Valljuk be, nagyon semleges voltam az elmúlt napokban. Bejegyzéseim értelmetlennek, hanyagnak, kidolgozatlannak, szétszórtnak tűntek. Természetesen attól h ez így volt, van még sok mesélnivalóm, amit persze le kéne írni minél hamarabb. De hát az idő az a tényező, ami nagy kincs mostanában – mert abból sosincs…

Még mindig jobb, mintha éppen pénzhiány lenne, szóval szabadidőmben, ami éjszaka akad, az ágyban feküdve bőszen tudok terveken gondolkodni. Közben költségvetés tervezésen estem át a következő pár évre előremenőleg… Ez mellett az alábbi dolgok jöttek fel az utóbbi pár hétben, amiket át kell még alaposan gondolnom, 5 legfontosabb teendőm:

1.       Tudni rólam, hogy nem valami jó vagyok idegen nyelvből, tehát fejezzük ki úgy, jó a nyelvérzékem - mármint a szó pejoratív értelemben sok srác értékelte már…:$ - de ezen átmerülve a másik szóbeli műveltség értelmében meg csapnivaló. Sokan mondják persze, csak tanulás kérdése, de szerintem arra születni kell, hogy valaki el tudjon sajátítani könnyen vagy nehezen egy idegen nyelvet. Olyan ez mint a matematika, egész osztály kettes belőle, egyedül 1-2 ember van aki képes 4-est írni. Végső elkeseredésemben az az ötlet merült fel, hogy Június valamely részétől egészen Szeptemberig Németországba utazás lesz betoldva... Tehát az idő értelmes eltöltése, nyelvtanulással, kis munkával, másodrészben pasizási céllal:xD (<nem mellesleg)… Meglátjuk mi lesz belőle. Sajnos ez által teljes mértékben elmarad egy 9 napos horvátországi kikapcs, s még számos egyéb utazási terv, ami korábban volt.  A kijutás abszolút meg van oldva németbe, már csak egy megfelelő albérletet/lakást kéne találni, amit kiadnának…

2.       A teljes asztali gépmonstrum lecserélése… Ez már egyre égetőbb lesz, a számítógép valljuk be őszintén: zabál, eszméletlen sokat. (Ennek oka a 900W-os tápegység, ramok (6GB) a processzor, a videokártyák, a teljesítményre hangolt alkatrészek…stb.) Az egész cucc mindenestől egy árampazaroló szörnyeteg. Gamer gépnek készült, de már lassan csak Facebook-ra és internetre tudom használni, annyira kevés az időm. Igaz nagyon a szívemhez nőtt, ahogy a techmániás geek-nél a hasonló High-End modellek… Egyedül a HD monitor tekinthető takarékosnak a konstrukcióból. Ezt az egész mindenséget le kéne cserélni egy hasonlóan fejlett laptopra. Ami majdnem ezt a tudást tudja, csak „hordozható” méretben. Sajnos a nekem tetsző készülékek palettája elég kicsi, sőt nehéz is megfelelőt lelni a szegmensek közt, főleg olyat, ami rendelkezik pl. 17”-os 16:9-es kijelzővel… hiszen nem egy kis nettopra van nekem szükségem, egyben energiatakarékosságra, érezhető megtakarításra, kompakt teljesítményre, okos multimédia állomásra, sokféle kapcsolódási megoldásra. <Ezekre ne mondja azt senki, hogy MacBook-ra van szükség, mert attól még mindig merőben elhajlok:xD

3.       Egy teljes és alapos nagytakarításos rendrakás végrehajtása. Hiába rakok rendet a szobámban felületesen, pár nap múlva újra szemétdomb van. Ezt úgy lehetne megelőzni, hogy mindent egy orbitálisan nagy dobozba külön-külön kiválogatni, ami nem kell már. S ezt szépen lezárogatva a padlásra vinni… Értem ezt az összes szekrényben is lévő dolgokra. <Ezt a szép hosszú mondat együttest, mármint a megvalósítását több mint egy éve tervezem, de még sosem értem utol magam kellőképpen hozzá… (Szégyen:xD)

4.       A jelenlegi évben semmiféle nagy kiadásom nem várható. Ezért egyes cikkek beszerzését a hétköznapjaimba el kell végeznem. Érte mezt arra, hogy szükségem lenne egy új TV-re mert a jelenlegi rossz… Ráadás egy olyanra amit majd későbbi előre pár évre tudok magammal vinni ha elköltözöm. Tehát akkor is megmarad, használható, modern lesz, s nem veszít sokat az értékéből. Ebből is alapos leszek, a tökéletes alternatívát keresem meg. Igaz h a multik reklámlapjai öntve vannak a jobbnál-jobb ajánlatokkal, mégis nem szabad azonnal beléjük esni.

5.       A suliban érdemes lenne normálisan kezdenem majd Szeptemberben. S nem úgy, mint egy vakegér, mikor semmiről sincs fogalmam. Nem szeretnék olyan eszméletlen módon lemaradni, mint idén évkezdetben. Természetesen egész évben szinte semmit sem tettem, ezért a következő évben sötét voltam, mint a csillagos éjszaka. A hiányzásaim extrém magas arányúak voltak tavalyhoz képest. Ezekben a lógások is benne vannak. Hála égnek igazolatlanom egy sem maradt:) Mert mindegyiket lerendeztem…

Ezeket a dolgokat minél hamarabb meg kéne tenni, nyár végén egy összesítő bejegyzésben megírom, hogy vajon sikerült-e eleget tennem. Eddig sem jelentettek akadályt a dolgok. Vegyük figyelembe, a jogosítvány már megvan, bukás nélkül sikerült minden része. Akkor ez sem lehet akadály… Nah megint elfogyott az időm, rohanok nézni a Barátok Közt-öt:D Jó éjt mindnekinek!

Tudni kell rólam, hogy nagyon pesszimistán állok az ilyen online játékőrületekhez. Először is kezdve a stratégiai játékokat, meg a nehezebb ügyességi cuccokat… hát kerülöm őket, mint azt a bizonyos végterméket. Bágyadtan lesem, vajon a startlap idióta játékaival hogyan tudnak annyit tökölni? - Sajnos nem szeretek feleslegesen gondolkodni, meg agyalni semmin se.

Legnagyobb próbatétel volt, hogy kipróbáljam a fent említett címben szereplő Farmville-t. El kell mondanom, ezt nem kellett volna… (!) Mert amilyen gagyinak, s alapnak, dedósnak néz ki, annyira jó! Egyszerűen függőséget okoz, valamiért nem tudja abbahagyni az ember. Az elmúlt két napban nem tettem mást, mint folyton műveltem kis virtuális földem, s nem tudtam sehogy sem leállni vele.

Folyton kattog az ember fejében, mit lehetne még, mennyi pénz kell új dolgot venni? Milyen növények vannak még, mikor lesz elérhető a többi is. Egy nap leforgása alatt a 6-os szintre másztam fel:D

Még ma az órákon is ezen agyaltam a suliban, ha elvetek egy adott növényfajtát, számolgattam hazaérek-e addigra míg kikel, és arathatom le… tehát, eredményesen használjam ki a suliban töltött feleslegesen pazarolt időm:D Hihetetlen, de igaz! Aki egyszer kipróbálja, s esetleg mégis megunná, a sok-sok különféle változata ugyanennek a játéknak rendelkezésre áll…

Alapjáraton már szomszédokat is gyűjtöttem be. Igazából a kezdetek voltak a legnehezebbek, mikor még sok mindent nem tudtam mit jelent, mit kell tenni. Nem gondoltam pl.: hogyha nem szedem le az érett termést időben, akkor az ültetvény fele kirohad… Elég gáz:D De előfordul. Mégis egyszerűbb, könnyedebb és jobb sokkal, mint a WOW-amivel azóta is hadilábon állok. Képtelen vok elsajátítani, nekem túl bonyolult…:S

Vágyok már háziállatok gyűjtésére is, hiányzik egy pici pezsgés is a még unalmasnak tűnő felületre. Igazából csak azért regisztráltam, mert mindenki ezzel van elfoglalva, és mindenki ezen lovagol. Ha már ennyien szeretik, akkor én miért ne tegyem ugyanezt?:) – Csak nem lehet rossz dolog!

A sarkalatos pont igazából az, hogy mekkora lesz később is az élményfaktor? Vajon ha magasabb szintet érek el, akkor sokkal komplikáltabb lesz, s elveszti varázsát ez a laza kötetlenség? Remélem nem, jelenleg meg vagyok elégedve. S lassan én is az összes maradék időm elbaszhatom a Facebook-on:D

Hibába van ovis beütése mindennek, hiába gyerekes… Ráadás felnőtt emberek millió kattintgatnak benne, akkor csak nem lehet rossz…:D Aki szeretne, megjelölhet továbbra is szomszédnak, továbbá várok tippeket, és adományokat is akár, amit viszonzok!:D

Mindez egy nap alatt... Azért nem semmi:D Kezdjük a történet elején: Unalmasan, hittelen, de mégis kíváncsian görgetem a társkereső hasábjait. Mit ad isten, meglátok egy viszonylag közel lakó fiút, aki tök helyes is. Részletezve: Fekete rövid haj, alapszinten szálkás/izmos test, fiús megjelenés, persze azért meglehet ítélni h meleg.

Gondolom vesztenivalóm nincs, ráírok a profilja alapos elolvasása után. Természetesen figyelmesen, mert elég szűk korhatár közt keres, így megkérdezem, mivel fél évvel vagyok alatta a minimumának (18 éves fiú és 18-19közt keres csak.) Én meg mit ad isten ősszel leszek annyi…

Meglepetésemre készségesen válaszol, értelmeset, egyszerűt. Érezni a minimal szemléletet, ezek mellett elkéri az MSN címem. Én meg megadom. Rövid időn belül elkezdenénk beszélni, egy mondatban összefoglalom miért írtam rá, honnan, mi céllal. Ő is válaszol pár szót, s bedobja, h hozzunk fel egy témát. Mondom rajta. Erre megkérdezi a farok méretem (kár volt azt mondanom h innentől kérdezhet, amit akar, rajta a sor)

Ezek után az összes kis pozitív plusz pont, az igényes jellemről, egyszerűségről kezd abba sűlyedni, hogy egy retardált szexmániás pöcs ez is... Miért van az, hogy a leghelyesebb, a kevésbé helyes, sőt még a csúnya meleg fiúk is csak a fasz tulajdonságait, alkalmi kapcsolatot, dugás számot, stb… tudnak kérdezni/keresni az emberről… Meg ezt h "a/p"? az ember? Mikor a profilban is feketén fehéren ki van írva melyik, vagy mindkettő! El se olvassák, sztem felesleges kitölteni már bármit is ennyi erővel a lapomon, úgyse nézik meg.

Szóval a srácra visszatérve: Rögtön lesérelmeztem egy mondatban, hogy azt hittem sokkal szociálisabb dolgot kérdez majd. Pl. suli, tanulmány, hobbi, zene, vagy tőlem akármi lehet csak ne a szex három mondat váltása után... Eztán meglehetősen változtat a stílusán, s kedvesen eleget is tesz ennek (ami kimaradt), egy rövid bocsizás után. Nem tudom mire vélni, most akkor feleslegesen minek húzza az időt.

Mivel már elég késő van, már nem ír annyira bőszen, de összességében mindent megvitatunk, ami eszünkbe jut. Kifejtettem még azt is burkoltan, hogy nem az a fajta buzi vagyok, akit 1-2 levél után megdughat, vagy megdugathattatja magát velem, sőtt nem csak három után... szóval így szemléljen...

Semmi irányi választ nem vágok hozzá, meg tervet, önmagamban is csak van a partnerlistámon, ahogy alakul. Persze látom az egészből, innentől már nem lesz semmi az egészből soha, (már már nem szimpatikus) de legalább valamivel elfoglalom magam, perpill. h irkálok itt neki, meg ő is nekem. Sajnálkozzak inkább? Dehogy ,abból már rég kinőttem...

Lehúzok aludni, s este még picit gondolkozom a dolgon. Már annyira nem is szimpatikus, mint korábbi órákban, s már képzeletben le is veszem a kezem róla. Hiszen tudom, veszett ember/ügy. Nem visel semmi mást, csak valószínűleg ő is egy álarcot…

Ma feljövök estefelé, pontosabban egy órával ezelőtt. Belépek, MSN-ben látom fenn van. Rálökök egy üzit, mármint röviden köszönök. Nagyon nem izgat, mire sok idő múlva (már el is felejtettem), rámír ismét... Közli, hogy igazából „nem nagyon mozgatom meg a fantáziáját”. S mivel ő nem geci ember, így nem tűnik el az MSN listámról váratlanul, hanem megmondja az igazat. Szóval röviden összefoglalva nem hozom lázba őkelmét, ezért ismerkedni nem óhajt velem, s ezért úgy gondolja, felesleges a kommunikációnk, s törölni fog pár percen belül... Ágálnivalóm kötve sem lenne ellene... mégis mi?

Persze ez egy nagy pozitív pont, egészen meglepett egy ilyen gesztus. Legalább nem tűnik el szótlanul, s őszinte. Szóval sok sikert kíván egy mondatban a keresgéléshez, én is viszont, s elköszönünk, már töröltük is egymást rögtön! Igazából nem ért ezzel semmiféle csalódás, csak abból a szempontból, hogy van pasi a földön… akinek nem jövök be... Eddig életem során kettő volt ilyen. Hála égnek ez a második, nem csikart ki egy találkozót se. Egyszerű, korrekt, s határozott volt. Nem ringatta semmi tévhitbe az embert, s nem is használta ki… S nem húzta feleslegesen az időmet. Így lehet valakiről egyszerre pozitív és negatív értékelésem egyszerre…!:)

Remek kellemes idő lenne, de állandóan fúj a szél. Így merőben elzárkózok a kimozdulástól. Néha meg kell gyónnom a kis hülyeségeimet, s magamnak indokot adnom a lustaságomra, hiszen nem más az egész. Egyszerűen elegem van a hétköznapokból, s saját magam semmisségéből.

Először is hetek óta képtelen vagyok tanulni. Mikor még a suliban ülök, el van döntve, h ha majd hazaérek: „ezt is, meg azt is átnézem, ezt + azt megírom…stb” De mire hazamegyek, beesek az ajtón, leeresztek mint egy lufi. Egyszerűen csuklok be az ágyba, s innentől már elveszett az egész nap. Az idő, meg mintha fel lenne gyorsítva telik-telik.

A folytonos majd-majd-majd-olástól pedig semmit nem fejlődök, semmilyen téren. Ráadás ha sok órám van egy nap, szabályosan szellemileg visszafejlődök tőle. Utálom a zajt, nagyon zajérzékeny lettem. Ebből adódóan sokan még azon is csodálkoznak, hogy ha elvétve már hallgatok zenét, akkor azt is olyan alacsony hangerőn, hogy az szinte semmi.

Küzdök erős fejfájással is. Ez több ok miatt lehetséges. Lehet, hogy ki vagyok merülve, s nem sikerül magam kipihenni, hiába alszok. A másik, hogy valószínűleg romolhatott a szemem. Bár egyenlőre még nem vettem észre, mert ugyanúgy látok, mint mindig, s a TV teletext legalsó betűit is simán elolvasom a folyosóról a szobába tekintve…

Szóval nem tudom mi lehet a probléma. Enni rendesen eszem, ahogy mindig. Szóval a táplálkozásom nem szólhat bele. Kevesebb stressz van rajtam, mert mindent leszarok. A munka az egyetlen dolog, ami mindig megvár. S az egyetlen dolog, ha nekifogunk valaminek, s elkészülünk eggyel, akkor csak jön újra és újra a következő, szóval egy végeláthatatlan folyamat minden.

Hogy ez alól kibújjak, rájöttem, hogy a munkából, igazából a leges legelsőt nem kell észrevenni, figyelmen kívül kell hagyni, s aztán nem jön a következő se.  Ezt a tézist ajánlom mindenkinek, ha be van sokallva. Még mindig nem tudom megmondani miért, vagyok olyan cseszett elfoglalt, mikor szinte semmit se csináltam a héten…(?)

Mivel telik el ez a sok idő? Talán csak én látom ilyen gyorsnak. De néha úgy érzem, már életem sincs… Pont ez utálom a társadalomban, hogy mi magunk tesszük ilyenné az életet. Mert olyan dolgokért élünk, amit mire megkapunk, addigra már új dologra vágyunk majd… Szóval teljesen felesleges törni magunkat.

A hetet szinte számolgatással töltöttem. Spekuláltam előre további 4 évre anyagi dolgokat. Összeállítottam költekezést magamnak, s a saját jelenlegi pénzemmel való terveimet osztogattam és szorozgattam. Ha időben van mindenre tervem, akkor nem érhet meglepetés. Egyelőre most újra visszatért a mérsékelt költekezés és alapos spórolás elve…

Talán ki kéne mennem a szabadba, pihenni egyet, bringázni vagy bármi. De képtelen vagyok rá. Néha úgy érzem minden egyes kis tér, utca, liget, vízpart csak emlékeztet folyton egy újabb valakire a múltból. S ez által egyre jobban tudom gyűlölni magam, miért voltam ilyen naiv, hogy sokadára is bárkiben mertem egy percnél tovább hinni…

Mára ennyit… Ezekkel a gondolatokkal küzdök. El fogok jutni oda, hogy többé már nem lesznek vágyaim, ahogy reményeim már rég kihaltak. Abszolút gyakorlatias és nyers valóság híve leszek. Legalább tudok majd boldogulni az életben, mert semmi nem vágja át a fejem, de mégis érzéstelen, egysíkú, s karrierista leszek. Meglátjuk, hogy lesz… Most azt képzelem bár csak holnaptól 10 év múlva lennék…:)

Tegnap este D.-vel elég hosszan dumálgattam, mármint az elmúlthetekhez képest sokkal jobban bő lére eresztve. Épp egy elég nagy kitört szarkavarás témáját mesélte el. Ami után indulat teljes kommentet zúdítottam Rion blogjába. (Szerencsére nem moderálta ki:) Hiszen annak ott kell lennie... [Közben itt ez a videó is, éppen ezt a részt volt szerencsém látni már TV-ben is...]

Ezután eltért a téma kicsit, s apróbb-csetlőbb tanácsokat próbáltam ezek ellen az eshetőségek ellen neki adni, amit hátha megfogad – hátha nem, Innestől nem az én dolgom. Mindenesetre ezek szerintem olyan jó összefoglalóként sikerültek, hogy megosztom veletek is. Rövid idő alatt feldolgoztam gyorsan az MSN beszélgetésünket. Következzenek az ajánlatos tanácsok, ha egy friss kapcsolattal rendelkezel, s betartod őket, nem fogsz akkora mértékben pofára esni:

1.       Ha megismertél egy srácot. S már összejöttél vele, pár hetes/hónapos még vele a kapcsolatod, figyelj arra, hogy ne legyél belé szerelmes. Kedveld, tiszteld, értékeld őt, minimum annyira, mint ő téged - de ennél jobban semmiképp se mutass többet, s ne is érezz! Szeretni szeretheted (hiszen a szerelem és szeretet fogalma két külön világ), de semmiképp ne engedj a kísértésnek, hogy kimondj neki bármi hazugságot is. Így sose mond ki azt a bizonyos sz-el kezdődő szót… Maximum a kedvellek szó még belefér…

2.       Soha ne bízz benne, a szavaiban, a gondolataiban, a tetteiben, a külső és belső tulajdonságaiban sem egy percig se. (Hiszen lehet mindegyik - vagy minden második szava is hazugság akár) hiszen mindnek megvan a maga foga fehérje. Használd ki jól ezt az időszakot, tettesd magad hülyének, idd a szavait, de mögötte jól tartsd nyitva a szemed. Egy percig se bízz rá semmit, ami neked fontos (pénz, értékek, feladat, teendő…), s a titkaidat SEMMIKÉPP NE áruld el. Arra ott vannak a legjobb barátnőid! Igaz, meglehet, h ők hamarabb továbbfecsegik a dolgokat (persze névtelenül pl.: „jajj egyik ismerősöm így meg úgy…” – kezdetű szöveg másoknak), de legalább nem használják fel ellened később soha! (Ezzel szakítás után nem mér rád övön aluli ütést a pasi!) Fontos még, hogy ne mutasd be a barátaidnak és családnak még legalább 3-5 hónap el nem telt, mesélni mesélhetsz róla, abban semmi gáz nincs. – Hiszen kitudja, mikor van egyik napról a másikra vége?

3.       Soha ne tervezz egy fiúval előre egy hétnél többet! Semmiképp, s egy jövőbeli szavát se hidd el semmiképpen. Egyszerűen hagyd figyelmen kívül. Légy határozott, egyszerű, s könnyed. Te se ígérgess két napnál előbbre! Ettől úgy látja majd, hogy nem veszed annyira számba, mint ahogy ő szeretné. Pont ezzel tartod magad mellett, mert úgy érzi, hogy lehet, elveszít, ezért te fogod érdekelni a legjobban! Addig kellesz úgy is, míg küzdeni kell érted… Szóval jó pár évig nyugodtan vedd másod - vagy harmad számba. Nem isten ő, hogy elsőnek neki imádkozz… s elkényeztesd! – Amilyen a mosdó, olyan legyen a törölköző is! Ne is képzelje magáról, hogy majd játszadozhat veled, s már rég meghódított…!

4.       Legyen egérutad! Többször adódott már úgy életemben, hogy egyik nap nyaltuk faltuk egymást és minden rendben volt. Erre másnap meg már szakítottunk. Sosem tudhatod, mikor következik be… Ezért tervezz előre ebben a tekintetben. Mindig legyen képzeletben egy haditerved, mi lenne, ha holnap szakítana, vagy jövő héten váratlanul? (Még ha virágzik is a kapcsolat, gondolat olvasni úgysem tud senki, arra gondolsz, amire akarsz) Legyél határozott, s a legelső stiklinél, megcsalásnál, bizalom összeomlásnál, rögtön hajítsd ki, de úgy h a lába se érje a földet. Esélyeket már nem divat adni, aki egyszer megtette, az újra megfogja. S aztán egy percet se gondolkozz rajta, légy nyugodt, mert megfontolt voltál. Keress mást! Éppen ezért, hogy gördülékenyen menjen, soha semmiképpen ne kösd össze magad vele túlzottan, főleg tárgyakkal, közös tulajdonokkal, mobil előfizetéssel kettőtöknek, hitelekkel, lakbérrel, és még sok variáció lehet.

5.       Soha ne feledd el, akivel nagyon kedves, önzetlen, és önfeláldozó vagy, az fog majd a legváratlanabb, és a legaljasabb módon egyszer csak elbánni veled! Aki pedig térdre borulva küzd a kegyeidért, mégis leszarod, az meg tűzbe tenné érted a kezét… Ezért ennek megelőzése érdekében tartsd szem előtt: Amit sült galambként megkap készen, azt szarnak sem értékeli, de amiért fáradtságosan megküzd, ahhoz örökké ragaszkodni fog. Ha idejében kidobod, mielőtt ő tenné meg, akkor te győztél. Szóval vagy veled marad egy ideig – aztán szakít - vagy retteg majd elveszíteni, s erősen „fogja majd a kis kezed életed végéig”… mert minden kis elért apróságot veled kapcsolatban sikeres kincsnek fog majd fel – Így te magad fogsz egyedül, mindig is az egyetlen kincse lenni…

Mára ezeket a tavaszi tanácsokat szánom a frissen ismerkedőknek, vagy az éppen frissen kapcsolatba kerülteknek. Legyetek figyelmesek, realisták, határozottak, döntésképesek, s nem lesz semmi baj sem.:)

UPDATE: Egy kis kiegészítés/ Elfelejtettem ajánlani ismerkedésre tanácsnak, hogy legalább az első két hétben ne add meg a mobilszámod se! (Nehogy egy éjszakai légyott után azon zaklasson) S az e-mail címed helyett egy direkt randizós címed legyen mindig tartalékba, hogy ne kelljen egyenlőre az igazi címedre felvenni! Ez különösen a Pesti bulikon való ismerkedésekre érvényes...

Őszinte leszek: Semmi kedvem nem volt blogbejegyzést írni. Ennek oka, az esővel kapcsolatos negatív hangulatom. Akár kezdhetném így is: „Ess eső, csak ess… - a k*rva anyádba ess!:@” Szóval eléggé rosszul érintett a dolog, s nem örültem mindennek. Minden egyes nap a héten villámlott, szakadt, csöpögött, folyt, szitált az eső, mellékelve a szél fújásával…

Pedig már eljött a tavasz, már majdnem jó idő volt, erre elérkeztek ezek a felhők, s teljesen visszaállítottam mindent a régi kerékvágásba, mintha nem is ezen évszak lenne. De ezen kívül más ok miatt is akadályozta a gondolatvilágomat az írás. Tegnap volt egy évfordulóval ezelőtt az utolsó legnagyobb csalódásom, amiből merítődően hatalmas tanulságokat vettem fel, s azokat egy átfogó bejegyzésben ismerkedési tanácsnak össze fogom nektek még ma írni.

Erre a balszerencsés napra emlékezve, mikor véglegesen sikerült a szívem összes álomvilágát abszolút össze-vissza törni, s eltaposni, elásni a föld mélyébe, derült égből villámcsapásként új korszakot indítottam el az életemben.

Mondják azt, hogy egy idő után megbékél az ember, meg akiről rosszat gondol, az időlegesen majd változik, s máshogy fogjuk majd látni. Én nem ez a fajta vagyok, akiben egyszer csalódom egy bizonyos határon felül, az már sosem nyerheti vissza a bizalmam. Ha valakiről egyszer meggyőződök, hogy egy szarházi, akkor a csillagot is lehozhatja az égből, az az én szememben egy szarházi marad.

Gondoljátok csak el, ha mindenkinek megbocsátgatnánk, akkor továbbra is esélyt adnák azoknak az embereknek, hogy újra és újra hülyének próbáljanak minket nézni. Főleg manapság, mikor még magunkba és senkiben sem tudunk bízni. Sokszor csak csellengünk a világban, önmagunkat keresve…

Ha valakit gyűlölök, mert cserbenhagyott, mikor a legnagyobb szükségem lett volna rá, vagy hazudott, s szemembe mondta, hogy szeretni fog – és nem úgy tett (csak kihasznált), lássuk be életem végéig ugyanúgy gyűlölni fogom, a lehető legnagyobb megvetéssel társítva... Ilyen dolgokat csak akkor mondhat az ember, ha tényleg úgy is gondolja. Mert felelősség, másik iránti érzéseinket kimutatni… főleg tévesen, vagy szándékosan elferdítve azt… Igaz nem egy kultúr oldal, de most a napiszarról teszek fel egy idézetet:) Átlagos, normális srác írt e-mailt miért nem tud ismerkedni (?), mert mindenki, akivel ismerkedik csak kihasználja:D Itt a teljes bejegyzés…

„Problémád mindennapos, de nagyon egyszerű megoldani. A leveledből is lejön mindenkinek, hogy Te egy kedves, rendes srác vagy. És itt kezdődik a baj. A nők mind büdös, rohadt, aljas, tetves, gecisszájú, hazug, szopadék, moslék, koszos, szaros, hugyos, fasztarisznya kurvák! MIND!!!!
(Kivéve anyámat! Bocsi Mamika!) Nem érdemlik meg hogy kedves légy velük! Ha kedvesen közeledsz, vagy visszautasítanak (jobbik eset), vagy lehúznak mint a szart. Légy közönséges, és bunkó akkor lesz nőd! Ha legközelebb ismerkedsz, mondjuk szórakozóhelyen, így beszélgess a lotyókkal: - Helló Baby, mi a pálya? Bejössz nekem, ugye tudod? Tudod vagy nem, ma este szopni fogsz! És máris nyert ügyed van. Nőnek soha ne mutasd a valódi érzéseidet! Légy vagány, nemtörődöm alak, és a lábad előtt fognak heverni a csicska kurvák. Alázd őket porig, azt szeretik. Persze ez a megoldás sem jön be mindenkinél. Ha ez sem segít, akkor sem kell búslakodnod.„

 A legrosszabb ebben, hogy ez pontosan átültethető a mai meleg fiúkra is. Ennyire közönségessé váltunk, de nem meglepő. Az előző kormány alatt az ország ebbe a mérhetetlen gyalázatba süllyedt, addig a megfelelő normák is a béka segge alá csúsztak… Nincs már semmi becsületesség sem. Remélem a választások, és az azzal járó változások minél hamarabb hoznak valamit ebbe az országba, ami végre pozitív lesz…

Gondolhattátok nem hagyom annyiban még. Hiszen sokat tudok ám írni, ezért természetesen egy negyedik résszel zárom beszámolómat. Nagyrészt a vásárlásról, s kis divatmániáról lesz szó. Az elmúlt héten rettentően sokat hódoltam ennek, olyannyira, hogy még internetezni is elfelejtettem. Persze azért nem fejvesztve és észtelenül shoppingoltam, hanem megfontolásból is.

Kezdtem a piacokon, tudni róluk, hogy van 1 EURO-s azaz ismétlem EGY eurós piac. Ahol a táskáktól kezdve, minden kisebb műszaki tárgyakig (nagyrészt kínai cucok vannak), és mind 1 euróba kerülnek: azaz = kb.270 FT/db.:xD Van azonban rendes piac is, ott rengeteg jó alapcuccot lehet lelni. Jó alaposan átbandukoltam, s mindenféle szuveníreket szedtem össze. Ruhát nem akartam ott venni.

Aztán a napokban az összes közelben fellehető ruhaüzletet bejártam. Körülbelül majdnem több, mint 100 ruhát próbáltam fel egy hét alatt, több mint 1500 terméket láttam és majdnem 40 ruhaneműt vásároltam ezekből. Köztük farmerokat, öveket, pólókat, főképp ingeket, boxereket, minőségi zoknikat, kiegészítőket, és táskákat. - Külön utazáshoz, kerékpározáshoz, kocsiban vezetéshez, ezernyi féle tatyó várt a szaküzletekben, a legkülönbözőbb stílusból. Vettem még azonos márkájú tokokat (szemüveghez, fényképezőhöz, mobilhoz stb…)

Most persze a kaját nem sorolom fel, hiszen azt előző írásomban megtettem… Így folytatom tovább az elektronikai kellékekkel: Gondolva Pestre kerülésemre már előre (mert mindenre felkészülők mindenből), elkezdtem a vásárlást. Mert arra számítok, hogy a ballagásra kapott pénzem majd szépen lekötöm (semmit nem költök belőle), vagy valamiben megpróbálom megforgatni, ahogy eddig tettem a 8-adikossal anno. - Ami még a mai napig jó alaposan többszörösen meggyarapodott. Ezeket Vatera/Teszvesz aukciókon fektettem be akkor kezdve, vettem-eladtam, olcsón-drágán, s visszajött a haszon 1-2 éven belül busásan.

Egész évben melóztam, persze szellemi munkákat végeztem. Többnyire számítástechnikai dolgokkal foglalkoztam… Ráadás a vezetésre szánt összeg is eléggé lemerített, s alig bírtam talpra állni. De szerencsére kölcsön senkitől nem kértem, türelmesen vártam… Végül megjött az eredménye. Valahogy ezt szeretném, ha elkerülök, és 1-2 év eltelik, a harmadik évre annyira egyenesbe jöjjek, hogy semmi problémám ne legyen. Jelenleg a 2007 táján megtervezett struktúrám egészen 2009 végéig virágzott, s már előre gondolkodtam idénre is. Amit alaposan megtervezek, az úgy is lesz, s pesszimista képeimből adódóan a legrosszabbra számítva, biztosan nem érnek meglepetések, mert mindenre van alternatív megoldásom.

Célom majd, hogy a pénz ne úgy fogyjon a kezemből a számlákra akkor, mintha vizet vinnék. Sok embernek szerintem az a baja, hogy előre nem gondolkodik több évvel… Vagy ha mondjuk, párkapcsolatot kezd valakivel, nem számít teljes költségvetéseket előre, nem teszi el a számlákat, - statisztikák és biztos átlagok nélkül él. Szóval gondos megtervezés, legalább 3-4 évvel előre, egyenlő a jómódú, izgalommentes, stabil élettel, hiszen senkinek sem röpül a sült galamb a szájába... De ne menjünk bele, folytatom az előzőt!

Szóval vásároltam fajin állólámpákat, sajnos 200W-os izzóik vannak (pff…de mégis megérte), de a fényerejük szabályozható egy távirányítóval azért ekkora feszültségűek, s nagyon szép hangulatvilágításosak. Magasak (kb 2 méter), minimalista stílusú, szürke és fehér színekben. Nagyon dominálnak a szobában, meg a lakás pár pontján is helyeztem el belőlük. Később ezeket biztos fogom majd vinni magammal. Egyszerűen csodálatosan kidolgozottak, nagyon beléjük szerettem:)

Vettem anyával közösen egy digitális mikrót, grillező funkciója is van. Ezen kívül magamnak DVD lejátszót, 6 fejes profi Videólejátszót – mely felvevős is (bár már jelenleg is alig használnak az emberek kazettát). Tömörítetten tud rögzíteni akár filmeket a szalagra. Vettem hangfalakat a géphez, nagyon kellett már valami jó mély és széphangzású audiós erősítő is. Vásároltam ezeken kívül egy komplett számítógépet és monitort is. A kint most vett gépet el fogom adni jó pénzért, és a monitort megtartom, a jelenlegi legnagyobb gépemhez fogom felhasználni. Két darab monitort kötök rá, hogy Dual rendszerű legyen, így dolgozni is kellemesebb lesz a nagyobb felületen… Mondjuk több párhuzamos operációs rendszeren.

Néztem a nyomtatóimhoz patronokat. Rengeteg netes kiegészítőt is szemelgettem. Wifi szettemhez néztem kis apróságokat, USB kábeleket, egyéb csatlakozókat. Vettem egy nagyon profi összeteleszkópos fekete bringát is. Huhh… annyira imádom máris, a Facebook-ra is tuti teszek fel képeket róla. Az eladó srácok nagyon kedvesek voltak a boltban, az utolsó nap össze is csomagolták nekem (így tudtam vele járni a héten), hiszen nagyon egyszerűen szétszedhető. Minden könnyűszereléses rajta, kikapható a kerék csavarhúzó nélkül is, tekerőkarokkal. Shimano váltókkal, és erős vázzal.

A ruhaüzletekben is nagyon elégedett voltam. Nyugat Európában ismét élen járnak, élmény a vásárlás. Sok üzletben, külön profi emberek, néhol designer vagy „tanácsadó” friss-fiatal pasik/csajok segítenek a legjobb hozzád illő ruhák megtalálásában… Szinte bármire adnak megoldást, ezen kívül tökéletes ötletekkel rendelkeznek és jó tapasztalatokkal. Főleg ha a presztizs-ruhamárkák közül keresgél az ember, akkor el is várja a támogatást. Azért egy cipő vagy egy kabát, vagy egy egész ruhakészlet kiválasztásához egy ember kevés…

Ennek okán még picit a divat is elkezdett érdekelni. Nem bírom ki közben h ne említsem meg megint IGU-t! (főleg mióta nyúzom a Boroshta blogját):D Szerintem ott biztos elemében érezte volna magát. Én napi 3-4 órákat jártam a plázákat, egyszerűen nem lehet abbahagyni. Talán egy életstílus, s kikapcsolódás is lehet, azoknak a melegeknek és főleg inkább nőknek, akik munka után azonnal ide tévednek. Igen, mert a külföldiek megtehetik, hogy mindennap legalább egy ruhát mindenképp vásároljanak maguknak…

Sajnos így nehezebb, mert nekem ismét egy évre kellett előre shoppingolnom, hiszen legutoljára tavaly voltam, és akkor láttam el magam egész évre… Többet nem is írok, azt hiszem kimerítettem minden dolgot. Lehet kimaradt pár apróság, de már nem érdekel. Megpróbálok a héten szintén visszazökkenni a hétköznapokba. Törődni a választással, technikával, gyúrással, emberekkel, főleg azokkal, akiket hanyagoltam erre a hétre…:(

UPDATE: Elfelejtettem a hatalmas felsorolásban, hogy egy PlayStation konzolgépet is vásároltam, négy kontrollerrel, egy lézeres vezetéknélküli piszollyal, egy pár alapjátékkal, és elengedhetetlen kiegészítőivel...:D

Igen…a pasikról elvétve lesz azért szó!:) Hát korábban meg voltam győződve arról, hogy a meleg pasik közt így Európa szerte, ha a legszebbeket kéne kiválasztani, a magyar fiúknak nem lenne mit szégyenkezniük… hiszen nagyon szépek, s jól is néznek ki, de valahogy ha nem csak külsőre kéne értékelni, hanem belsőre is, akkor hamar elbuknának. Kezdem is egy tényszerű erős kijelentéssel, amire kérem szépen: csak akkor válaszoljon, aki nem ért egyet / egyetért, ha végigolvasta ezen bejegyzésem. Saját szememmel megélt élmények alapján ezt szűrtem le:

Úgy gondolom „Melegnek lenni Nyugat-Európában tehát, nem azzal egyenlő, hogy mindenkinek egy rohadt, szarházi, hazug, kihasználós, átbaszós, köcsögnek kell lennie, mint itthon…(!) (Tisztelet a szinte sajnos már elhanyagolható különbségnek)” – Talán ez megállapítás, ez az életforma az, ami megkülönbözteti az ittenieket, az ottani másoktól… Nemsoká ki is fejtem:

Először is halmozottan felfigyeltem arra, hogy a melegek egy már szellemileg is fejlettebb szintre jutott nyugati országban tudnak: átlagos, (ismétlem teljesen átlagos) hétköznapi, „emberi” életet élni. Rendezett körülmények közt, monogámiában is, vagy magányosan, vagy akárhogy (mindegy). Melegnek lenni nem „megvetnivaló” és főleg nem szégyen. S nem is ítélik el, maximum a társadalom nagyon elenyésző része. De a 14-45 év közöttiek számára úgy látom, abszolút nem jelent semmiféle problémát egy átlagos fiúpár látványa. Nem kelt undort, nem polgárpukkasztó, nem törnek ki indulatok. Mert az pont olyan, amilyennek lennie kell, mint egy teljesen átlagos heteró pár.

Valahogy eljutottak oda az emberek, ha valaki meleg, s a párjával csókot vált az utcán, az teljesen olyan, mintha egy átlagos fiú és lány pár tenné ugyanezt.

A legdurvább az egészben, hogy észre sem veszik szerintem, mindössze a tömegek üde színfoltjai ezek az apró jelenetek számomra, amit egyszerűen csodáltam. Az emberek úgy elvannak a saját dolgaikkal, hogy egyszerűen nem foglalkoznak mások külsőségeivel. Nem tartják különbnek magukat mint a többiek.

Amúgy a fiúk nagyon helyesek:) Minden napom jól indult szinte, mert ha beugrottam a pékhez, már rögtön láthattam az eladó személyében korán reggel egy helyes srácot:):$ Megfigyelhető, hogy nem elöregedő a társadalom, nagyon sok a fiatal, friss nemzedék. Kevés idős 50-70 feletti embert látni. Az átlag életkor, ha az ember megy az utcán, vonaton, stb… olyan 6-tól 45-ig terjed. Ami nagyon furcsa volt az itt megszokott viszonyokhoz. Mikor sokszor egy reggeli buszjárat már mehetne is, az öregek otthonába, mert 90%-ban nyugdíjasok vannak rajta.

Melegekre visszatérve, két fiú nyugodtan végigmehet bármiféle negatív reakció nélkül, a város/ország bármely felén. Az emberek kedvesek, átlagosak, barátságosak. S tévhitek keringenek. Több éves tapasztalatom szerint, többszöri évenkénti visszajárás után, bizton mondhatom ki, nagyon sok féle nemzetiség él Párizsban. Beszélhetek itt az Arabon át, a Belga, Spanyol, Angol, Magyar, és számos még…

Minden egyes dolgozó ember teljes értékű, s a társadalomban egyet tesz ki a sok közül. Ahol én is töltöttem ezt az egy hetet, ott is rengeteg különböző ember élt, azon kívül, hogy nagyrészt inkább a melegeket és életüket próbáltam nagyrészt megfigyelni, tanulmányozni. Hiszen egy késő életpálya céljának is tekintem már, a külföldre való költözést, ha már elérem a nagykorúságot, vagy mondjuk továbbtanulás után. Amin már elgondolkoztam, hogy lehet, gimnázium után már a legjobb lenne rögtön kiutazni jövőre, s ott folytatni a tanulmányokat...

Rájöttem arra, kortól, fajtól, nemtől, függetlenül nincsen megkülönböztetés. S igazából a kisebbségek sem szemmel láthatók, mert beleolvasnak a társadalomba. Ugyanígy a melegek is, ahogy fenti monológomban említettem tiszteletben vannak tartva, s ennek alap oka, hogy nem egy szarházik... Ezért, mint minden más embert, őket is ugyanúgy, sőt általában még jobban is kedvelik…

Ezen kívül meg kell említeni, rengeteg a fekete (tehát néger) is. Meglátásom szerint, ebben a pár napban felfigyeltem arra, hogy még az alap anyanyelvű állampolgároknál is sokkal nyitottabbak. Nagyon nagy arányban élnek, sokkal többet, mint Magyarországon a cigányok. Ami viszont ellentétben felhozható a cigányokkal szemben, hogy ők tisztességesek

Általánosságban kedvesek, jófejek, ahogy több évben is megtapasztaltam. Sokszor, ha az utcán vásárokban, vagy boltokban járkálsz az emberek, (főleg négerek) rád köszönnek, mosolyognak, s kedvesek is veled. Főleg ha látják, nem vagy ottani állampolgár, vagy turistaként estél oda. Műveltek, több nyelven is beszélnek. Angol, Német, stb… Szinte bárhogy megérted magad, főleg ha segítségre van szükséged, mert eltévedtél… Az arabokról nem is beszélve. Ők annyira nyitottak, hogy szinte képesek majdnem megvendégelni tőled, ha véletlen a házuk előtt haladsz el. Az Arab fiúk pedig…huhh sokuk annyira jól néz ki…:$

A „magyar” elnevezést nem ismerik, sőt sokan nem is tudják mi az a Magyarország, sem Hungary, Hongrie…stb… Budapest hallatán pedig azonnal Bukarestet értenek félre:D Bár sok Francia viszont már hallott a TV-ben az országról. Elsősorban a kormányról, hiszen a nagyobb tüntetésekről, eseményekről, politikáról is beszámolnak az ottani külügyekkel foglalkozó csatornák…

Nagyszüleim által felvett TV adások közül, sokról megállapítottam, hogy többet is mutatnak, mint amit az itteni 30 percben-röptében lezavart híradó… Ami azért valljuk be, elég ciki nekünk… Valamiért van egy alap kiegyensúlyozottság, szerintem ez mind a gondtalanság, jó közügyek, ellátottság, stabil politika okozza. Mivel mindenki jól él, nincsenek olyan mértékben nélkülözők, nincsen 19-25%-nál magasabb adóelvonás, így nem éleződnek ki ellentétek. Nincsenek jelen a radikalizálódó eszmék, a zavargás, és az elégedetlenség országszerte… A melegek helyzete kiemelkedően jó:)

Ma nem politikai dologra térek, mert ebben a helyzetben hülyeség. Előző bejegyzésemben sajnos sikerült eltérnem a fő témától. Az alábbi 8 napban hihetetlen sok mindent csináltam… Ide érkezve, igazából nem is tudtam mik a terveim, hogyan töltsem el az időt. A második napon viszont már annyira felszabadultam, hogy „egyszer-élünk” alapon mindent megtapasztaltam.

A hét elejétől kezdve elhatároztam, most vagy soha érezni akarom az életet. Tehát ment ám javában életem egyik leghosszabb ideig tartó „burzsujkodása”. Igen, most burzsujkodtam…de nem is akárhogy: Szóval, aki szeret enni, annak felhívom a figyelmét, lehet az ízlelőbimbói nagyon érzékenyen fogadják majd az írásom.(!) Továbbá szimpátiát és undort is kiválthatnak a vizuális elképzelések... Sok kajának nem tudom a nevét, mert lefordítani nem tudtam, viszon megpróbálom elnevezni és körülírni mindegyik lényegeset…:

Franciaország rengeteg híres ételről híres, ezért velük kezdtem az ismerkedést. Mindenféle stílusból, s korlátlanul a mélyvízbe vetve magam - az eddigi konzervatív hozzáállásommal ellentétben, nagyobban ugrottam. Kezdtem a gusztusos halételekkel. ezeknek számos fajtája van. A pácolt, sült, párolt, és társai… Mivel a hét számomra 8 napból állt, tehát 8x3 étkezés alkalmával ehettem magam majdnem az asztal alá. (ha még nem említettem eddig blogomban, imádok zabálni, s mégis 60 kiló vok)

Megkóstoltam a tenger gyümölcsei közül a kissé bizarr osztrigát, s a híres rákok pár fajtáját is. Ezek közül a tavaly is fogyasztott nagy tarisznyarák is megfordult. Kisebb lárva-szerű friss kisrákokból készült szép színes saláta (sokféle zöldséggel díszítve), homár, s valami barnás-feketés tengeri lény jutott az asztalra (melyet nem tudtam azonosítani, de nem is volt túl jó). Csigát viszont kihagytam, az már túlzás…

Desszertnek almás pitét, meggyes-rácsos süteményt, és a fornettihez hasonló csokis-lekváros cuccot kajáltam. Nem hagyhattam ki a mártásokat sem a héten. Egy egészen különleges „pörkölt” állagú ételt is látott a szám. Valami fűszerezett kókusztej-mártásos-ananászos-húsos (no’eztjólmegaszontam) ragu volt. Benne pulykahússal, egyedüli szokatlanság az volt, hogy krumpli egyik ételhez sem volt. Nagyrészt a cukkinit nyomták…

Ettem húsleves féleséget, hagymás-sülthúst, padlizsánt, sőt mielőbb az előzőekből kihagynám: megkóstoltam a Kaviárt is. Igazából nem más, mint egyszerű halikra adag, túl sokra nem értékeltem (pff)… (nem tudom, mit esznek rajta annyira…) Desszertnek ettem még kapros-tejfölös sütit, tiramisut a levezetéshez.

Harmadik nap környékén kihagyhatatlan specialitásként volt kiemelve választottaim közt a „Merges-kolbász”. Eleinte nem tudtam mi lehet, de sikerült kioktatni belőle, állítólag „lókolbász”. Mármint nem a hímtag:xD - hanem a lóhúsból készült virsliszerű, hosszú, sült kolbász. Egye fene, neki is feküdtem rögtön, aztán megállapítottam a kezdeti undorhoz képest nem is rossz. Ha nem tudnám, miből van, akkor is megenném, s talán jobban ízlene.

Volt még párolt-borda, borsós körettel. (csicseri borsó) Olivás kutyvaszok, kuszkusz (tésztaféleség), melyet a sült csirkecombokhoz társítottam, ugyancsak krumpli helyett.:( Ettem áfonyás fagylattortát is:D A végére már majdnem rosszul voltam… de hát egyszer élünk!:D

Egyik nap megismertem a tésztasalátát, ennek is rengeteg reinkarnációja elterjedt. Ettem nagyon finom sárgarépa-levest és borjúsültet ezen kívül. Általában ha tehettem a legkülönlegesebb nevű cuccokból szemelgettem. Természetesen jó magyarhoz híven mindent elfogyasztottam, s maradékot sem hagytam. Hiszen ha már egy ehhez értő ember elkészít mindent, akkor azt meg kell becsülni. Magyaros ételekből nem fogyasztottam, hiszen azt nem is készítik olyan jól.

Megízleltem a kenyereket. Egy kilós kiszerelés mondhatni nincs is. Kisebb cipók, és a bagett a favorit. Utóbbi nagyon finom volt. S egy gombás-párizsis rántott szelettel jó társaságot alkottak.:) Néha kivágták a biztosítékot a sajtok. Mindennap egy másikat vettem. Kezdtem a Camambert-el, aztán a különféle nemes penészes cuccokkal. Hihetetlen, némelyik közelebb állt hasonlóságban egy cipőtalphoz.

De meg akartam ismerni, érezni és tudni akartam. Magamba szerettem volna szippantani a kultúrát. Fényképekből viszont csak párat csináltam rójuk, melyeket láthattok egyéb közösségi portáljaimon… hiszen inkább a videózásnak kellett a sok hely. Nagyjából ezek voltak a legmegemlíthetőbb különlegességek. Rendesen megpakoltam velük a gyomrom:D

A kezdetről: Hát… nagy terveim dugába dőltek, hiszen egyéni technikai okok miatt abszolút nem tudtam használható internet közelbe jutni...:( Persze leveleimet olvasgattam olykor-olykor, de másszor nem jutottam semmire. Sajnos nem számítottam arra, hogy a Wifi-nek több fajtája is ismert...(alap dolog pedig) S az adott eszközök nem mindegyiket támogatják egyszerre a szabványok közül:D

Persze annyira nem törtem le, hiszen sokszor eszembe sem jutott az internet, annyira jól éreztem magam. Ezernyi újabb téma és vélemény született meg bennem. Főleg a jövővel kapcsolatban, pontosabban az én jövőmhöz kapcsolódóan lettek vázolt elképzeléseim.:)

Szóval szó, mint szó, hosszasan elkezdtem írogatni azért bejegyzéseim. Videó beszámolóm sehova sem jutott viszont, mert otthon hagytam a fényképezőgépem USB kábelét:D (Ekkora marhaságot!) Induláskor, már szokásosan az utca közepéről kellett visszatolatni, hogy ez+az is otthon maradt…(nem csak nekem, apáéknak is… mindig kimarad vmi) Viszont a sok eltett cucc közül, mégis a legfontosabbak maradtak le továbbra is, az észrevétel ellenében…

A héten rengeteg minden történt, szinte alig tudnám leírni, szóval ezért majd különböző csoportokra fogom bontani a bejegyzéseiket. Fogok írni emberekről, dolgokról, tényekről, elképzelésekről… Holnapi érkezésem szerencsére már biztosan borítékolható, s hamarosan MSN-en is leszek. A hét összesített véleménye: nagyon sok dolgot ismertem meg, nagyon sok dolgon lepődtem meg a messzi nyugaton ismét, s maradt sokszor sokáig tátva a szám…

Politikailag annyit mondanék, hogy ebből adódólag nagyon visszaesik a gazdaságunk, s lehetőségeink. Amit honatyáink elbarmolnak, annak csak mi isszuk a levét. Ég és föld a külömbség. Többek közt borzalmasan igazságtalan, hogy a munkanélküli segély 1200 euró körüli. S egy kereső ember 1800-2500 eurót visz haza, pedig átlagpolgár. (az orvos meg 6-8x-osát, ugyanígy a többi értelmiségi) Minden emberre jut egy kocsi, minden családnak, több kocsija van. Általánosságban kettő biztos...

Egy Apple iMac 27" a márkaboltban 1400 Euróba kerül. Tehát, ha havi keresek 1800 eurót, abból kiadok 40%-ot amibe adóba a 20%-már benne van mint levonás(!), mégis csak 2-3 hónapon belül vehetek egyet. (egy potom 400 ezer forintos gépet) Hiszen mind az élelmiszerek, lakásárak, minden egyes számla pontosan ugyanannyiba kerül majdnem mint itthon. Szóval aki Németország-Franciaország, stb... környékére megy, nem fog meglepődni, semmi sem drágább, mint itthon.

A nyugat európai polgár négyszer többet keres, és négyszer kevesebbet dolgozik ezért! Ehhez hozzájön a tény, hogy az ember ezen képes felidegelni hamar magát. Inkább az itthonra térek: Egy év alatt is rengeteget változik a környezetünk, s főleg a fejlettebb államok, csak mi nem, s néha van egy olyan érzésem: ennek egyéni, nem csak magyar társadalmi okai vannak. Olyan ez, mint a cigányoknál a genetikailag velük születő „bűnöző, tolvajló, rendbontó, igénytelen…”stb… beütés.

Erre mondok egy erős példát. Nagyszüleimmel beszélgetve feljött egy régi sztori. Hiszen tudjuk, etnikumaink nem éppen híresek az igényességről, persze akadnak látszólagos kivételnek hihetők. (ideig/óráig) Papám mesélte, hogy annak idején volt egy osztálytársa általános iskolában, aki valljuk be persze cigány volt…

Kivételesen dolgoztak becsületes munkával a szülei, s testvéreiből is csak kettő jutott. (nem pedig tizenvalamennyi egy tanyán…) Eléggé tehetősek voltak, abban az időben, már vadiúj Dacia-juk volt, ezen kívül még két autójuk, egy nyugati Opel és egy Skoda. - Ami akkor még csak elterjedni kezdett, de nem mindenki engedhetett meg a Trabanton kívül mást magának…

Nagyon szép házuk volt, akkoriban igen különleges bútorokkal berendezve (melyeket külföldi utazásaikon is vásároltak), a több emeletes ház, igényes, fényes márványlappal volt belül fedve. (mind a vajdáknál látható) Nagycsomó szép arany ékszerrel, és márkás ruhaviselettel. Papám elmondása szerint, nekik hihetetlen pénzbe került volna ez a nagyzolás akkor a számukra, ők nem is álmodozhattak róla. A gyerekeknek elsők közt volt pl. számítógépük, amin játszhattak, szinte mindent megkaptak azon kívül is. Az apjuknak amúgy építészettel kapcsolatos szakmája volt, az anyjuk meg tánctanárként foglalkozott.

Ez mind szép és hasznos dolog. Igazán örvendetes és kivételes látvány, hogy egy cigány család is képes volt művelődni, egyetemre küldeni gyerekeit, igényesnek, higiénikusnak lenni, s jól keresni, s elismertnek lenni. – Tehát alaposan szocializálódni, s szerves részét képezni a társadalomnak… - Mégis a szép háromemeletes ház márvány lábazata körül a porta „magyarul őszintén kimondva: „körbe volt szarva”- hiszen ahol rájuk jött, főleg a gyerekekre, ott csinálták rögtön a sportszelet gyártását (véletlenül sem a bolti csokira gondolok)… Hiába volt mahagóni támlás, öblítős, porcelán díszes WC minden egyes emeleten a háromszintes réztetejű hodályban…!

Most sajnálom, ha letörtelek titeket… Ezt egyszerűen meg kellett jegyeznem. (Többek közt IGU bejegyzése nyomán:D Egyszerűen hiába próbálnak szocializálódni ők, hiába élnének jó körülmények közt, akkor sem képesek a „géneken túllépni”. A vérükben van a vándorlás, kereskedés, lopás-csalás – ma már legyőzhetetlen akadálya mellett még az igénytelenség is, mely sosem tud változni! Ahogy a faluszéli cigánypurdéban generációkon át megszokták az életet több száz év folyamán, s körbeszarták a sátrat/ólat, azt ugyanúgy öröklik, s mai napig úgy is teszik! – Ezek hallatán még jobban ez lett a véleményem.

A plakát szerintem sem helyénvaló. Hiszen a magyar az legyen magyar. Magyarországon előnyösebb helyzetben legyen támogatottabb a magyar. Ahogy ezek több tíz éven át általunk, a mi adóinkból voltak eltartva, s még meg is loptak minket, most itt az ideje, hogy forduljon a kocka… Elég volt a végeláthatatlan szociális támogatásokból. Igen is, az a kevés munkahely, ami talán marad/keletkezik az idők folyamán, Magyarországon legyen csak is kizárólag, a Magyar embereké!

A választás nagy lépés elé teszi az országot. Végre véglegesen esély van rá, hogy elveszítse politikai hatalmát, s végleg megbukjon a jelenlegi kormány, reményeim szerint olyan mértékben, hogy az elkövetkező jópár évtizetben, vagy talán soha többé ne kerülhessen a "húsosfazék közelébe!"