Emlékek vagyunk

Emlékek vagyunk. Emlékek maradtunk. Sosem eszmélek bele abba, hogy megtetted. Belém helyezted az érzést, azt, hogy tartozom valakihez – megváltoztattál. A Tiéd voltam, Te pedig az enyém. (vagyis így hittem – milyen szép nem?!) Annyira vártam, annyira vágytam, hogy láthassalak, annyira TE voltál az ÉN is. Mégis megtetted velem. Az első voltál az életemben, én pedig az utolsó a tiédben.

Eljött persze ez idő, mikor már nem kísértek ki a buszhoz vagy a vonathoz. Mikor már nem voltam fontos, mint máskor. Amikor már nem fogadtál tárt karokkal és úgy éreztem keresve a konfliktust egy nehezék vagyok. Más volt, ahogy rám néztél.

Most.: Lenézlek, pont ugyanúgy veszlek semmibe és értéktelennek tartalak, ahogy te tetted ezt felém sok hónappal ezelőtt. Pedig reméltem valaha, hogy talán ha útjaink külön is válnak ebben az életben, még azért megmaradunk, mint kedves ismerősök. Ez már sosem lesz másképp. Hogyan is gondolhattam ezt? Hogyan gondoltam ennyi év után, hogy valaki majd más lesz? Hülyeség.

Mi van most? Ennyi idő után azt várnád talán, hogy majd máshogy gondolok, és szívesen látlak. Közben én úgy gondolom: Lejárt az időd és az utolsó dolog vagy, amit látni akarnék életem során. Ugyanaz lettél, mint a többi. Egy semmi, egy tucat, - az is lehettél – mindössze csak én értékeltelek túl sokra és túl sok időt pazaroltam el rád...


Share |

Címkék: depi @ 2012.12.07. 23:16

A bejegyzés trackback címe:

https://anothergay.blog.hu/api/trackback/id/tr794953803

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása