robbanása. (Mindezt a nem külön alkalmazásokban való gondolkodás helyett, a komplex, s mindent egyszerre kezelő felület igényének megteremtésével) A trendet és az irányt mindenesetre nagyon eltalálták...

Lassan végre azon kaphatom magam, hogy egy újabb hét eltelt. (Hála égnek!) Közben elfilóztam nagyon, hogy már csak április (aminek felét külföldön tartózkodom majd), és csak május van, amit végig kell csinálni. Az utolsó 1,5 hétre pedig majd júniusban kitalálok valamit. Észre se vettem, olyan hamarjában vége lett az egész évnek.

Lassan több mint fél éve határozottan szingli vagyok. Ehhez is kell ám nagy tehetség, ilyen sem volt még soha… Nah de ne is erről beszéljünk. Inkább kisebb tervekről. Várom, hogy eljöjjön a nyári szünidő, mert sok szabadidős ötletem van. Szeretném nyélbe ütni továbbá egyéb hobbijaimat is. Sajnos eléggé elmaradoztam velük.

Állandóan időhöz voltam kötve, s hiányzik, hogy ne hajnal 7:30 keljen minden nap felkelni:S Irigylem amúgy Dávidot, hiszen idén érettségizik, s olyan jó neki, a háta mögött hagyhat egy jó nagydarab feladatot. Azért nem kis teher esik le az ember válláról. Bárcsak már én is ott lennék a végzősök közt. Sajnos, ez csak jövőre valósul meg, mert idén még csak harmadikos vagyok:(

Nem baj, valahogy eltöltöm majd az időt. Egyik nagy gondom, h jelenleg pénzszűkébe kerültem, pedig arra számítottam, hogy a jogosítvány megszerzése után már nem lesz nagy kiadásom. Nem is volt, ezért bőszen elkezdtem ezt-azt költeni, s végül sok kicsi sokra ment…

Nem tudom miért fuseráltam el ezt az egész évet ezzel. Ingadozó vagyok, néha sok a tartalékom, máskor meg felkopik az állam. Mikor kéne a pénz, akkor sosincs akkora mennyiség kéznél, ami kéne, ha meg nem kell pénzkiadás, akkor meg van dögivel:S Tudom persze én is a megoldást, újra munkába kéne állnom egy picit hosszabb-rövidebb időre.

Ezen kívül sok új dologra lenne szükségem. Pl. egy Laptopra, amit vihetek bárhova magammal. Ennek hiánya pár hete fogalmazódott meg, ugyanis hajigáltak be mindenféle újságot, s egy igen szép HP masinát láttam jó áron. Ráadás érintőképernyője is volt, s ez motoszkált a fejemben hosszan. S a suliban észvettem rohadt nagy szükségem lenne rá, s időt spórolnék. Tudni illik gyakran van lyukas órám is, van mikor több is.

Így szabadabban írhatnék blogot, fenn lehetnék neten, az ajándékként felszabadult pár értékes órahossza sem menne pocsékba… Ezenkívül rá vagyok kattanva az utazásokra, hiszen Párizs úgy sem az egyetlen út lesz az évben. Minimum a tavalyihoz képest 3-4-et tervezek idénre.

Persze a 2007-es rekordot nem fogom megdönteni, mikor is majdnem 8 országban fordultam meg, ezek közül kapásból 3 tengerparttal rendelkező kikapcsolódás volt. Amint időm engedi, rástartolok a témára. Persze fontos lenne az évben egy nyelvvizsga, s megfelelő pro tanárral 5-6 hónapon belül alkotni kéne valamit. Erre jött az ötlet, hogy külföldre menve, talán hamarabb elsajátítanám.

Nagyon béna vagyok, hiszen a pejoratív szexuális értelmezésen kívül, egyáltalán nincs jó „nyelvérzékem”… Képtelen vagyok tanulni angolt, németet, vagy akármit. S ami lássuk be kötelező, mert a kutya se akar ezzel foglalkozni, az sosem megy senkinek se jól. Egy nagybetűs nyűg az egész a suliban is. Annyira útálom.

Ma azt hittem témazáró lesz Angolból, tanultam rá, mint egy barom majdnem egy órahosszát, miután becsaptam a könyvet és bevágtam a táskába, s látni sem akartam. Végül csak szódolgozatot írtunk, ráadás nem is tanultam rá, mert nem hittem h az lesz. Azt mondta a tanár, hogy majd jövő hét kedd-szerda körül írunk témazárót, s mai nap azt hittem „kedd van”.

S egészen a negyedik óráig nem tűnt fel, mert mindig csak mentem az osztályom után. Kinda nem is emlékszem rá milyen óráim voltak ma, annyira nem érdekelt. A másik szar dolog, hogy teljesen felaprózódtam a sok csinálnivaló dolog miatt. Holnap viszont elég 9re bemennem… Még ha csak egy órával többet, már akkor is örülök ha alhatok.

Kéne már nekem egy olyan pasi, aki tényleg olyan, hogy egész fél-napokat ellehet vele az ágyban lustulni, feküdni, aludni. Mondjuk egy kis filmnézés, s ami még belefér:) A mai pasikban az a másik gond szerintem, hogy egyik se (köztük én se), tud főzni, meg cseppet sem házias. Pedig az előny, ha tud legalább egy reggelit, vagy vacsit összedobni…

A másik tervem, hogy jövőre nem veszem fel, a Töri-emelt faktot, mert ott, ha megszakadok (ergo egy héten 20-25 percet tanulok rá) akkor is 3-as vagyok. Viszont ennél többet, semmire sem fogok áldozni. A sima szakon pedig első-másodikban 5-ös voltam. Szóval nekem az többet ér. Ezzek csökken majd az óraszámom, nem lesz nulladik órám egy héten sem többé.

A jelenlegi amúgy is elég katasztrófa. Hiszen Hétfőn 6, Kedden 8, Szerdán 7, Csütörtök 5, Péntek 5, -re jön ki, ha egy óra sem marad el. Ráadás az a nyüves fakt péntek nulladikban van, és így az első órám meg mindig lyukas. Tehát potyára kelek fel, azért a 45 percért. Sőt azon is agyaltam már, hogy az összes létező faktom leadom mindenből, s dugják fel maguknak az összes ehhez tartozó könyvet. Okosabb úgysem leszek. – Apropó a könyvrendelésem meg 1700FT lesz, mert nem rendeltem meg a töri-n kívül semmit! Minek? Matek füzetet sosem nyitottuk ki, bioszt sem, fizikát se, rajzot se, irodalom könyvet se… stb…

Ami nagyon kell, kikölcsönzöm könyvtárból, bár idén sem volt rá szükségünk. Azon az 5 érettségizős tantárgyon kívül nem érdekel és foglalkoztat semmi sem. Nem pazarolom felesleges időpazarlásra az erőmet. Meg a pénzem se, azt az egyetlen egy könyvet rendeltem csak meg. Még nyelvkönyvet is kihagytam a listáról. Minek, mikor az iskolában nem lehet megtanulni, feltétlenül magántanár kell hozzá… Engem nem szopatnak a "Fizess bazdmeg, fizess mint a köles bazdmeg!" - általánnyal... Nem, nem most másztam le a falvédőről, nehogy már majdnem 30 ezret perkáljon le, pár szaros könyvért tőlem az állambácsi, meg a kiadó - ráadás még gyújtósnak is szar, mert kipróbáltam, s nem ég rendesen a szemétje! Nyamvadt fényes papírra van nyomtatva...!:S