idiotizmus

A mai bejegyzésemben egy szomorú dologról fogok írni. Biztos jártál már úgy, hogy bármennyire részrehajló akarsz lenni, vagy bármennyire mögé látni a dolgoknak – el kelljen ismerned, hogy egy jó barátodról, közeli családtagodról vagy esetleg társról derül ki, hogy egy idióta. Ez a fájó felismerés, az, hogy mennyire szörnyű mellékes – de a pikantériája a dolognak, hogy erre csak most jöttél rá.

Talán évekig észre sem veszed. Olyan személy, akit látsz minden nap, beszéltek, ha valami hibád van, azt szóvá teszi, próbál összefüggésekre elgondolkodtatni, rájöttetni (most gyártottam egy ilyen szót) valamire. Ez azonban csak egyoldalú dolog. Ez a személy az idődet rabolja, bár vannak szép pillanatok, jó élmények, összességében csak te érzed jól magad. (? igen, ő valamiért nem, de ezt nem közli) Ő csak valamilyennek mutatja magát, mondjuk pont olyannak, mint te szeretnéd. Ha azonban te próbálsz vele értelmeztetni egy összetett dolgot, lepereg róla és a tudatig el sem jut, mint valami bigott vallásos… Nincs más létező alternatíva a saját elméletén és életmodelljén kívül.

Van még szomorúbb dolog is. Egyes emberekből egyszerűen hiányzik az önállóságra, a stabilitásra, az egzisztenciára való törekvés. Még rosszabb esetben, annak apró kis csírája sem létezik. Az ilyen embereket huszon-harminc éves korukig is lehet baszogatni, nem fognak saját lábra állni. Hiába várod a nagy csodát, van aki képtelen erre. Nem tud elszakadni, döntés, mozgásképtelen, határozatlan, s legfőképp nem őszinte. Ha 10 klónod ülne vele a nap 24 órájában és mind mást-mást figyelne, akkor sem találnátok ki, mi van ott benn a fejébe. Annyira zavaros, hogy maga sem tudja, főleg nem szavakba önteni mit akar.

Másik érdekes egyveleg, amikor beszélsz vele, elbeszél melletted és nem is arra válaszol, amiről szó van. De ezt a többszöri felhívásra sem hajlandó megmagyarázni. Sőt! Semmit nem hajlandó feketén-fehéren megmagyarázni, csak rakd össze magad és szopkodd ki a kisujjadból. Megbombáz pár közhellyel, de minek is gondolkozz el bármin is vele kapcsolatban, ha ő meg sem hallgatja az érved és el sem gondolkodik rajta? Ilyenkor vond le a következtetést: bár biztos te sem vagy tökéletes, de most már nem benned van a hiba.

„Néma gyereknek, anyja sem érti a szavát.” – vedd be a leszarom tablettát és próbálj meg változatlanul élni tovább, s ne foglalkozz vele, mert csak fáraszt. Levontam a következtetést.


Share |

Címkék: gondolatok ciki pasik depi @ 2014.01.01. 18:59

Harácsony

Naah. Lassan eltelnek végre az "ünnepek" is, amiket nagyon nem szeretek. hetek óta antiszociálissá tesz az a millió ember az utcán, a vásárlás, meg a néphülyítés( aztan pedig jön majd a "kötelező" vidékre utazás.

már csak az tart bennem lelket, hogy nemsoká január-február és ismét jön majd a tavasz. Szeretném elfelejteni már ezt az évet is. Rossz érzés, hogy mióta Budapestre költöztem, minden évről így vélekedek.

valami majd lesz! Munka van, szabadidő adott, feltalálom magam 2014-ben is.


Share |

@ 2013.12.18. 00:07

Levél anyának...

Kedves Anya!

Sajnálom, hogy mostanában nem írok olyan sokat. Szerencsémre elég sok a munka, ami lefoglal. De folyton úgy érzem valami hiányzik és egyre többet tűnődök rajta, mihez kezdjek.
Úgy érzem, ahogy most is így éjjel, hogy teljesen egyedul vagyok a világ közepén. Nem tudom mihez kezdjek. Küzdök már évek óta, s semmi eredményt, semmit nem tudok felmutatni. Évek óta ugyanott szenvedek, ahol elkezdtem. Most is csak mindig a szerencsén mulik az életem, hogy valamerről csurran-cseppen! De nekem ez már kevés. Testileg és lelkileg is ki vagyok most égve. Úgy érzem ezt nem bírom soksok éven át csinálni, de egy életen át biztos nem. Szeretnék biztonságot, tartozni valahova, tervezni és egyszeruen csak élni, de semmi esélyt nem kapok ehhez sehol!
Voltak kisebb-nagyobb sikereim, ezek közt előfordult folyton, hogy kaptam egy kis reményt, majd miután kezdtem beleélni magam és ismét csalódnom kellett ebben a szar életben, folyton kevesebb lettem mint voltam.
Annyi lehetőség, esély és minden szarság volt amire azt hittem most megfogtam az isten lábát! Aztán ezek a butaságok mindig kivettek belőlem újabb és újabb darabokat, aztán még azt a kis hajszálnyi életkedvet is porrázúzták bennem ami még megvolt.
Nagyon bánt az is, hogy magányos vagyok. Napközben az életem a futkosásból áll. Mindig megyek mint a lószar és semmi értelme az egésznek! Nincs egzisztenciám, nincs jövőm és nincs senkim sem. Esélyem sincs rá bármit is megvalósítani!
Gyűlölöm azt az érzést is, hogy nincs senki akivel ünnepelhetném a születésnapom, vagy valami alkalmat, vagy akihez hazatérek és hozzá lehetne bújni, aludni egy jót. Engem minden egyes este az üres szoba fogad és a plafon.
Nem értem meg magam a saját korosztályommal sem. 25év alatt minden korombeli meg van hülyülve, szétszórt, fogalma sincs mit akar, nem tudja mihez kezdjen, csak ide-oda csapódik. Az felett pedig mindenki ki van égve, beleunt az egészbe és tekjesen inaktív. 
Nem akarok én is ilyen lenni, és beletörődni. De mivel nincs létbiztonságom, nincs semmi amiért van értelme reggel felkelni és dolgozni indulni. Nem tudom mi lesz velem. Egy hatalmas nagy semmi vagyok immár 18éves korom óta. Meddig lehet még így élni?! Meddig lehet ezt bírni? Az egy dolog, hogy éppen van pénzem vagy valami, de ez az egész lószart se ér ha senki sincs akivel megoszthatnám.
Sajnálom, hogy ilyeneket írtam, de ezt gondolom szinte naponta. Teljesen tehetetlenül állok az előtt, hogy életem legszebb évei ezzel a szomorkodással telnek el és a fiatalságomra nem fogom szívesen visszaemlékezni, mert csak a sok kudarcot látom, meg a térdig érő szart ebben az országban amiben dagonyázunk!
Jóéjszakát.

Share |

Címkék: depi @ 2013.12.05. 01:29

Férfiak?

Úgy érzem a húspiacon, aka Rómeón nem lehet találni férfiakat. Azok vagy foglaltak, vagy valami nincsen velük rendben. Esetleg csak egy gyors numerát keresnek. Előveszel egy képet, adott rajta egy esetleg helyes és kedves fiú, de két dolog nem stimmel vele. Az első, hogy értelmes mondatokban nem lehet beszélgetni vele, ha találkozol pedig pöszén beszél és nem férfias az affektálása.

Egy ilyen fiút, hogyan mutatsz be a családodnak? Hogyan érzed magad biztonságban mellette, ha ő a párod? Hogy érzed őt egy férfinak? Ha meleg vagy és a saját nemedhez vonzódol, miért nem férfit keresel?

Sosem fogom ezeket a dolgokat igazán megérteni. S azt sem, miért választja mindenki a biztos és stabil boldogság helyett a bizonytalan, kiszámithatatlan életet. Miért kell szerencsejátékozni?

Azthiszem újra blogolok. Észre sem vettem, de csak jönnek a gondolatok belőlem. Ismét nagyot változott az életem. Úgy érzem ha megdöglök is, bizonyítom, hogy két lábon állok egymagam is...


Share |

Címkék: ismerkedés ciki pasik @ 2013.12.03. 23:41

Bemutatkozás

Nem hiszek az igaziban. Szerintem létezik a megfelelő, akivel sok-sok éven át boldog lehetsz - vagy életed végéig. Teljesen átlagos férfi vagyok, nincsenek nagy igényeim, ezt mind lefedi az alvás, kaja, és a szex. Persze szeretek kimozdulni, iszogatni, bulizni. 
Sajnos mindig olyan srácokkal hoz össze a sors akik nem értékelik a kedvességem, megbízhatóságom, s azt, hogy én a saját módomon szeretek. Nem mondogatok semmit, egyszerűen csak érzek. Sokan türelmetlenek - a biztosnál, a kellemesnél és a boldogságnál is csak még többet akarnak! Az életüket minduntalan elkótyavetyélik, észre sem veszik, hogy a magányba sordródnak és nem számíthatnak senkire - ahogy én sem miattuk. Úgy érzem egyedül vagyok a világ közepén. Ez végtelenül szomorúvá tesz. Mások töketlensége, félelme ellehetetlenít. Mind azt hiszitek, mert fiatalok vagytok futnotok kell, mert mindent ki kell próbáljatok - mire azonban megöregszetek rájöttök arra, hogy nem is éltetek!!! Miért csináljátok?
Kit keresek?: Ha létezel, egyszerűen egy férfi legyél, nyers, borostás, humoros, és lusta! - hagyd nyitva a WC tetőt, szeress sokat enni és aludni, és szeresd az élet azon dolgait tenni, amit mások csak megvonnak maguktól és nem is élveznek ki - befásulnak és elszürkülnek a napi rutinban. Nevess velem. Hemperegjünk délig a takaróban. Utazzunk sok-sok remek helyre.
Forgasd fel az életem! Érezni akarom ahogy arcunkon összesercen a borostánk, ahogy hátunkon feláll a szőr. Legyél az aki valójában vagy. Tudj trágárul beszélni ha úgy tartja kedved és szeress inni:)) potens, határozott, fiatal és életerős férfit képzelek el magammal akivel biztonságban érzem magam.
"Milyen messze menne, hogy a válaszokat megkapja?" - Prometheus (2012; Ridley Scott)

Share |

Címkék: ismerkedés pasik önmagam @ 2013.12.03. 23:40

helyzet

jelentem, most minden sz*r. szóval pár nap/hét és a pia, meg a kaja megoldja. aztán jelentkezem. jó hétvégét mindenkinek, és "boldog" szülinapot magamnak.


Share |

Címkék: depi @ 2013.11.23. 21:31

Valóság

A legszörnyűbb mikor arra az "ideál" pillanatra gondolok, mikor felbdredek és vár a reggeli az ágyamban, vagy a friss kávé illata, ahogy együtt kezdődik a reggel - vagy esténként az esőt hallgatni a tetőablakon szorosan bújva, forró csókod érezve, mint akkor. vagy ha dolgozol nézegetni a cuccaid ahogy itt-ott hevernek a szobában és tudni velem vagy. még ha akkor nem is együtt térben és időben, de velem. Mindeddig ez csak magára várat és konkrétan ebben a formában sosem adhatott meg. Tudva, hogy ez valami. soha.

A valóság néha csal. a valóság torz ellenpéldája az elképzeltnek. A valóságban délig tartó punnyadás, este hullafáradtan az ágyba zuhanás, a szétszórt holmik helyett a sajátjaim heverésznek. Ez a büntetés, mert egyszerűnek tartottad a várakozást, a lépéseket pedig másra hárítottad... Taposgálsz a posványban, amit észre sem vettél és ellepett váratlanul. Ezzel, mint ember szembesülök.

A valóság még valósabb. Fájón marja a tested, a lelked. Folyton neszelsz, mikor kopogtat a magány lehetősége és gyakran félsz. A valóság a valósnál is valósabb. Csőstül jön. Egyszersmint elér a létbizonytalanság, akkor karöltve kopog a magány is...

El sem hiszed, hogy ez pont most, pont veled és már megint újra és újra megtörténik...!
Gyűlölöd a világot, a sorsot, az életed, Önmagad, mert minden lehetőség és potenciál csírájában eltaposva hever benned. Mindezt büntetésül azért, mert jól érezted magad, kezdtél hinni az eszméidben, és hitted, hogy jobb lesz az életed, tervezhetsz.


Share |

Címkék: depi @ 2013.11.19. 23:17

váltás

Nem is tudom megmondani mikor éreztem utoljára ekkora vágyat a változásra. Annyi mindent szeretnék egyszerre tenni, annyi új ötletem és megvalósítani való feladatom van. Persze ezekhez mind pénz kell. Sok pénz.

Első és legfontosabb a munkahelyváltás ismét, és az életszínvonalam további javítása. Az utóbbi hetekben minden engem körülvevő dolgot el fogok apránként adni ezen időszak áthidalásáig. Bár az említett életszínvonalon nemrég már sikerült jelentősen fejlesztenem. Viszont folyton úgy érzem még kevés. Sokkal több lehetőséget látok magamban. Sokkal jobban is élhetnék, kicsit vannak dolgok amikben önmegtartóztatnom kéne.

Ilyen a mérhetetlen sok eves. Sokszor érzem, ha stresses vagyok, hogy egy tehenet is megtudnék enni. Könnyen jönnek és mennek a gyrostálak, hamburgerek, pizzák. Nemrégiben volt rá példa, hogy a Gyrostál után pizzát rendeltem. Az édességekkel is jól állok. Hálaégnek az alakomon semmi nem látszik meg, talán minél többet eszek, annál jobban fogyok is.:)

Azért persze nem fogom hagyni, hogy a lehetőségeket elszalasszam. S ebben a pocsolyában üldögéljek tétlenül. Itt kell lennie az én időmnek, s elegem lett ebből a sok "jó ez így, majd csak lesz valahogy" nyugtatószövegekkel való halasztásból. Eddig mindig ezzel nyugtattam magam.

Sajnos a blogírásról mostanában lemondtam. Nem volt egy szemhunyásnyi időm sem és mire hazaértem esténként csak az alvás maradt. Bár ígéreteket nem fogok tenni, de próbálok majd törekedni rá, hogy írjak olykor-olykor valamit.:)


Share |

Címkék: blog gondolatok mindennapok @ 2013.08.20. 14:20

idősen

Ma érdekes gondolat ült meg a fejemben. kezdem észrevenni azt, hogy egyre idősebb leszek. persze így 20 évesen ez még nem sok, mégis rettentő sok gondolat kavargott meg a fejemben. (amúgy mióta megnéztem a Vaslady c. filmet) Vajon milyen leszek sokkal idősebben? Mire fogok gondolni? Mik lesznek fontosak számomra? Elérek-e valami értéket az életemben? Lesz-e értelme annak, amit most teszek. Megannyi érdekes talán...

Jó lenne csak egy pillanatra lehunyni a szemem és egy percet látni a jövőből. Kicsit félek. Még mindig bizonytalan az életem. Mindig érdekes a sorsom. Még mindig nem sikerült stabilizálnom Önmagam. Kicsit sem tudom, számíthatok-e magamra. Érdemes-e pl. holnap reggel felkelnem? Kihat-e egy ilyen apró momentum a napjaimra. Most elbizonytalanodtam. Nem szeretnék sikeres lenni, sem gazdag. Nincsenek álmaim. Kiszámíthatóan szeretnék élni.


Share |

Címkék: gondolatok depi önmagam @ 2013.01.28. 00:15

évzárás

A karácsony szokott számomra az az ünnep lenni, ami a legkevesebbet jelenti nekem. Ennek érzelmi okai vannak. Ebben is időszakban egész életemben magányos, egyedülálló és szerencsétlen voltam. Az utána lévő pedig a szilveszter - amit eddig mindig valaki másra pazaroltam. Miközben saját magam nem éreztem igazán jól magam.

Idén ez máshogy lesz. Boldog leszek, a barátaimmal töltöm. Nálunk lesz házibuli. Piálni fogok, amíg csak bírom - ha már nem bírom akkor is. Rengeteg düh van bennem, energia amit le kell adnom. Szörnyen indult ez az év. Szörnyű volt. Ideje lesz alaposan eltörölni és a közepétől visszaemlékezni a jelenig.

Persze azért voltak kifürkészhetetlen meglepetések - talán ennyi negatív és szerencsétlenség után a sors is észrevette, hogy egy kis csontot dobhat nekem. Most jelenleg emiatt jól érzem magam. Me, vagyok elveszett. Nagyon mélyen lecsúsztam a lejtőn, de feltápászkodtam.


Kiphenten, és kíváncsian várom a folytatást. Egy új év következik. Várom. Magam mögött akarok hagyni mindent és mindenkit akire nincs szükségem! csak arra és azokra fogok figyelni, akik fontosak. Nyugalmat, kiegyensúlyozottságot, boldogságot remélem.


Share |

Címkék: gondolatok régmúlt @ 2012.12.24. 22:41
süti beállítások módosítása